Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-313

313. országos ülés deczember 19. 1874. 49 rendezésében nagy szerepet játszik; de, nézetem szerint, egy önálló független jegybank fölállításának sem volna az az eredménye, mit tisztelt barátom föltételez. Hiszen Austriában van egy független osztrák jegybank és most szintén fölhozzák a par­lamentben azon szomorú viszonyokat, melyek az uzsora tekintetében Austriában, különösen Galicziá­han léteznek. Azonban az sem áll, a mit Pulszky Ágot tisz­telt képviselőtársam mondott, hogy ez csak társa­dalmi utón megoldandó kérdés, mert a hitelviszo­nyok rendezése institutiokat követel. Ugyan méltóz­tassék nekem megmondani : nem baj-e az a kisbir­tokosra nézve, hogy ha valakinek egy százezer hol­das birtoka van és neki a telekkönyvi jegyzőköny­vet, illetőleg a hitellapot ki kell venni: azt egy forintos bélyegért megkapja, és annak is, kinek 40 holdnyi birtoka van, egy forintos bélyeget kell a telekkönyvi kimutatásért fizetni? Tehát nem az institutio akadályozza e szegény embereket? Ha va­lakinek 20 ezer hold birtoka van, egy forintos bé­lyegért kikapja a hitellapot, és ha azt a húszezer holdat ezer ember birja: akkor a hitellapért ezer forintos bélyeg jár. Azt tehát, hogy egészen társa­dalmi föladat volna a hitelviszonyok rendezése, nem ismerem el. De másrészről én nem vagyok azon nézetben, hogy az uzsora-törvény eltörlése hiba volt. A tőkét nem lehet kényszeríteni, a tőke, hogy ha kényszerít­tetik, kivándorol, és még sem érjük el a czélt. De hogy rendkívüli körülmények közt rendkívüli eszközök ne kellessenek: azt megint nem ismerhe­tem el. Hogy oly körülmények közt például, midőn a bekebelezésnél a hitelező nem elégszik meg a személyes hitellel, hanem jelzálogilag is akarja biz­tosítani az óriási kamatot, hogy ily esetben ne le­hessen megállapítani a kamatoknak egy maximumát bizonyos időre, míg a krisis tart: azt én el nem fogadhatom. Annálfogva az indítványt a tekintetben, hogy a kérdés tanulmányoztassék és intézkedés tárgyát képezze, elfogadom. Helfy Ignácz: Tisztelt ház! Midőn az imént az igen tisztelt minister ur fölszólalt: én, megvallom, azt hittem, hogy a conclusioja az lesz, hogy elfogadja Simonyi képviselő ur indítványát. Mert hisz a tisztelt minister ur ugyanazt eonsta­tálta, a mi tulaj donkép az indítványnak főindokát képezi; tudniillik, hogy e kérdés annyira fejlődött már, hogy most okvetlenül szükséges, hogy tanul­mányozzuk és vele foglalkozzunk. A különbség most már tehát az, hogy a tisztelt minister ur azt kí­vánja, hogy bízzuk azt az ő tanulmányozására. Már azon nem fog csodálkozni a tisztelt minister ur, hogy én abban legalább részemről megnyugta­tást nem találok, mert eddigelé a tisztelt minister KÉPY H. NAPLÓ. I85. XIV. KÖTET. urak tanulmányozásai vajmi szomorú eredményre vezettek. Egyébiránt a tisztelt minister ur azt mondja, hogyha hiba volt talán az uzsora-törvény megszün­tetése, a mit ő nem enged meg: még nagyobb hiba lenne ennek a törvénynek mostani megváltoz­tatása. De Simonyi képviselő ur nem azt állította, hogy szüntettessék meg rögtön a törvény; hisz ép azért kívánta a bizottság kiküldetését, hogy ezen kérdést tanulmányozza s véleményt mondjon róla. Azt sem mondta határozottan, hogy hiba volt az uzsoratörvény megszüntetése; hanem azt mondta, hogy hiba volt azt előleges intézkedések nélkül I megszüntetni. Tisztelt Pulszky képviselő ur szemünkre lob­bantja, hogy mi ily társadalmi kérdésben a kor­mánytól, a képviselőháztól kérünk orvoslást. Erre megfelelt már Móricz képviselő ur, hogy ez oly kérdés, mely épen a képviselőházat illeti. De más­részről csak nem tagadhatja a tisztelt képviselő ur, a mit Justh képviselő ur oly őszintén bevallott, hogy bizony a kormány hibát követett el e tekin­tetben; de ha nem is követett volna el hibát ezen a téren, hibát követett el más téren. Hiszen a nélkül, hogy én most mutogassam az elterjedt uzsora indokait; azt csak nem lehet tagadni, hogy annak egyik főindoka az, hogy maga az államháztartás, a kormányzat uzsorából él, s ez az egyetlen pont, a melyben nem érthetek egyet Justh tisztelt bará­tommal, hogy tudniillik röviden az mondassák ki, hogy a bíró kamat fejében 6°/ 0-nél többet ne Ítél­hessen oda. Hiszen akkor az államhitelezőket kel­lene eltiltani; el kellene tiltani a pénzügyministert, hogy 10%-es kölcsönt kössön. Nem akarom a | tisztelt ház figyelmét tovább fárasztani; hanem, miután a minister ur és az eddig szólottak mindnyájan beismerik, hogy ezen baj már minálunk annyira fejlődött, hogy okvetlenül szükséges valami segítő­eszközről gondoskodni: én pártolom Simonyi Ernő képviselő ur indítványát. Madarász József: Pulszky tisztelt képviselő ur előadására azt a megjegyzést teszem, hogy én azt tapasztaltam, hogy a tisztelt képviselő ur többször előadó is lévén, rendesen ahhoz szokott képviselői véleményében járulni, a mi a mostani el­nevezés szerint a Lajthán innen és tul és ismét fölvett elnevezés szerint a birodalom egyik vagy másik államában történik, azt rendesen keresztül­vitetni óhajtja a másik államban. Fölötte csodál­kozom tehát Pulszky Ágost képviselőtársam mostani nyilatkozatán, miután én, a ki nem szoktam igen követni azt, a mi a másik államban történik, ha az nem jó hazámra nézve; de ha látom, hogy ez jó, nem szoktam ellene lenni, — mondom, csak azon csodálkozom, hogy Pulszky képviselő ur figyelmét 7

Next

/
Thumbnails
Contents