Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-313

48 313. országos ülés deexeuber 19. 1874. kereslet minden föltételek közt meglesz, minthogy csak nehezítve lesz a pénzadás, és nehezítve lesz a magasabb kamatok kérése: azok, kik bizonyos veszélynek teszik ki magukat, kik magukat a törvényes sanctio veszélyének teszik ki, midőn a pénzt magas kamatra adják, ezen veszélyt is escomptirozni fogják, és annál többet fognak követeim; illetőleg, a ki a pénzt kéri, még drágábban fogja azt kapni. Ez mindig megtörténik és ez a közvetlen intézkedésnek mindenütt következése. Nem állítom, ha az ország pénzügyei átalában javíttatnak, ha a pénzügyi helyzet egyátalában helyesebb lesz, ha számos közvetett intézkedés folytán a hitelviszonyok javulnak: hogy akkor ezen baj, ezen kétségtelenül a társadalmat fenyegető baj nem fog csökkenni; csökkenni fog és csökkenteni lehet azt az által, hogy épen kormányzati rendszerünk minden ágát javítjuk; de csakis az ország állapotának átalános javulása folytán megszilárduló hitelviszonyok azok, melyek által az uzsora visszaélései megszűnnek. Ha igy az előzményeket teljesen elhibázottaknak kell tartanom, melyekből a tisztelt képviselő ur kiindult, magát a propositiot, megvallom, még sokkal hamisabbnak, és még egy másik iránylatban instructivnak kell tartanom annyival is inkább, mert épen azon oldalról jő. Instructiv e javaslat a tekintetben, hogy ily társadalmi és tisztán társadalmi utón rendezhető baj orvoslására a tisztelt képviselő ur a segélyt a kormánytól és a képviselőház közvetlen intézkedésétől várja. Az, hogy még ezen kérdésben is, melyben a kormány és a képviselőház kétségtelenül legkevesebbet tehet közvetlenül, mégis mindent tőlük vár a beadott indítvány : nagyon instructiv tendentia szemben azon autonomicus jogigényekkel, melyeket a túlsó oldalon ülő tisztelt képviselő urak mindig támasztanak, és azon teljes negatiojával minden individuális kezdeményezésnek, a bajok individuális és társadalmi orvoslásának akkor, mikor orvoslásról van szó, és mikor mindent a kormánytól és a képviselőháztól várnak, mely tul van halmozva amúgy is, és mely bizonyos ügyekben közvetlen segélyt nyújtani nem képes. Ezt tartom instructivnak, tudniillik a jogok követelését és a kötelességek és az egyéni kezdeményezés teljes negatioját. Vajon a statistikai adatok gyűjtése és e társadalmi bajnak azoknak alapján való főiismerése oly dolog-e, melyet a minister és a ház enquéte bizottsága leghelyesebben földeríthet ? Azt hiszem, hogy a kormánytól és a ház enquéte bizottságától csupán oly viszonyokra nyerhető Mvilágositás, a melyek határozott kérdésekre való felelet alakjában adhatók be. Egy enquéte bizottság, mely teljesen a bizonytalanságnak eresztetik neki, a mely a társadalmi vizsgálódás nagy terére utaltatik, a nélkül, hogy bárminő ürectivával birna és bírhatna: sohasem fog föladatának kellőleg megfelelni. Ez csakis a képviselőház, csakis a törvényhozás, ez csakis a ministerium idejének és erejének igénybevétele oly czélra, a melynek helyesen megfelelni nem képesek. Igeais megfelelhet a tudós, megfelelhet a társadalmi kör, és «ly emberek működése, a kik e czélból összeállanak: érdeklődvén a dolog iránt, és maguk, gyűjtvén adatokat. Mindezeknél fogva én részemről semmi körülmény alatt sem fogadhatom el az indítványt, sem előzményeinél, sem czéljánál fogva, és pedig azért nem, mivel maga az indítvány egy lehetetlenségre kívánja a házat kötelezni, pedig: „ ad inpossibilia nemo tenetur." Pauler Tivadar igazságügyiminister: Tisztelt ház! Makó városának kérvénye, mint látjuk, oly vitatkozásra szolgáltatott alkalmat, mely sokkal nagyobb kiterjedésű és fontosságú, mint azt előre sejteni lehetett. A kamatok iránti kérdés egyike a nemzetgazdaság legfontosabb kérdéseinek. Azt mondotta a tisztelt képviselő ur, hogy nagy hibát követtünk el akkor, mikor az uzsora-törvényeket megszüntettük; én pedig azt hiszem, hogy még nagyobb hibát követnénk el, ha most e kérvény alapján érdemileg oly kérdés iránt akarnánk intézkedni, melyre nézve a háznak már többször volt alkalma nyilatkozni. Azon bajok, melyeket a pénzügyek jelenlegi helyzetében érzünk, olyanok, hogy azok az ily indítványoknak megtételét könnyen megmagyarázhatóvá teszik. Hogy ezen bajokon segíteni kell : az kétséget nem szenved. Hogy mily utakon és módokon kell rajtuk segíteni: azt rögtön csak igy röviden eldönteni merően lehetetlen. (Ellenmondás halról. Halljuk'.) Ezt senki sem fogja kétségbevonni, még Simonyi képviselő ur sem: mert hiszen ő egy bizottság kiküldését indítványozza, mely e kérdést tanulmányozza. Mondom tehát, hogy e kérdést, a mely mélyebb tanulmányozást igényel, rögtön igy eldönteni és elvégezni nem lehet. A tisztelt háznak kétszer volt már alkalma a múlt ülésszak alatt e tekintetben nyilatkozni, mikor Nagy György és Solymossy urak indítványa fölött határozott. Én és a tisztelt pénzügyminister ur, a mennyiben hozzánk utasíttatnék azon kérvény, a dolgot mélyebben és behatóan fogjuk tanulmányozásunk tárgyává tenni, és a netalán arra vonatkozó intézkedéseket annak idején megtenni. Kérem tehát a tisztelt házat, méltóztassék a kérvényi bizottság véleményét elfogadni. (Helyeslés.) Móricz Pál: Tisztelt ház! Én egészben sem Szederkényi, sem pedig Pulszky tisztelt képviselő ur nézetét nem pártolhatom. Szederkényi tisztelt barátom a bankkérdés megoldására igen nagy súlyt fektet és — méltán, mivel ez hitelviszonyaink