Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.
Ülésnapok - 1872-313
313. országos ülés tleezember 19. 1874. Igen örvendek azon, hogy Justh képviselőtársam szintén nagynak látja az országban a nyomort; csak a. fölött vagyok kétségben előadása folytán, hogy e nyomor okait nem eléggé azon okokból tanulmányozza, melyeknek azt tulajdonítani lehet, s melyekre nézve már a ház ez oldaláról annyiszor volt fölszólalás, és miután most oly melegséggel szólalt föl e tárgyban a tisztelt képviselő ur: szinte bámulat fog el, hogy miért hallgatott ez ideig, s az általunk annyiszor tett indítvány mellett, mely nem annyira az uzsora-törvény visszaállítását, mint inkább az uzsora elhárítására emelendő önálló nemzeti bank fölállítását czélozta, miért nem emelte eddig szavát. Kétségkívül ugy áll a dolog, hogy sokszor a legculturaibb intézmény is bizonyos helyeken ártalmas, hogy ha megfelelő ellenintézkedésekkel nem láttatik el. Nagy hiba volt megszüntetni az uzsoratörvényt, mielőtt önálló bank nem állíttatott föl. De a ház ez oldaláról minden alkalommal hangoztatott az, hogy az uzsora-törvény megszüntetése önálló bank fölállítása nélkül a legkárosabb hatást fogja előidézni az országban. íme most mindenki átlátja ezt, és fájdalom, hogy a bank fölállítását nem sürgették épen azon oldalról, és nem hangsúlyozták ugy. mint kellett volna: mert akkor ma nem volna okunk panaszra; és ma nem kellene arról gondoskodni, hogy egy meglévő intézmény megszüntettessék azért, mert annak fölállítása, mi az ország érdekében állana, még most is lehetetlen épen a jobb oldalnak — azt lehet mondani — akadályoztatása folytán. Én azon véleményben vagyok, —• elmondom nézetemet, — hogy az uzsora-törvény megszüntetése nem eléggé correct arra nézve, hogy az országos nyomoron segítve legyen ; hanem igenis correetnek tartanául azt, hogy ha az áradat medréből kilépett: a meder oldalait javítsuk ki és az áradatnak útját álljuk. Ez volna az önálló nemzeti bank föladata, ezt kell tehát fölállítani; de miután most is azt látom, hogy a jobb oldal ezt nem akarja: megvallom, hogy részemről is kénytelen vagyok pártolni Simonyi Ernő tisztelt képviselőtársam indítványát, hogy egy bizottság tanulmányozza ezen ügyet, és azon reményben fogadom el ezen indítványt, hogy ezen tanulmányozás folytán meg fog győződni a kormány és meg fog győződni a jobb oldali többség arról, hogy e tekintetben csakugyan kell valamit tenni. De arról is meg vagyok győződve, hogy valószínűleg nem az uzsora-törvény megszüntetése leend a mentőszer; hanem meg vagyok győződve arról, hogy halaszthatlan szüksége van arra Magyarországnak, hogy az önálló bank rendszeresítessék, hogy legyen pénz az országban, mert csak ez fogja az uzsorának útját állani, ez fogja a pénzfolyamot a maga medrébe szorítani. Ez okból pártolom Simonyi Ernő tisztelt képviselőtársam indítványát. Mihályi Péter jegyző {olvassa Simonyi Ernő indítványát.) „Küldjön ki a képviselőház egy kilencz tagból álló szakbizottságot, mely az igazságügyministerrel egyetértőleg tanácskozzék, és az országban mértéktelenül elharapódzott uzsora mi módoni megszüntetésére vagy mérséklésére netán szükséges törvényhozási intézkedések iránt a háznak mielőbb kimerítő véleményes jelentést tegyen." Pulszky Ágoston i Az imént fölszólalt. tisztelt képviselő ur szavai igen instruetiv commentárul szolgálnak azon indítvány eszmemenetére nézve, a mely Simonyi Ernő tisztelt képviselő ur által beterjesztetett, és mely eszmemenet épen az ő indítványában nyer kifejezést. Instruetiv eommentár ez annyiban, a mennyiben az uzsora-törvény kérdésével mindjárt kapcsolatba hozta a hitel kérdésének átalános rendezését, és kapcsolatba hozta, — más kifejezéssel, azt hiszem, alig élhetünk e tekintetben, — azon álmokat, a melyek egyes pénzintézetek fölállításából ezen ügy közvetlen rendezésére vonatkozólag, fájdalom, az ország egyes részeiben tápláltatnak és táplálékukat még ezen falak közül is nyerik. Mondom, eléggé instruetiv tehát ezen szempontból a eommentár az indítványhoz, de az indítvány magábanvéve is, és annak indokolása elég sajátságos világot vet azon eszmemenetre, melyet itt igy megtestesítve látunk. Mert mi ezen indítvány következése ? minő eszmemenetből indul ki ezen indítvány, és mire vezetne az? Ezen indítvány egyszerűen azon eszmemenetből indul ki, hogy bizonyos törvényes intézkedések az uzsora kérdésének közvetlen rendezésére nézve megtörténhetnek, és azon meggyőződésből indul ki, hogy ezen törvényes intézkedések kellő előzményéül szolgálhat egy törvényhozási enquéte. Már a nélkül, hogy annak vitatásába bocsátkoznám, mit a tisztelt képviselő ur állított, hogy vannak-e átalános nemzetgazdasági törvények, vagy nincsenek-e? sem annak vitatásába, hogy a pénz ép oly áruezikk-e, mint a többi áruezikkek ? csak egyet vagyunk bátor megemlíteni, egy igen egyszerű tételt, mely már más országokban régen fölállittatott és a civilisalt világ minden részében — épen egyszerűségénél fogva — elfogadtatott, és melynek átalánosságát a tisztelt képviselő ur bizonyára legkevésbé fogja kérdésbe venni, s ez egyszerűen az: hogy bárminő törvényes intézkedé sek történjenek az uzsorára nézve: ezeknek közvetlen hatása mindig az, hogy az uzsora nemhogy csökkenne, hanem gyarapszik. Bárminő uzsoratörvényt hozunk is, nem fog azok száma csökkenteni, kik pénzre szorultak, és nem fog azok száma szaporodni, kik pénzt birnak adni, és minthogy a
