Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.
Ülésnapok - 1872-313
46 313. országos ülés deczemberl9. 1871. ság véleménye szerint az igazság- és pénzügyministereknek adandó ki.) Simonyi Ernő: Tisztelt ház! A közgazdászat egy olyan tudomány, a mely, nézetem szerint, még rendszeres tudománynak nem tekinthető, miután olyan szabályok, a melyek változtathatatlanoknak tekintethetnének, még e tudományban alig vannak megállapítva. De ha volnának is, azt tudjuk, hogy nincsen szabály kivétel nélkül. A közgazdászat azon, a gyakorlati tapasztalásból merített következtetésre jött, hogy a pénz épen olyan áru, mint bármi más, melyet mindenki szabadon adhat és vehet; és hogy az adók és vevők közt a vásár tökéletesen szabad legyen. Kétségkívül ez igen helyes elv, ennek megczáfolására én részemről vállalkozni nem akarok; hanem, tisztelt ház, a közgazdászat minden tétele és minden tana csak ugy fogadandó el, ha a helybeli körülmények is megfelelnek annak; mert azért, hogy egy tudományos theoria meghonosittassék hazánkban : hazánkat megrontani akarni, az, nézetem szerint nem volna helyes eljárás. Annyi bizonyos, hogy bármi legyen a nemzetgazdászatnak tana, mióta nálunk az uzsora-törvény eltöröltetett: az uzsora oly mértéktelenül elharapódzott az országban, hogy okvetlenül az ország romlását fogja maga után vonni. Midőn ezen stádium felé látjuk az országot haladni: akkor, azt hiszem, nem volna törvényhozói kötelesség azt mondani: mi a cultur-államok eszméinek megfelelő intézkedéseket fön fogjuk tartani, ha az ország elvész is. (Ugy van\) A tapasztalás azt mutatja, — bármi legyen is az átalános szabály, — hogy nálunk az a szabály, hogy a pénz szabad áru: gyakorlatilag nem jónak bizonyult; nem jónak bizonyult, nézetem szerint, azért: mert nálunk nincs elegendő verseny, mely ezen árut a piaczra hozza oly mennyiségben, a mennyi megkívántatik e czélra, és így monopóliummá lesz egynéhány ember kezében, még pedig oly monopóliummá, mely az ország lakosai legnagyobb részének romlását vonja maga után. Ezt mindenki tudja. Hiszen a ki körültekint az országban: az fogja látni, hogy ezen évben az elemi csapások által sújtott vidékeket kivéve, a hol ínség uralkodik, az ország legnagyobb részében meglehetős jó, némely helyen kitűnő termés volt, és mégis ezen nagy termésből az ország lakosainak kezében alig van valami, mert mind fölment a múlt évi uzsorára. Ilyen körülmények között tehát, mikor látjuk, hogy a szép theoria a gyakorlatban ilyen káros következményeket von maga után : azt hiszem, nem volna helyes dolog a theoriához ragaszkodni, és gyakorlatilag az országnak kárt okozni. (Helyeslés a szélső bal felől.) Ennélfogva azt hiszem, hogy a képviselőház az ország érdekében fogna cselekedni, ha egy szakbizottságot küldene ki, melynek föladata volna megvizsgálni a dolog állását, és azután jelentést tenni a háznak az iránt: ha vajon szükséges-e valami törvényhozási intézkedés a végett, hogy a lakosságot vagyonilag tönkretevő mértéktelen uzsora megszüntessék ; vagy pedig mi más intézkedéseket tart szükségesnek hazánk sajátságos viszonyait tekintve ? Én nem mondom, hogy azon szakbizottság jelentése folytán a törvényhozás épen azon következtetésre fogna jőni, hogy hozassék ismét be az uzsora-törvény, vagy a kamat-maximum törvény által szabályoztassék; de bármi legyen az eredmény: megvallom, hogy az mindenesetre fölvilágosítaná az ország lakosait, kiknek legnagyobb része a törvényhozást okozza, hogy időelőtti eltörlése által az uzsoratörvénynek, .okozta ezen ínséget, a mely országszerte uralkodik. Én tehát bátor vagyok indítványba hozni, hogy küldjön ki a ház hét vagy kilencz tagból álló szakbizottságot, mely a kamat maximumát meghatározza, és egyátalában az uzsora-törvény iránt véleményt adjon. (Helyeslés.) Justh József: Tisztelt ház! Ugy vagyunk ezen törvénynyel, mint sok más olyannal, melyet a korszellemnek hódolva hoztunk. Egy törvény nyel az országnak költségeit magasabbra emeltük, ezzel pedig megrontottuk a szegény népet. Ezt nem kell példákkal világosítanom, mindnyájunk előtt van elég példa, s mindenki tudja, mi történik a nép közt, hogy zsaroltatik, hogy vesznek tőle hihetien nagyságú kamatokat. E kérdésnél le kell tennünk a szemérmet. Valljuk be igazán, hogy hibáztunk ebben is, mint sok másban. Ezen az országnak segíteni kell: mert különben a nép azon osztálya tönkremegy, melyre az országnak oly nagy szüksége van. A módos ember képes magán segíteni; itt vannak az intézetek, takarékpénztárak, ezekkel segíthet magán; de a szegény földmivelő mit csináljon? Nem kap pénzt az intézeteknél, mert az bizonyos tekintetben protectio dolga. Én nagyon szívesen elfogadom Simonyi képviselőtársam indítványát; hanem én itt nagyon röviden intézkedném. (Halljuk \) Én tisztán kimondanám törvény által, hogy a bírónak nem szabad nagyobb kamatot megítélni, mint 6°/ 0-ot. Ezzel vége van. Nem állítjuk helyre az uzsora-törvényt, mert ha valakinek tetszik aláírni 100°/ 0-ot: hát tessék; de a bíró nem ítélhet meg többet 6%-nál. Ez talán sokkal egyszerűbb volna. Miután azonban ennek elfogadtatásához nincs reményem: tehát Simonyi Ernő indítványát pártolom. (Helyeslés.) Szederkényi Nándor : Tisztelt ház! Azt lehet mondani, hogy azon kérdés, mely Makó város kérvénye folytán a házban fölmerült, s melynek folytán Simonyi képviselőtársam indítványt tett, azon nyomor tanulmányozására, melyet az uzsoratörvény megszüntetése idézett elő, nagyon fontos.
