Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-312

312. országos ülés deczemtier 18. 1874. Í9 van reclamatío, van tudniillik azon módon, a mint eddig is volt, és mely szerint az adóval való tulterheltetés ellen bárkinek folyamodni lehet és ezt azért merem állitani, mert azon módosítás, melyet én ajánlok, egészen hozzá akar illeszkedni a jelenlek rendszerhez és nem kivan annál tovább menni, azért mert egy jövendő rendszer életbeléptetése csak az arról szóló törvényjavaslat elfogadása után lesz lehetséges, és valamint az eddigi eljárás szerint minden tulterheltetés ellen helye van a reclamationak, a panasznak: ugy, habár itt ez tüzetesen megemlítve nincs is, a reclamationak helye lesz és bármikor kelljen netalán ily reclamationalis eljárást létesíteni, arra vagyak bátor figyelmeztetni a tisztelt házat, hogy ezt jól megfontolva és körülírva kell tenni ; mert ha például ez csak átalánosságban mondatnék ki, miként az Tisza Kálmán javaslatában foglaltatik : meghiúsíthatná az egész czélt, melyet magunk elé tűztünk azon hosszadalmas eljárás és azon bonyodalmak által, melyek Tisza képviselő ur javaslatának elfogadásából következhetnének. A mi pedig a pénzügyi közegeket illeti, hogy azok is reclamálhassanak: ez azt hiszem, hogy magától is értetik, és azok annak idejében minden esetre utasíttatni is fognak, hogy azon kötelességüket, melyek e részben rájuk nézve most is fönáll, annak ezen művelet keresztülvitelénél is annak rendje szerint teljesítsék. A tisztelt képviselő ur azzal zárta be beszédét, hogy ő csak egy módot tud, mely szerint korábban lehetne az általam többször jelzett föld megadóztatását létesíteni, és ezen mód nézete szerint az, hogy fogadtassák el a képviselőház javaslata szerint a jövedelmi fokozatok megállapítása; ez azután menjen keresztül minden fórumon és ha keresztül ment minden fórumon : akkor történjék szintén a tisztelt ház javaslata szerint az illető területeknek osztályozása, és ha ez is átment minden fölebbvitelen: akkor, nem várva be az egyéni reclamatiokat, történjék meg az adó kivetése. Reménylem én is részemről, hogy azon stádium. a melyben az adót már Tisza képviselő ur is korábban kivettethetni véli: nem fog oly későre maradni, a mint sokan félnek tőle ; azonban mégis meglehet, hogy több évig el fog haladni és azt hiszem, hogy azon pár év elvesztése is nemcsak az állam pénztárára káros, hanem az igazsággal és az állam átalános érdekeivel sem egyeztethető össze. Én azért tisztelt ház, hogy összefoglaljam azokat, a miket a háztól kend kívánok, (Halljuk!) kijelentem újra. hogy azon módositványokat, melyeket Tavaszy képviselő ur előterjesztett, részemről elfogadom és az én indítványomba betétetni kérem. Másrészről nem járulhatok azon módositványhoz, a melyet Tisza Kálmán képviselő ur előadott, azon okoknál fogva, melyeket a ház elé terjeszteni bátor voltam. Kovách László tisztelt barátom módositványát szintén elfogadom és habár azt jelentettem is ki tegnapi beszédemben, hogy ha az ő indítványa elfogadtatik; módositványomnak idevonatkozó részét visszaveszem, de megvallom, akkor még az ő módositványát nem ismertem ugy, mint most, a mikor kinyomva kezeink közt van, és azt látom, hogy az ő módositványa és az enyim közt elvi különbség nincs, az ő módositványa kiegészíti az enyimet, tehát az általam előterjesztett módositvány mellett az övé is megállhat. Azt gondolom, tisztelt ház, hogy ha arra kerül a sor, hogy a tanácskozás befejeztetik: a kérdés ugy teendő föl, hogy tett módositványom átalánosságban elfogadtatik-e vagy nem? Ha elfogadtatik : akkor akár szakaszonként, akár egyszerre ismét az én módositványom bocsáttassák szavazás alá ; s ha ez el nem fogadtaíik: akkor kerül a sor a többi indítványokra. Ha pedig elfogadtatik az én módositványom : akkor a ház eddigi gyakorlata szerint a többi módositványok elesnek. Én tehát ezeket előterjesztvén, arra kérem a tisztelt házat, méltóztassék az általam benyújtott modositványt azokkal együtt, a melyeket Kovách László és Tavaszy Endre képviselő urak benyújtottak, elfogadni. (Fölkiáltások : Elfogadjuk!) Tisza Kálmán: Tisztelt ház! (Fölkiáltások; Nem lehet szólani!) Nem azért, hogy válaszoljak, mert igen jól tudom, hogy ehhez mint módositvány beadójának jogom nincs, bár sajnálom, de tudom, és a szabályokat mindig meg szoktam, most i is meg fogom tartani. De mert beszédem többek által félreértetett, (Halljuk!) egyedül és kizárólag ezért kívánok szót emelni, mihez, — meglehet i van képviselő ur, kinek ez nem tetszik, — teljes ] jogom van. (Fölkiáltások: Igaz!) Az első, a miben többen félreértettek, az, | mintha én a kihagyott területek fölvételét nem akarj nám. Hivatkozom beszédemre, hogy kimondtam, hogy : erről itt ez alkalommal nem szólok azért, mert azok fölvétele a fönálló törvény szerint is megtörténhetik. A másik, a miben a pénzügyminister ur félreértett; az, mintha, azt mondottam volna, hogy nem akarom ezen egész eljárást, tudniillik a telekkönyvek helyreállítását, pedig csak akkor tudható meg a területekből a hiány. Hogy nem akarom a községi bizottságok által a telekkönyvek kiigazítását: még csak egy szóval sem mondottam. A harmadik, a miben félreértettem, az, hogy én az 1870-iki szabályokat akarom a művelési ágakra és a mentesítésre nézve érvényben hagyni. Én azt mondtam, hogy a törvény rendelkezéseit, — és így, midőn ezt mondtam, az én fogalmaim szerint, az én alkotmányos fölfogásom szerint, azokról szó sem lehet.