Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.
Ülésnapok - 1872-312
34 312. országos ülés deczember 18. 1874. Áttérek most az elvi kérdéshez, melyhez eddig kevesen szólottak. Én részemről eddig elfoglalt álláspontomnál fogva pártolom azon nézetet, hogy a tiszta jövedelmi fokozatok és az osztályba-sorozások ne külön, hanem együtt történjenek; pártolom pedig azért, mert épen a telekkönyvi kiigazítás, a telekkönyv megvizsgálása, vagyis az osztályba-sorozás adják meg a pontot, midőn a becslő-biztosnak igen jó alkalma van a községekkel és a járással is megismerkedni. Ellenben, ha elkülönözve fog történni, s a fokozatok előzetesen állapittatnak meg : akkor legyen meggyőződve a tisztelt ház, hogy ezen munka egykét évvel több időt, s egy-két, sőt három millióval több költséget fog igénybe venni, és pedig nem azért, hogy a munka ez által minőségben nyerjen. Mondom, legjobb alkalmak lesz a becslőknek megismerkedni a községekkel és a járásokkal épen akkor, midőn minden egyes parcellával tüzetesen kell foglalkozniuk. De a tiszta jövedelem fokozataira nem is munka elején, hanem a végén van szükség, midőn a tiszta jövedelmek ki lesznek számítva. Én határozottan pártolom azon módositványt, mely azt lehetővé teszi, hogy a munka rövidíttessék s a költségek apasztassanak. Kívánom azonban, hogy a törvényben minden egyes oly cselekvény és minden egyes kötelesség, mely az egyikre vagy a másikra rovatik: teljesen ki is legyen fejezve. A törvényben eddig ki van mondva, hogy a telekkönyek előlegesen kiigazitandok; a törvényjavaslatban ki van mondva az, hogy azon kiigazitott és előlegesen megvizsgált telekkönyv alapul fog szolgálni arra, hogy a községnek ujabb telekkönyve elkészíttethessék. De nincs kimondva az, hogy ki készíti el azon telekkönyvet, és épen, mert sem a 31. §-ban, sem a többi §§-ban a 47. §-ig, mely arról szól, hogy a már kész telekkönyvi birtokivekbe az osztály sorozata beírassák : ez nincs benne, kívánom, hogy ez a törvény szövegébe fölvétessék. Kívánom ezt azért is, mert a törvényben nincs kimondva, hogy a községi bizottság hány tagból és voltakép kiből álljon. Ugyanazért, és mert a tisztelt pénzügyminister urnák alkalmat akarok arra is adni, hogy a járási bizottságoknak idejét meghatározhassa, a 34. §-hoz következő módosítást ajánlom: „Az első kikezdés 11. és 12-ik sorában foglalt e szavak helyett: „a járási bizottság megválasztása" után ezen szavak törlésével tétessenek e szavak: „jelen törvény kihirdetése után." Ugyanazon első kikezdés következőleg toldassák meg: „Álland pedig ezen bizottság az elnökön és a nagy birtokosoknak a bizottságba is beválasztott képviselőjén kivül 6 rendes és 6 póttagból." így meg lesz határozva a bizottsági tagok száma. A harmadik kikezdést, minthogy azon kitétel: „pénzügyi közeg" a mostani törvény keretébe már nem igen illik, így kívánom módosítani: „A becslőbiztos az adóközség nagyságához mérve kitűzendő határnapon az előleges bejelentéseket a községi bizottság által eszközölt előleges kiigazításokat ugy, mint benne vannak a törvényjavaslatban, és az abból fölmerülő nehézségeket megvizsgálja, és az érdekeltek jelenlétében és közreműködésével elintézi, hogy ez alapon a községnek ujabb telekkönyveit, illetőleg birtokivét a községi bizottság elkészítse." Itt határozottan ki lesz mondva, hogy ki készíti el, és nem jövünk azon zavarba, hogy midőn majd a 47-ik §. értelmében az osztályba-sorozás beiktatva lesz a birtokivekbe: azon 14 ezer telekkönyv és nem tudom hány millió birtokiv nem lesz készen. A tisztelt pénzügyminister ur által beadott módosításhoz, és pedig e szavak közé: „ soroztattak jelenleg", szúrassanak be e szavak: „vagy a földadótelekkönyvből teljesen kihagyattak a ; azaz, hogy intézkedve legyen mindazon terméketlen földekről, melyek bár használat alatt állnak; de mint terméketlenek vannak fölvéve a munkálatba, s még eddig a telekkönyvekbe befoglalva épen nincsenek. Ajánlom módositványom elfogadását. Justh József: Tisztelt ház! Őszintén megvallom, hogy nem értem, mikép tereltethetett a vita oly tág mederbe. Mindazon discussiok, melyek itt folytak, azok, a mik a művelési ágakra nézve fölhozattak, nem döntők. A elöntő érv az, hogy Magyarország törvényhozása tisztán látja azt, hogy igen sokan illetéktelenül vannak megadóztatva, vagy épen adót nem fizetnek, s sok terület kimaradt, a vidékek közt nincs semmi öszhangzás, s igy azon meggyőződésre jött: hogy az országon nem lehet máskép segíteni, mint nem ideiglenes rósz szabályokkal, hanem gyökeres reformokkal, tudniillik egy uj kataszter behozatalával, a mire azonban az országnak pénze nincs. Ezt is belátta. Tudjuk, micsoda körülmények közt vagyunk. Talán egész Európában alig van egy állam, a melynek pénzügyi viszonyai oly kétségbeejtő helyzetben volnának, mint a mienk. Tehát kötelességünk emelni az ország jövedelmét ott, a hol azt csakugyan biztosan és igazságosan lehet. Már most hogy ezt tehessük, okvetlenül szükséges a költség. Kérdem én a tisztelt házat, miért vitatkozunk mi annyit? Itt van egy expediens. Nem nagyobb igazság-e, hogy ha azok fogják fizetni a kataszteri költségeket, a kik eddig 20 éven át semmi adót nem fizettek: mintha azokat fogjuk újonnan megróni súlyos adókkal, a kik mint iparosok, mint gazdák becsületesen fizették eddig adójukat? Én itt csak opportunitási kérdést látok, és azért pártolom a pénzügyminister ur javaslatát.
