Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-312

S2 312. országos ülés dec zember 18. 1874. nak kiigazittatni. De azt, hogy az ország lakosságának egy részére vonatkozólag az ideiglenesen kiigazított telekkönyvek a régi szabályok, másokra nézve pedig szintén az ideiglenesen kiigazítandó telekkönyvek, de megint más szabály, más törvény alkalmaztassák : ezt részemről nem tartom az osztó igazsággal megegyeztethetőnek. Ennélfogva e tekintetben minden néven nevezendő további intézkedést vagy szabály megállapítását fölöslegesnek tartom; mert azok a szabályok meg vannak már állapítva eddig is, melyek szerint a pénzügyi közegek tartoznak eljárni, mindannyiszor, midőn előfordul azon eset, hogy a törvény értelmében az adótelekkönyveket ki kell igazítani. Rövideden még csak azon észrevételem van, hogy ezen munkálatoknak eredményét, és pedig gyümölcsöző eredményét az ország mielőbb elvárja, és hogy azt mielőbb élvezhessük : fogadjuk el Tavaszy képviselőtársam azon indítványát, hogy ezen munkálatokat a községek 1876. évben mulhatlanul befejezni tartoznak, és pedig ugy, hogy ha 1876-ig be se fejeznék: már előre kimondatnék azon kötelezettség, hogy ha a munkálatok befejezése után az illetők kevesebb adót fizetnének, pótolják, s ha többet fizetnének: az állam részéről az nekik vissza fog pótoltatni. (Helyeslés jobb felől.) Máriássy Béla: Tisztelt ház! Én ugy tartom, hogy e kérdésnél háromról van szó. Legelőször arról, hogy azon területek, a melyek az adó alól kimenekültek: azok adó alá vonassanak. Erre törvényes rendelkezés szükséges, mert az 1868-iki XXV-ik törvény 30. §-a különösen azon területekről rendelkezik, melyek vagy vízmentesittettek, vagy erdők voltak és föltöröttek, tehát szó van legalább azon területekről, melyek vagy föltörettek, vagy más művelési ággá alakíttattak át. Tisztelt ház! A törvény itt bizonyos elvek szerint jár el, tudniillik abból, hogy az országnak mindenesetre érdekében áll a gazdasági iparnak emelése. Mert azt a földet, melyet föltörünk, egy kathegoriába helyezni más ugyanazon talajú földdel nem lehet: mert azok, kik gazdálkodnak, tudhatják, hogy az oly földekben mindjárt az első évben búzát termeszteni nem lehet. Másodszor az erdőnek kiirtása pénzbe kerül, ennélfogva az ily irtott földet nem lehetett egy osztályba helyezni a már régóta teljes művelés alatt álló földekkel. A mi Kovács Lászlónak a szőlőkre tett észrevételét illeti, megengedjen, hogy a sziklásoknak szőlőkké való alakítása tetemes értékeket alkotott; de másrészről szinte engedje meg nekem, hogy a szőlővé való átalakítás, kivált ott, hol a talaj köves: igen sok pénzbe is kerül, sőt rendes talaj mellett is a szőlővé való átalakítás rendesen belekerül 100—200 forintba, s még többe jő ott, hol köves a talaj. Tehát befektetés történik ez által, s így nem lehet kívánni, hogy, a ki ily módon 200 forintot befektetett: adóztassák meg ép ugy, mint az, ki semmit sem fektetett bei, Uetőleg, a mely földnek birtokosai 100—200 évvel ezelőtt tettek befektetéseket. Én, tisztelt ház, az adóarányosságnak igen nagy barátja vagyok; de hogy kivételes eljárás történjék egyik vagy másik adónemre nézve: azt az igazsággal megegyezőnek nem tartom. Én azt tartom igazságosnak, ha Pest-Ferenczvárosának képviselője ugyanazon alkalommal kiterjesztette volna figyelmét egyébre is, ha azt mondja, hogy minden, a mi meg nem adóztatik: adóztassák meg helyesen. Például, ha azt mondta volna, hogy azt a házat, mely most az uj építkezések számára nyújtott kedvezmény folytán adómentes, adóztassuk meg, és ép ugy aztán, mint azt a földet is, melynek művelési ága változott. S ez nagyon könnyű eljárás volna, mert 3,600.000 forintot tesz azon házak jövedelme, melyek semmi adót nem fizetnek, s Pest-Ferenezváros képviselője most 700.000 vagy 800.000 frtnyi jövedelmet birt volna az államnak ezen alapon szerezni. Ezt nem azért mondom, mintha azért, mert az én zsidómat ütik, hogy ezzel a kifejezéssel éljek: én is akarnám a Tavaszy zsidóját ütni; mert nem akarom azokat sem megadóztatni, hanem az ő szempontjából ezt tartottam volna következetesnek, és akkor szívesen hozzájárultam volna. Tehát megvallom, hogy én ily peremtorius eljárást czélszerünek nem tartok; de miután valószínűleg el fog fogadtatni, egy észrevételem volna Tisza Kálmán képviselő ur módosítására : tudniillik, ha önök szigorúan az igazság terére lépnek, az igazság megkívánja azt is, hogy mondassák ki e törvényben, hogy valamint azok, a kik eltagadták birtokukat, kötelesek az eltagadott részért rájuk eső adót megfizetni; másrészről mondassák ki az, hogy azoknak, kiknek földterülete többre vétetett íöl. mint a mennyi a valóságban: ezen több területért fizetett adó kárpótoltassék. Azt fogják önök mondani, hogy ez frázis. Ha tetszik, példát fogok fölhozni arra, hogy vannak oly területek, melyek 20%-al többre vétettek föl, mint mennyit a valóságban kitesznek. Igaz, erre azt lehet mondani, hogy utoljára ott volt a reclamatio ideje, miért mulasztották el; de már megengedjenek, az a birtokos, a kinek birtoka tagositva nincs, nem is reclamálhatott, és a szigorú igazság azt kívánja, hogy valamint annak, a kinek több volt a birtoka és kevesebb adót fizet, betudassék az az öszszeg, a mennyivel kevesebbet fizetett; viszont a kinek birtoka többre vétetett föl, és többet fizetett: ez a több fizetés jelenlegi adójába betudassék. Én tehát azon esetre, ha a pénzügyminister ur indítványa át fog menni, s a Tisza képviselő ur módositványa kerül szőnyegre: ezt azon kifejezéssel