Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-312

312. országos ülés deczember 18. 1874. 29 hányom figyelembevételét. A tisztelt pénzügyminis­ter ur a 34. §. első bekezdését, valamint a máso­dikat is kihagyván, egy pótlást adott hozzá, a mely az általam elmondottak szerint igy hangzik: „Egyszersmind azon földrészletek, melyek az adótelekkönyvben a terméketlenek közé soroztainak, jelenleg azonban művelés alatt állanak azok, melyek­nek művelési ága változott, a művelési ág megálla­pításánál a jelen törvény 33. §-nak rendeletei sze­rint járván el: azon osztályba sorozandók, a me­lyekbe azok az érvényben lévő osztályozás szerint tartoznak." Ez lenne a pótlék. A minister nré he­lyett a 3-ik bekezdést a minister ur is meghagyja, meghagyom én is, de azutáni módositványa helyett az jönne : addig mig a jelen törvény szerinti adó kivetése életbelép, a földadó az ekként kiigazított adótelekkönyvek és birtokivek alapján vettetik ki, agy azonban, hogy a fönálló törvényeknek az adó­mentességre és művelési ágak változhatlanságára vonatkozó rendelkezései épségben tartatván, azok, kik ezen adókivetés folytán akár reájuk nézve be­állott művelési ág változás, akár az ennek alapján történt osztályozásba történt sorozás miatt túlter­helve lennének: jelen törvény első fejezetében meg­állapított módon fölszólalással élhetnek, és ha ezen fölszólalás folytán kiderül, hogy csakugyan túlságo­san lettek megróva: az általuk azon adókivetése alapján teljesített túlfizetések a legközelebbi fize­tendő adóba betudandók lesznek. Hasonló módon fölszólalással élhetnek a pénzügyi közegek is, és ha valamely földrészlet kevésbbé megrótt mivelési ágba helytelenül soroztatott és az ily módon keve­sebb adót fizetett: a tulajdonos a legközelebbi adó év leforgása alatt utánna fizetni tartozik. Ez az, a mit azon esetre, ha egyátalában in­tézkedni méltóztatnak, módosításul ajánlok. Kovách László: Tisztelt ház! Az igen tisztelt előttem szólott képviselő ur, a mint elő­adásának figyelemmel kisérése folytán kivehettem, leginkább azért nem kívánja a pénzügyminister ur által beadott módositványt elfogadni, mert véleke­dése szerint azon eredmény, mely ezen módosítás életbelépte folytán bekövetkeznék: az államkincstárra nézve nem volna tekintélyes és némi tekintetben talán igazságtalanságot is foglalna magában. ö ugyanis azon eltéréseket, melyek a jelenlegi adótelekkönyvekben léteznek, nem becsüli oly magas értéküeknek, mint a minővel azok szerény vélemé­nyem szerint valóban bírnak. Különösen három okból következteti azon vál­tozásokat, melyeknek helyreigazítását ezen módosí­tásokkal elérni akarjuk: a szabályozásokból, a tagosításokból, és az erdőirtásból. Nem érintve ezen három dolgot, melyekben igazságot adok a tiszteit képviselő urnák, emlékez­tetnem kell őt arra, hogy még számos más okokból is származnak eltérések, még pedig olyanokból, a melyeket részint módjában állott a földbirtokosnak elhárítani, részint nem állott módjában megakadá­lyozni, hogy azok meg ne történjenek. Ha méltóztatnak visszaemlékezni, hogy azon években, melyekben a kataszteri fölmérések történtek, tudniillik az 50-es években, minő politikai viszonyok voltak az országban: méltóztatnak emlékezni, hogy azon egyének, kik a kataszteri fölméréseket eszkö­zölték, mindennel inkább találkoztak mint a földmi­velők bizalmával; és ennek folytán köztük és a föld­birtokosok között bizonyos ellentét állván föl, két­ségtelen, hogy mindenütt, a hol a földbirtokos lehetségesnek találta, a telekkönyv elkészítésében őket kijátszani iparkodott; kétségtelen az, hogy számtalan ezer és ezer holdak lettek teljesen ki­hagyva, miután tudjuk, hogy a határ körüllépések által lett fölmérve és igy igen könnyen megtörtén­hetett a kijátszás. De ez még nem tenne oly nagy összeget, mint az eltagadott telkeknek sokasága, és ezen eltagadás igen sokszor közös megállapodás folytán történt a birtokos és a kataszteri munka készitője között. Igen sok helyet tudok, a hol 5 — 6 ezer holdat állapított meg a rendes fölmérés és az adótelek­könyvben 4—4.500 hold szerepel. De legnagyobb súlyt fektetek a művelési ágakban beállott változások által történt eltérésekre. Ugyanis a birtokosok már akkor számba tud­ták venni a hasznot, ha szántóföldek helyett legelőt vallanak be. Azt hiszem, hogy e téren történtek a legtöbb az igazságtól eltérő bevallások. Ezenkívül vannak számos földterületek, melyek az ötvenes évek óta lettek a legalsóbb tétellel megrótt legelők közül a legmagasabb tétellel megrótt szántóföldekké. Itt oly összeggel állunk szemben, mely mindenesetre meg­érdemli az utánmérést, mert itt nem százezrekről, hanem nézetem szerint milliókról van szó. (Helyes­lés.) De vannak még más művelési ágak is, melyek megváltoztak. Ilyenek a hegyes vidékeken a haszon­vehetlenek sorában fölvett sziklás, cséplés helyek, melyek azóta szántóföldekké, sőt a legvirágzóbb szőlőkké változtattak át. Tudok a magam körében 4—5000 holdra menő ilyen sziklás helyet, mely húsz év előtt hasznavehetlen szikla volt, és most holdanként mint szőlő ezer, ezerkétszáz forintért adatott el. A sziklás helyek adója, mint tudjuk, nulla, a szőlőké pedig ott 12.000 frtra is rúgna. (Helyeslés) Én azon különbözetet, mely a művelési ágak megváltozása folytán kirótt igazságos adóból bejő : nemhogy csekélynek nem tartom , hanem évenként 3—4 millióra becsülöm. Meglehet csalat­kozom ; de azt hiszem, a tisztelt előttem szóló még jobban csalatkozik, midőn ezen változások folytán beálló adókülönbözetet nagyon csekélyre becsiili.

Next

/
Thumbnails
Contents