Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.
Ülésnapok - 1872-330
330. országos ülés február 3, 1875. 289 tenni, a tisztelt minister ur által elmondott olyan dolgokra, a melyeket áíalában hallgatással mellőznöm még sem lehet. A tisztelt minister ur előadván mennyire nem volna helyes és nem helyes ma recriminatiokba bocsátkozni: egész beszédének egy jelentékeny részével provocálta a recriminatiokat. Ugyanis elkezdvén variálni a régi népdalból ismeretes azon themát, hogy „nem vagyok én oka semminek", (Derültség bal felől.) igyekezett bebizonyítani, hogy a mmisterium nem oka semminek ; hanem oka mindennek a törvényhozás és első sorban a képviselőház. Mert recriminálni nem akarok, nem fogom vitatni ezen állítása alaposságát a tényekkel szemben ; meg kell, hogy jegyezzem, hogy ezen állításában egyfelől a parlamentalis felelős kormányzat természetszerű helyzetének nem értését látom (Helyeslés ~bál felöl.) és másfelől látok benne nagy méltánytalanságot, nem annyira és nem főleg az ellenzék, mint épen az igen tisztelt túloldal irányában. (IIelyeslés a baloldal. Igás! Ugy vanl) Nem értését a parlamenti ministeri felelősség elvének, mert ha van valóban parlamenti felelős mmisterium: akkor bármi mulasztassék el. bármi történjék, a mi nem helyes, első sorban őt illeti a felelőség, mert ministeriumnak, a mely helyzeténél fog legjobban tartozik a dolgokat ismerni : kötelessége, ha olyan akadályoztatok meg, a mit megteendőnek tart; vagy olyan inditványoztatik, a mit az országra nézve károsnak tart- egész tekintélyének súlyát latba vetni, és ha nem sikerül azt eszközölni, amit jónak tart: kötelessége inkább megválni hivatalától. (Helyeslés a bal oldalon.) A mely perezben vállalkozik arra, hogy kormányozzon tovább, mindamellett, hogy bizonyos dolgok nem történnek, vagy kormányozzon tovább, mindamellett, hogy bizonyos dolgok történnek: a felelősség súlya első sorban őt kell hogy terhelje. (Élénk helyeslés a bal oldalon.) Azt pedig, hogy az igen tisztelt minister ur mintegy önelégülten mutatott arra, hogy hiszen így érzi ezt az ország is, hogy hisz az országban, nem a ministeriumot, hanem a képviselőházat, a parlamentet támadják meg. hogy ezt egy alkotmányos minister az önelégültségnek egy nemével tudja mondani : nem akarom megnevezni az igazi szót, de igen csodálatos dolognak tartom. (Ugy vanl bal felől.) Ha igy volna is; azon alkotmányos ministernek szomorkodni, búsulni, nem örülni kellene és minden tehetségével oda kellene hatni, hogy az megszűnjék; mert ha Magyarországon egyszer már oda is el fogunk jutni, — s megengedem azon ut, melyen önök haladnak, oda is elvezethet még, — hogy a parlamentalismus, a parlament tekintélye vész el: akkor azután Magyarországon lehet minden, de alkotmányosság nem lehet. (Élénk helyeslés bal felöl,) KÉVY H. NAPLÓ. 18?. XIV. KÖTET De méltatlan is, mint mondám, a tisztelt minister urnák nyilatkozata és méltatlan főleg a tisztelt túloldal irányában; mert ha a parlamenti rendszer szerint a többségből kormány alakul, mi természetesebb, minthogy azon többség — bízván a kebeléből alakult kormánynak nemcsak hazafiságában, de belátásában is: — bizalmánál fogva a mulasztásokra épen ugy, mint a teendőkre nézve fogja a kormányt követni; és akkor azután, midőn a bajok előállottak, azt mondani, hisz nem mi vagyunk okai a bajnak, hanem te országgyűlés és — természetes a többség adván a döntést első sorban: „te többség, miért szavaztad meg, a mit mi megszavaztatni akartunk." (Élénk helyeslés bal felől.) Igen, más oldalról ezt lehetne mondani és lehetne azon szemrehányást tenni a tisztelt többségnek : miért támogatta oly soká azon kormányt, a mely ide vezetett; (Ugy vanl bal felől.) de hogy ezt minister mondja, ez ugyan megfoghatatlan ; sokkal több joga volna azon többségnek mondani azt: „mi támogattunk nehéz körülmények között önfeláldozással, számoljatok most róla, hová vittétek az országot, és hová vittétek saját pártunk tekintélyét? (Ugy vanl bal felől. Mozgás. Zaj jobb felől.) Még csak egyre akarok igy külön refleetálni a tisztelt minister ur előadásában. Beszédének egy másik részében és kétszer is visszatérve, rá azt mondta a tisztelt minister ur, hogy a felföld nagy adót fizet, az alföld kis adót fizet, s a felföld mégis pontosan teljesiti kötelességét, az alföld nem teljesíti kötelességét. Már uraim, hogy miképenlehet épen a minister föladata odahatni akarni, hogy egyéb bajainkhoz még hozzájáruljon az ország egyik részének a másik rész elleni ellenséges indulata: azt nem értem. (Közbeszólás bal felől: Ez lázítás l Divide et impera!) De tisztelt ház, ha meggondolom, hogy a felföld lakóinak nagyobb része nem magyar-ajku, az alföld lakóinak legnagyobb része magyar ajkú, mi lesz ebből a levonható következtetés? Az, hogy ime még egy minister is megmondta az országnak, hogy Magyarországon a nem magyar ajkúak jobban vannak adóval terhelve, mint a magyar ajkúak. És mi lesz a másik következése ? Az, hogy azt fogják mondani: ime ezek magyar államot akarnak föntartani, és kisül, hogy a nem magyar-ajkuak azok, a kik teljesitik az állam iránti kötelességüket és a magyarajknak azok, a kik nem teljesitik az állam iránti kötelességüket. (Igaz l Igaz! bal felől.) Mennyiben van az adóra nézve igazsága a tisztelt minister urnák, reményiem a nemsokára munkába veendő kataszteri munkálatok ki fogják mutatni. Eredetileg bajos azt hinni, hogy azok, kik az adót az 1849-iki események után kivetették: részrehajlók voltak a magyarfaj iránt. (Föl'kiált'ások: Ez igazi) Azonban tisztelt ház, bármint legyen is ez, vajon ezen oly nagyfontosa /