Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-329

329. országos ülés február 1. 1875. 285 Vétenék a kegyelet ellen, melylyel őseink törvényhozói böksesége. a hazai viszonyok helyes fölfogásában, erőnk és gyöngeségünk kellő mérlege­lésében nyilvánuló államférfiúi tapintata és megannyi válságos perczekben tanúsított SZÍVÓS kitartása iránt most még inkább viseltetem, mint valaha: ha két­ségbe vonnám ama gravaminális fölterjesztések őszinteségét, melyekben az ország rendéi a misera plebs contribuensnek végelszegényedését, a gyakori háborúk, nemesi fölkelések, s a náluk sem hiányzott elemi csapások folytán bekövetkezett saját anyagi kimerültségüket oly megható sziliekkel fes­tik, elvitázhatlan adatokkal támogatják. Merjük-e párhuzamba vonni a csapásokat, melyek a legutóbbi időben országunk egyes vidékei­nek földmivelését, s az imént beállott átalános for­galmi pangás folytán az összes nemzet közvagyo­nosságát érték, ama pusztításokkal, melyeket — hogy csak néhány föltünőbb példára hivatkozzam — a század elején beállott valuta-crisis, többszörös devol­vatio és az 1816-ki inség okoztak a nemzettest­nek minden rétegeiben? Ki merészelte volna 1849. végén állítani azt, hogy az előbbi földesurak az úrbéri javadalmak rögtöni megszüntetéséből, a nem­zet minden osztályai a szabadságharcz dulásaiból, sarczaiból és hatvannyolcz millióra menő magyar bankjegy megsemmisitéséből eredő súlyos vesztesé­gek calamitásai mellett ráadásul még a lavinaszerü­leg reájuk omlott direct és indirect adóknak egész tömegét el fogják viselhetni? és valljuk meg, uraim! mit eltagadni nem lehet, hogy nemcsak elviseltük, hanem még gyarapodtunk is azok nyomása daczára! (Mozgás) Ily nagyszabású ellenkező tényekkel szemben, melyekhez arányositva a jelen nemzetgazdászati pangás minden érezhetősége mellett eltörpül, melyek­hez képest azon adóemelés mérve, melyet tisztelt barátom a pénzű gyminister követel, nemcsak pará­nyinak, sőt ha egyébbel nem, az időközben esz­közlött vasúti befektetésekkel máris igazoltnak mondható : nem vélek tévedni, uraim! ha a dilem­mának második részét, hogy államkiadásaink ter­heit s azoknak tervezett növelését egyátalában meg nem birjuk: kissé túlzottnak állítom. Ama ruganyosság, melyet fajunk jellegéhez oly igen hasonlító éghajlatunk (Mozgás.) és termő­földünk makranczossága jóban és roszban egyaránt föltüntet, s a mely az 1863. és 1866-ki fagyos és aszályos évek után következett 1868-ki évnek bá­mulatos termékenységében, nagyszerű exportéjában oly elvitázíiatlan bizonyítékát találta, megengedi, sőt követeli tőlünk, hogy helyzetünk megbírál ásánál necsak a létező rosszat, hanem a valószínűség esélyei szerint beadandó jobb fordulatot, s annak alapján: jelesül az indirect adók jövedelmének el nem maradható emelkedését, s a vasúti garantiák j összegeinek a forgalom élénkülése folytán várhaté csökkenését is számításba vegyük. Higyjék meg, uraim! hogy a külföld pénzem­berei, kik nem egyszer voltak tanúi e haza pro­ductiv képességének: szives készséggel escompte-olják e jobb fordulatot, a mint sikerülendett őket a de­ficitünk nevezetes részének födözésére szükséges adók megszavazása által az egyensúly helyreállítá­sára irányzott készségünk teljes komolyságáról — nem akarom mondani becsületességéről — meggyőzni. E föltevés aegisze alatt biztos számításba ve­hetőnek vélem én is a kataszteri törvénybe iktatott ama rendelkezésnek eredményét, mely a művelés alá vett, s a művelés ágaira nézve változást szenvedett földrészletek azonnali megadóztatásából már 1876-ra várható; és nincs okom kétkedni ama pénzügyi műveletnek a közzel jövőben leendő kivihetőségén sem, melyet tisztelt képviselőtársam Wahrmann Mór kölcsöneink törlesztési terhének könnyítése czéljá­ból a pénzügyi bizottságban megpendített. Ha e két tényező mellett még a további meg­takarításokból rendkívüli be fordításaink fokonkénti legombolyitásából kilátásba helyezhető rendes és rendkívüli költség-apasztást, s ezzel szemben bevé­teleinknek a vám- és kereskedelmi szerződés revi­sioja folytán bizton reményelhető növekedését mér­legelem: nem vélek abban csalódni, hogy az áta­lános jövedelmi adó, melyben a pénzügyministeri előterjesztés culminál, csakugyan ideiglenes leend; én hiszem azt is, hogy az uj kataszternek két, legfölebb három év alatt eszközlendö keresztülvitele meg fogja valahára szüntetni ama sérelmeket, me­lyeknek orvoslását felvidékünk szegény, de becsüle­tes lakói oly jogosan követelik. De tévednénk, uraim! ha felelősségünk azon részénél fognánk megállapodni, melylyel saját vá­lasztóinknak tartozunk; én bennem legalább sokkal nagyobb mérvű ama felelősségnek tudata, melylyel magamat, mint honpolgárt s ez idő szerint, az egész országnak egyik képviselőjét e nemzet ezredéves múltjához és jövőjének e kegyeletből kifolyó biz­tosításához szivem legbensőbb redőjéig lekötve érzem. Rajongtam azért, hogy az osztrák-magyar mo­narchiában, a közép-európai népek eme sajátságos szövetkezésében, melyet nem azoknak fajrokonsága, hanem egyes-egyedül a gondviselésnek az emberiség történetében ép ugy, mint az össztermészet szerve­zetében nyilvánuló eüenállhatlan következetessége alkotott, (Mozgás.) melyet a művelt világ az európai egyensúly egyik pótolhatlan derékszögéül fölismert; Magyarország elfoglalja azon állást, mely saját tör­ténelmi jogának, állami integritásának, s az európai civilisatio megvédése, ugy a polgári és vallás-sza­badság hű megőrzése körül szerzett őrségi érdemei­nek megfelel; rajongtam azért, hogy rendi alkot­mányának nyügző korlátaitól menekülve és nemzet-

Next

/
Thumbnails
Contents