Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-329

329. országos ülés február 1. 1875. 285 Vétenék a kegyelet ellen, melylyel őseink törvényhozói böksesége. a hazai viszonyok helyes fölfogásában, erőnk és gyöngeségünk kellő mérlegelésében nyilvánuló államférfiúi tapintata és megannyi válságos perczekben tanúsított SZÍVÓS kitartása iránt most még inkább viseltetem, mint valaha: ha kétségbe vonnám ama gravaminális fölterjesztések őszinteségét, melyekben az ország rendéi a misera plebs contribuensnek végelszegényedését, a gyakori háborúk, nemesi fölkelések, s a náluk sem hiányzott elemi csapások folytán bekövetkezett saját anyagi kimerültségüket oly megható sziliekkel festik, elvitázhatlan adatokkal támogatják. Merjük-e párhuzamba vonni a csapásokat, melyek a legutóbbi időben országunk egyes vidékeinek földmivelését, s az imént beállott átalános forgalmi pangás folytán az összes nemzet közvagyonosságát érték, ama pusztításokkal, melyeket — hogy csak néhány föltünőbb példára hivatkozzam — a század elején beállott valuta-crisis, többszörös devolvatio és az 1816-ki inség okoztak a nemzettestnek minden rétegeiben? Ki merészelte volna 1849. végén állítani azt, hogy az előbbi földesurak az úrbéri javadalmak rögtöni megszüntetéséből, a nemzet minden osztályai a szabadságharcz dulásaiból, sarczaiból és hatvannyolcz millióra menő magyar bankjegy megsemmisitéséből eredő súlyos veszteségek calamitásai mellett ráadásul még a lavinaszerüleg reájuk omlott direct és indirect adóknak egész tömegét el fogják viselhetni? és valljuk meg, uraim! mit eltagadni nem lehet, hogy nemcsak elviseltük, hanem még gyarapodtunk is azok nyomása daczára! (Mozgás) Ily nagyszabású ellenkező tényekkel szemben, melyekhez arányositva a jelen nemzetgazdászati pangás minden érezhetősége mellett eltörpül, melyekhez képest azon adóemelés mérve, melyet tisztelt barátom a pénzű gyminister követel, nemcsak parányinak, sőt ha egyébbel nem, az időközben eszközlött vasúti befektetésekkel máris igazoltnak mondható : nem vélek tévedni, uraim! ha a dilemmának második részét, hogy államkiadásaink terheit s azoknak tervezett növelését egyátalában meg nem birjuk: kissé túlzottnak állítom. Ama ruganyosság, melyet fajunk jellegéhez oly igen hasonlító éghajlatunk (Mozgás.) és termőföldünk makranczossága jóban és roszban egyaránt föltüntet, s a mely az 1863. és 1866-ki fagyos és aszályos évek után következett 1868-ki évnek bámulatos termékenységében, nagyszerű exportéjában oly elvitázíiatlan bizonyítékát találta, megengedi, sőt követeli tőlünk, hogy helyzetünk megbírál ásánál necsak a létező rosszat, hanem a valószínűség esélyei szerint beadandó jobb fordulatot, s annak alapján: jelesül az indirect adók jövedelmének el nem maradható emelkedését, s a vasúti garantiák j összegeinek a forgalom élénkülése folytán várhaté csökkenését is számításba vegyük. Higyjék meg, uraim! hogy a külföld pénzemberei, kik nem egyszer voltak tanúi e haza productiv képességének: szives készséggel escompte-olják e jobb fordulatot, a mint sikerülendett őket a deficitünk nevezetes részének födözésére szükséges adók megszavazása által az egyensúly helyreállítására irányzott készségünk teljes komolyságáról — nem akarom mondani becsületességéről — meggyőzni. E föltevés aegisze alatt biztos számításba vehetőnek vélem én is a kataszteri törvénybe iktatott ama rendelkezésnek eredményét, mely a művelés alá vett, s a művelés ágaira nézve változást szenvedett földrészletek azonnali megadóztatásából már 1876-ra várható; és nincs okom kétkedni ama pénzügyi műveletnek a közzel jövőben leendő kivihetőségén sem, melyet tisztelt képviselőtársam Wahrmann Mór kölcsöneink törlesztési terhének könnyítése czéljából a pénzügyi bizottságban megpendített. Ha e két tényező mellett még a további megtakarításokból rendkívüli be fordításaink fokonkénti legombolyitásából kilátásba helyezhető rendes és rendkívüli költség-apasztást, s ezzel szemben bevételeinknek a vám- és kereskedelmi szerződés revisioja folytán bizton reményelhető növekedését mérlegelem: nem vélek abban csalódni, hogy az átalános jövedelmi adó, melyben a pénzügyministeri előterjesztés culminál, csakugyan ideiglenes leend; én hiszem azt is, hogy az uj kataszternek két, legfölebb három év alatt eszközlendö keresztülvitele meg fogja valahára szüntetni ama sérelmeket, melyeknek orvoslását felvidékünk szegény, de becsületes lakói oly jogosan követelik. De tévednénk, uraim! ha felelősségünk azon részénél fognánk megállapodni, melylyel saját választóinknak tartozunk; én bennem legalább sokkal nagyobb mérvű ama felelősségnek tudata, melylyel magamat, mint honpolgárt s ez idő szerint, az egész országnak egyik képviselőjét e nemzet ezredéves múltjához és jövőjének e kegyeletből kifolyó biztosításához szivem legbensőbb redőjéig lekötve érzem. Rajongtam azért, hogy az osztrák-magyar monarchiában, a közép-európai népek eme sajátságos szövetkezésében, melyet nem azoknak fajrokonsága, hanem egyes-egyedül a gondviselésnek az emberiség történetében ép ugy, mint az össztermészet szervezetében nyilvánuló eüenállhatlan következetessége alkotott, (Mozgás.) melyet a művelt világ az európai egyensúly egyik pótolhatlan derékszögéül fölismert; Magyarország elfoglalja azon állást, mely saját történelmi jogának, állami integritásának, s az európai civilisatio megvédése, ugy a polgári és vallás-szabadság hű megőrzése körül szerzett őrségi érdemeinek megfelel; rajongtam azért, hogy rendi alkotmányának nyügző korlátaitól menekülve és nemzet-