Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.
Ülésnapok - 1872-329
286 32S. országos ülés február 1. 1875. gazdászatilag mostoha, eoloníalis helyzetéből kibontakozva szabadon fejleszthesse a természet dús adományaiban rejlő őserőt, és lehelhesse az éltető szikrát a nép minden rétegeiben alvó szellemi tehetségek fölébresztésére; hogy megszűnjék csakis negatív súlyával megakasztani a saját függetlenségével ellenkező bármi államszervezetnek tartós megalkothatását, és bebizonyíthassa valahára, hogy a monarchia szellemi nagyságának, anyagi fölvirágzásának, hatalmi állásának egyenjogú tényezőjévé válni és saját állami létének ezen egyedül biztos alapját magának megszerezni tudja is, akarja is! Mélyen meg vagyok arról győződve, hogy az 1867-ki kiegyezés főleg e föltevés alapján nyerte meg a rokonszenves európai közvélemény helyeslését ; de tudom azt is, hogy e rokonszenvben az erkölcsi támaszok íme leghatalmasbikában csakis addig fogunk részesülni: inig állami rendeltetésünk föntebbi magas czéljához hivek maradunk. Puszta jogosultság, teljes államiság utáni aspiratiok, melyekkel a parlamentalismus nagy intézményének gyakran téves fölfogása és még íévesebb alkalmazása, az örökösen egy tengely körül forgó monoton pártküzdelmeink és a nagyszabású reformok megalkotása körül ép ezek által előidézett tehetetlenségünk oly éles ellentétben állanak: az európai rokonszenvnek ébrentartására nem elegendők ! De van az osztrák-magyar monarchiában elfoglalt magas állásunknak még egy exigentiája, mely elől ki nem térhetünk, s a melyet megtagadni vagy vontatva teljesíteni annyi volna, mint abdicálni ama szerepről, melyet apáink a pragmatica sanetio megkötésével, minmagunk a közjogi kiegyezés aláírásával Európa színe előtt ünnepélyesen elvállaltunk. A XlX-ik század legferdébb kinövései, a civilisatio leggyászosabb aberratioi közé sorozom bizonyára én is a hadiszervezkedésnek a régi mythos esodaszörnyeire emlékeztető mérveit, (Mozgás.) melyeknek kitöltése az egyéni társadalmi erőknek legjavát fölemészti, s az államokat végkímerülésseí fenyegeti. És mégis kénytelen vagyok bevallani, hogy e téves iránynak megszüntetése egyes államok, egyes uralkodók hatalmi körén kivül esik, és hogy minden isolált kísérlet részünkről az átalános kór megszüntetésére sikertelennek, a kisérlettevő államra pedig fölötte veszélyesnek fogna bizonyulni. Osztozom azon államférfiak nézetében, kik az imént jelzett socialis baj korlátozásának egyedüli lehetőségét csakis a biztos védelmi szövetségek megalkotásában keresik, és illető államaik hadügyi költségvetéseinek határát oly véderőnek kiállításában és föntartásában találják, mely az általok képviselt államok szövetségét értékessé, keresetté tegye. A continentalis hatalmak védszervezetének, s az erre fordított költségek összegeinek egybeállítása, 1 áttekintése első pillanatra meggyőz mindenkit, hogy az osztrák-magyar monarchia hadereje a fönebbi tekintet által szabott egyedül helyes korlátokat meg nem "haladja. A mi érdekünkben áll-e kívánni, hogy még e szerény korlátokon is innen maradjon? Bármi vonzó legyen is, uraim! saját financziánk rendezése tekintetéből a manchesteri iskolának csábiránya: tagadni vagyok kénytelen, hogy mit „a büszke" cziméről önkényt lemondott Album, és még ez is mindenesetre több saldo-nyereinénynyel, mint politikai előrelátással megtehetett, azt a veszélyektől környezett osztrák-magyar monarchia, legkevésbé pedig az annyi ellenkező áramlatok forrongásai közé helyezett magyar állam csak meg is kísérelhesse; mert nincs okoskodás e világon, mely engem arról volna képes meggyőzni, hogy e kísérletnek minden veszélyeit nem épen mi fognók legelső sorban megkeserülni. Mitől maguk, a sybillai könyvek végső harmadára szorult galicziai lengyelek, nemzetük végromlásán okulva, oly óvatosan tartózkodnak az osztrákmagyar monarchia védképességének leszállításától: arra vállalkozzunk mi, kik, Istennek hála! az általam fölemlített végzetes könyvek egész kiadását újra megszerezhettük? Kik csak imént, hinni akarom, nem kizárólag az e névvel összekötött dicső reminisceiitiák kegyeletéből, hanem érett politikai számítás alapján alkottuk meg honvédségünket a végből, hogy a. saját határainkat legközelebb fenyegető vész elhárítására fegyverben állva, annak kitörését megakadályozzuk; vagy ha ez nem sikerülue, a lehető támadás minden pontján rést állhassunk? (Helyeslés.) Ez, uraim! én előttem ama suprema lex, melyet, eltekintve a véderőre vonatkozó törvényünknek kiszabott hatályától: nemzetem jövőjének biztosítása czéljából döntőnek ismerem arra nézve, hogy financziánk rendezését a közös hadsereg és honvédségköltségeinek nagyobb mérvű leszállítására fektetni annál inkább tartózkodjam ; mert nemzetgazdászati és pénzügyi helyzetünket, az általam előadottak folytán, oly földhöz ragadtnak el nem ismerhetem, hogy az adók terhének indítványozott emelése elől szabadulandók, nemzeti létünk legvitalisabb érdekeit koczkáztassuk. És most engedjék meg, uraim! hogy zárszavaimat (Halljuk! HalljuJcl) ismét tisztelt barátomnak^ báró Sennyey Pálnak nem ugyan e házban, hanem a múlt évi ülésszak pénzügyi bizottságában ejtett azon szavídLoz köthessem, hogy az akkor tárgyalás alatt lévő kölcsön „a hét évi gazdálkodás elveszett csatájának drága békekötési ára." Nem mentettem, csak mindannyiunk tévedéseire j visszavezetni igyekeztem én i& parlamenti működéi sünknek a nagy kezdet ígéreteihez képest kevésbé
