Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-329

329. országos ülés február 1. 1875. 281 Ha van ország a művelt világ jelenében és múltjában, melynek vállaira nem a tapasztalást, de a képzeletet is meghaladó financziális terhek rögtön nehezültek; melynek előbbi anyagi virágzását egy pusztító háború és még dühöngőbb socialis forradalom letarolta; mely saját hires közmondását valósítva mindenét veszté, csak becsületét nem, ugy Francziaország az; ama Francziaország, mely jövőjének politikai alakulására, a kormányhatalom tartósságára nézve mind ez ideig bármi garantiát nyújtani nem képes, melynek pártjait a mieinkhez nem is hasonlítható elvi ellentétek, megannyi kormányforma változások folytán elkeserült szenvedélyek, hogy ne mondjam — gyűlölet választják el egymástól; de a melynek mégis sikerült a romlása fölötti szánalomnak, vagy kárörvendezésnek egyaránt lealázó nyilvánulásait az átalános elismerés elégtételével fölcserélni egyszerűen az által, hogy volt egy tekintet, mely az elannyira harczkész pártok mindegyike előtti tulsulylyal birt: a nemzet hitelének helyreállítása. (Helyeslés jobb felöl.) s az egyensúly helyreállítására szükséges adóemelések, uj adók mindenféle nemeinek világot meglepő gyorsasággal és közös egyetértéssel történt megszavazása. (Helyeslés jobb felől.) Mélyen meg vagyok győződve, uraim! hogy csakis a nemzeti érdek-solidaritásnak ily meleg fölfogása, az önző pártállások ily elszánt háttérbeszoritása az, mit a külföld hitelképességünk egyedüli bizonyítéka gyanánt elfogadni kész, és hogy minden késedelem, melyet az elkerülhetlen gyógyszerek azonnali alkalmazásában bármi ürügy alatt tanúsítunk : csakis nemzeti hitelünk további csökkenését eredmény ezen di. És valóban kell-e, elkerülhetlen szükséges-e épen most oly keserű harczra szállnunk egymás ellen; kell-e, szükséges-e a nemzetnek amúgy is eléggé súlyos helyzetét arra fölhasználnunk, hogy a párt-fölény küzdterévé tegyük azt ép azon pillanatban, midőn a bajnak mielőbbi meggátlása igényli a törvényhozónak minden figyelmét ? midőn hét évi parlamenti működésünk kezdetére és lefolyására s e lefolyás egyes phasisaira visszateli intve, s azokat kölcsönös méltánylattal, de az önmagunk iránt gyakorlott s ennélfogva soha nem ártalmas szigorral vizsgálva; bajaink főkutforrásait egyrészt közös tévedéseinkben, másrészt a nem általunk teremtett, hanem bona fide elfogadott helyzetnek már eredetileg nehéz, s az évjárások csapásai alatt folyton súlyosbodott körülményeiben oly könnyen föltalálhatjuk. Igenis, terhesek voltak már kezdetben azon körülmények, melyek alatt állami háztartásunk külön kezelését átvenni kényszerültünk; az államadósságok kamatainak reánk esett járuléka, a kölcsönösen megállapított védrendszer költségeinek aránylagos KBFV. H. HAPLÓ. 18~ XIV. KÖTET. hányada már eredetileg fölemésztették államjövedelmeink túlnyomó részét. Nem lehet szándékomban az 1867-iki kiegyezés íme terhes váltságdijának igazolásába ereszkedni, és pedig azért nem: mert nem hiszem, hogy volna a jelen többségnek egy tagja is, ki az erre vonatkozó felelősséget visszautasítaná ; de még azért sem : mert ha emlékezetem nem csal, épen magának a balközép tisztelt vezérének Tisza Kálmán képviselő urnák egyik nyilatkozatára hivatkozhatom, hogy a közjogi kiegyezésnek általa sürgetett revisioja esetében is lényeges financziális könnyebbitések szerinte sem volnának e czimen kilátásba helyezhetők. Súlyos terheltetéssel járt országunk integritásának helyreállítása, a Horvát-Szlavonországokkal létrejött kiegyezés s a határőrvidéknek polgárosítása; ugy tudom, hogy e tekintetben vélemény-különbség köztünk nem létezett. Ha immár ezen közös s a társországok irányában elvállalt terhektől elvonatkozva, végig tekintek külön állami kiadásaink legnyomasztóbb tételein, fölvett kölcsöneink, beruházásaink egyes tárgyam: alig találok egyet is, melynek elhatározása, kiszemelése e^ház pártszinezeteinek közös érdemére, vagy ha e szót a viszonyok változtával repudeálnok, közös tévedésére nem volna visszavezethető. Egymással versenyezve fejlesztettük honvédségünket, követeltük kiki vidékének a vasúti vagy hajózási hálózatba leendő bevonását, (FölkiáÜásoli: Igazi) fordítottunk milliókat a főváros emelésére, a magyar tengerpartnak szárazföldi kapcsolatára, a fiumei kikötő építésére; gondoskodtunk a népoktatás fejlesztéséről, felsőbb tanintézetek mindenféle nemeinek föl állításáról, követeltünk járásbíróságot, törvényszéket minden kerület, minden megye számára. (Mozgás. Igazi) íme közös tetteink, melyeknek mindegyikére vajmi könnyű volt annak idejében jól hangzó plausibilis indokot, és még jelenleg is könnyű, nemes mentséget fölhozni; de a melyeknek együttleges szomorú financziális eredményét typikus fajgyöngeségünkre kell hogy visszavezessük; arra tudniillik hogy véralkotásuuknál fogva nem tartozunk a számitó nemzetek sorába; sőt ellenkezőleg azok közé, melyek egyéni és nemzeti erejüket túlbecsülni, vérmes remények karjain ringatózni nagyon is hajlandók, s a fokozatos haladásnak, a helyes egymásután kötött marche-routejának betartására megkívántató türelmet, és minél nemesebb az ösztön, mely tenni késztet, annál nagyobb mérvben gyakorlandó önfékezési képességet nélkülözik. De bármi súlyosaknak ismerjem is föl azon terheket, melyek a kellő óvatosság folytán nehezültek reánk: kénytelen vagyok bevallani, hogy fölfofogásom szerint nem annyira az által vétettünk mi, a mit hibásan tettünk; hanem sokkal inkább az 36