Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-329

282 329. országos ülés február 1, 1875. által, a mit tenni, a nálunk elannyira égető alkotások terén megtenni elmulasztottunk. És bocsássanak meg újból, uraim! ha e részben a hibának főkutfejét ismét legelső sorban nem a kormány élén állott kormányférfiak egyéni képességében, és nem kizárólag az őket támogató többségben ; hanem édes mindnyájunkban keresem, (Ellenmondás bal felől. Fölkiáltások: Ugy van\ jobb felől.) és állítani merem, hogy a nemzetnek e ház falain kivül észrevétlenül keletkezett, de folyton terjedő, és mai napság aligha véglegesen meg nem alakult közvéleménye e fölfogásom mellett nyilatkozik: azon közvélemény, mely parlamanti életünk meddőségét mindinkább magának a parlamentnek rója föl közös bűnéül. Avagy lehet-e a méltányosság és igazság szembeszökő megsértése nélkül kormányt vagy többséget legislativ működésünk nehézkességeért, a parlamenti ellenőrzés tulhajtásáért, a kormány administrativ cselekvőségének megzsibbasztásáért, ülésszakaink megzsibbasztásáért, ülésszakaink idejének fölötte hoszszura nyújtásáért, a földolgozott anyag kirivó szegénységeért kizárólag feleletre vonni? A közigazgatás szervezése, olcsó és gyors igazságszolgáltatás minden párt által fölkarolt jelszavak; állithatjuk-e csak némi jogosultsággal, hogy mindkettőnek valósítására a törvényhozásnak mint ilyesnek nem lett volna megadva az alkalom? És ha az egyrészt kellően föl nem használtatott, másrészt oly perrendtartást szült, melynek apaságára senki se vállalkozik: (Mozgás. Halljukl) nem-e helyesebb, nem-e méltányosabb a hibát mindannyiunkban, vagyis magában az eszmék fejletlenségében, s az elannyira szétágazó áramlatok kiegyenlítetlen voltában keresnünk? erős kormányt, erélyes központi igazgatást kivárniuk mindenha: de féltékenyen őrködünk a törvényhatóságok autonómiájának (Mozgás bal felől.) független hatáskörének megóvásán. Zokon veszszük a központi közegek teendőinek sokaságát, s az ebből kifolyó hátrányokat; de perhorreseáljuk oly közbeeső közegek szervezését, melyek fölfelé a kellő felelősség garantiáját nyújtva, de egyszersmind megfelelő hatáskörrel is bírva lefelé, az ügyek elintézésének gyorsaságáért is kezeskednének. Meglehetősen egyetértünk abban, hogy hibáztunk, midőn az igazságszolgáltatás absolut érdekeit: a pörök akadálytalan, gyors lefolyását a nemzetiségi igények kielégithetésének alárendeltük, és nyomban reá a szóbeliség és közvetlenség elveit hangoztatjuk; azon elveket, melyek hazai viszonyainknál fogva még fokozottabb mérvben követelik ép ezen igények tekintetbevételét. Keális, égető szükségeinken rögtön segitő politika után vágyakodunk ma, és megfeledkezünk arról, hogy csakis nemrég rajongva indultunk a cultur-államok eszményképei után, és megszavaztunk nem egy intézményt, melynek életbeléptetéséhez, mint jelenleg beismerni kényszerülünk, a megfelelő anyagi, — de, a mit már kezdetben tudhattunk, a megkívántató szellemi erőknek is hijjával voltunk! De nem folytatom fönebbi állításomnak további illustratioját; (Halljuk! Ralijuk!) mert a fölhozottakat elégségesnek tartom annak bebizonyítására, hogy nem szükséges tetteink és mulasztásaink elemzése körül a kölcsönös recriminatioknak nem csupán hiu, de a létező bajokat el is mérgesítő szereihez nyúlnunk akkor: midőn közös tévedéseink máris eléggé tág tárt szolgáltatnak a közös okulásra. (Derültség. Mozgás bal felöl) Minél szélesebb körű, minél komolyabb és behatóbb leend ezen okulás: annál közelebb állunk a kibontakozáshoz, annál szabadabban : mert elfogultság nélkül fogjuk áttekinthetni helyzetünket, | melynek valódi válsága, teljes meggyőződésein szerint, csakis akkor fogna előállni: ha a csüggetegj ség érzetének engedve s az előttünk föltornyosuló nehézségek sötét árnya előtt megállapodva, azoknak önerőnkből leendő leküzdhetéséről időnek előtte lemondanánk, a helyett, hogy velük férfias elszánti Sággal szembeszálljunk. (Helyeslés jobb felől.) á. félrendszabályok, a palliativszerek, s a jobb jövőre való utalásnak ideje, —- s ez utóbbihoz számítom én tisztelt barátomnak báró Sennyeynek engedelmével az administratio tévesztett rendszerének sokkal hamarább kimondott, mint valósított complexiv átalakítását, az ily utalásoknak ideje. — uraim! lejárt, s ha fimmcziális hajaink oly megdöbbentő alakot öltöttek: ennek oka bizonyára legelső sorban ott keresendő, hogy a gyökeres orvosláshoz nyúlni oly sokáig késlekedtünk. Ha valaki, I ugy én is azok egyike vagyok, kik teljes mérvben ' méltányolják a pénzügyi bizottság átalános jelentéí seben kifejezett financziális és nemzetgazdászati I irányeszméket; de kénytelen vagyok bevallani, hogy azok fonalán a biztos kibontakozást a jelen helyzet bajaiból, melyek rögtöni intézkedést, azonnali födözést követelnek : föltalálni képes nem vagyok. Ez irányeszmék közt — előre megjegyzem, hogy csakis a fontosabbakra szorítkozom — mindenekelőtt a takarékosság tekintetei említtetnek; a budget részleteinek tárgyalása azonban csakhamar meg fogja győzni önöket, uraim! hogy a pénzügyi bizottságnak Oatói szigorral eszközlött műtétei folytán kiadásaink egyes rovatainak leszállításában nagyrészt máris eljutottunk ama legvégső határigv melyen túlmenve vagy a közigazgatás érdekeit fognók veszélyeztetni, vagy a gyümölcsözés stádiumához közelálló szellemi és anyagi investitioink sikerét koczkáztatni, Pénelopé módjára fölbontva, megsemmisítve mindazt, mit annyi költséggel létesi-