Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-329

278 329. országos ül<*s február 1. 1S75. az akkori viszonyok között nem volt képes keresz­tülvinni. Azóta három év múlt el, és senkinek se volt bátorsága azt indítványozni. Az a testület, mely törvényeket alkot, melynek beleegyezése nélkül nem történhetik semmi fontosabb az államban: az államéletre döntő befolyást gyako­rol nemcsak az által, a mit cselekszik; de az által is, a mit mulaszt. Ily mulasztás gyakran pótolhat­lan veszteséget okozhat. Képviselőházunk mulasztásainak egyik főoka a rósz tanácskozási rend. Házszabályaink eredetileg viszo­nyainkhoz nem illő másolatai voltak az egykori fran­czia parlament házszabályainak. Sajnosán tapasztal­tuk nem egy izben ezen házszabályoknak hiányait, Ezen törvényhozási időszak alatt történt is azokon módosítás, a nélkül azonban, hogy a vitáknak kellő idejében berekesztése iránt történt volna intézkedés. A választási törvény módosíttatott; de ezen novella csak a különböző érdekek transactioja volt. Nem tartózkodom kimondani azt is, hogy, tekintve hazánk adott viszonyait, a képviselők száma nagyobb, mint a mekkora megkívántatik. (Igás! jobb felől.) Végre nagy mulasztásnak tartom azt is. hogy évek óta halogatjuk a felsőház rendezését. Mint egyrészről az alkotmányos élet első föl­tétele a rendszeresen működő törvényhozás, ugy másrészt hasonló nagyfontosságú föladat a felelős kormányzatot akként rendezni, hogy a törvényeket végrehajthassa és a közigazgatást vezethesse. A megyék rendezésénél nem választottuk el azt, a mi életképes, attól mi, — mint a régi korszak marad­ványa, — tarthatlan. Ha cultur-állam akarunk lenni alkotmányos és felelős kormányzati rendszerrel: ugy a kormánynak meg kell adni azon hatalmat, hogy a törvényeknek minden irányban engedelmességet és tiszteletet szerezhessen,, és akaratát sikerrel ke­resztülvihesse. A felelős ministerium mellett nem fe­lelős és választott; de mégis az állam által fizetett (Tetszés jobb felöl.) megyei tisztviselők, mint a kor­mánynak felelős végrehajtó közegei egymással meg nem egyeztethető fogalmak. A régi megyerendszer jogosult lehetett, midőn még a középkori intézmé­nyek közt egy gravaminaíis országgyűlésünk volt, mely az adózó népre legfölebb é 1 /^ millió egyenes adót szavazott meg, és minden megye egy-egy ön­álló kantont képezett. Akkor jogosult lehetett az ellenzék egykori vezérének, Vay Józsefnek azon mondása, melylyel egy tanácskozmányban József ná­dornak válaszolt: „Maneamus in nostra beata con­fusione!" De azon állam, mely több mint 2 00 mil­liót akar évenként költeni és annak terheit viselni: csak rendezett törvényhozás és közigazgatás mellett állhat fön. Nekem a törvényhozási tényezők jelen rend­szere mellett csak egy esetben lehet reménységem, hogy mindaz, mi pénzügyeink és állami életünk ren­dezésére elkerülhetlenüt szükséges, a törvényhozás­áltál kellő időben minden részleteiben meg fog ál­lapíttatni: ha, tekintve a rendkívüli viszonyokat és azon veszélyt, melybe hazánk tagadhatlanul jutott, az egymással a házban ellentétben álló két nagy párt, félretéve minden személyes indokot, rokon- és ellenszenvet, különböző álláspontot, őszintén és ha­tározottan lemondva a közjogi kérdésnek vitatásáról és ha kell, módosítva az egymással ellentétben álló nézeteket, válvetve és kezetfogva segítené ki az ál­lamot a jelen súlyos helyzetből. Nyolcz év múlt el, hogy ő felsége a magyar ministerimnot kinevezte; pár hó múlva nyolez éve lesz, hogy e nemzet osztatlan örömére az ünnepé­lyes koronázás végrement; hét éve múlt, hogy a monarchia másik felének népeivel a kiegyezés meg­köttetett és a frigy alkotmányos utón szentesittetett r s azóta őszinte egyetértésben él a két szerződő fél egymással, kölcsönösen tisztelve egymás jogait. Ez egyetértés megszilárdította az alkotmányosságot, emelte a monarchia erejét és tekintélyét. Szabad legyen reménylenünk, hogy ez eltagadhatatlan tények eny­hítik a hazafiúi érzésbői támadt aggodalmaikat a velünk eddig ellentétben állóknak. Lehet-e ezt remélni, a fölött ítéletet mondani képes nem vagyok. Mindannak kivitelére, mi a jelen súlyos viszo­nyokból kimenthet: mindenekelőtt szükséges egy eré­lyes és elhatározott, a cselekvésre elszánt, és ennek feleletterheit elvállaló kormány, támogatva egy tö­mör és biztos, a kormány által jói vezetett párt bizalma által. A múlt tapasztalaiból ítélve, nem hi­szem, hogy ha pártközi viszonyaink nem változ­nak bármely kormány képes legyen állami viszo­nyainkat a gyakorlatban lévő módok szerint gyorsan és sikeresen rendezni. Az alkotmányos fogalmak szerint csakis a népképviselet többsége és egy ál­tala támogatott kormány lehet hivatva a rendkívüli viszonyoknak megfelelő rendszabályokat keresztül­vinni. Ha ily kormány a törvényhozás elé lépve, mon­daná, hogy a beterjesztett költségvetés a régi rend­szer alapján terveztetett, hogy még azon levonások mellett is, melyeket a pénzügyi bizottság tett, az egyensúlyt nem állítja helyre, s e helyett előter­jesztene több évre egy normal-budgetet, — mely sze­szint, — ha nem is egyszerre, de pár év alatt az államháztartást rendezni szándékozik, s kérne föl­hatalmazást a szükséges intézkedések keresztülvite­lére, s a ház által már elfogadott alapon a három évi költségvetést beterjesztve, vetné föl az apfropria­tio kérdését. Ha továbbá proponálná a kormány, hogy, miután az egyensúly helyreállítására vállakozott, és ez njabb áldozatok nélkül az adózók ré­széről nem vihető keresztül: szavazzon meg neki

Next

/
Thumbnails
Contents