Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-329

329. országos ülés feliruár 1. 1875. 279 a ház egy törvényt, mely kijelöli a kutforrásokat és azok mérveit, és pedig azért, mert a részletes javaslatok megszavazása az idő rövidsége, és a parlamenti vitatkozások természete folytán, a sikert biztosítani nem képes; hatalmazza tehát föl a törvényhozás a mimsteriumot arra, hogy rendelet utján létesítse a kivitel egyes részleteit, a ministerium kötelességének ismervén utólagosan a kivitel részleteire vonatkozó intézkedéseket a törvényhozás •elé terjeszteni. És végre, ha előállana a kormány oly törvényjavaslattal, melyben kijelölve a kivitel elveit s módját, fölhatalmazást kérne arra is, hogy a rend megszilárdítására, a nép anyagi jólétének emelésére •és a takarékos kormányzati rendszer kivitelére, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás terén rendeleti utón az alkotmány sérelme nélkül, és a törvényhozás utólagos jóváhagyása mellett, saját felelősségére megtehesse mindazon intézkedéseket, melyeket nélkül özhetleniU szükségeseknek tart: Én részemről az ily fölhatalmazásokat, — tekintve a rendkívüli viszonyokat, — az arra vállalkozó erélyes kormánynak készséggel fognám megszavazni. Rendkívüli viszonyok közt felelős alkotmányos kormánynak, mely a nemzet többségének bizalmát bírja: fölhatalmazást lehet adni; mert számolni fog cselekedeteiről, és ha sikert mutat föl: a fölmentésre bizton számolhat, balsiker esetében pedig a fejedelemnek és az országgyűlésnek ítéletét elviselni kénytelen. Tudom, hogy az, a mit mondottam, sokaknál nem fog tetszéssel találkozni, sőt sokan kárhoztatni is fogják; elmondám mégis azért, mert az idő nem vár, a baj folyton sulyosodik, és meggyőződésem, hogy abból csak rendkívüli, az adott viszonyokhoz mért és kellő időben alkalmazott eszközök menthetnek ki. Beismerem, hogy az ily törvények alkotása a parlamentáris eljárásnál és etiquetténél nem szokásos. Én hosszú politikai életen át mindig a szabadság, az alkotmányosság és a magyar államiság erdekében fáradtam; ahhoz soha még csak gondolatban is hűtlen nem voltam; annak érdekeit védtem a trón zsámolyánál, a törvényhozás termeiben ép ugy, mint a csendes, de ernyedetlen munkában, a társadalom, a tudomány terén. Én mondom nemzetem választottjainak, kik nemsokára számolni fognak most küldőik előtt, később a történetitélőszéke előtt, hogy ma már nem félrendszabályok és tapogatódzás; de bátor, öntudatos cselekvés; nem személyes hiúság vagy pártérdek, de önzetlen, egységes hazafiúi igyekezet; nem szűkkeblűség : de áldozatkészség biztosithatja a szabadságot, az alkotmányosságot és a magyar államiságot és végzem beszédemet a régi rómaiaktól hasonló súlyos viszonyok közt hangoztatott jelszóval: Videant cousules, ne quid respublica detrimenti capiat! (Élénk tetssés-nyilvánitások jobb felől.) Bartal György kereskedelmi minister : Tisztelt ház! Ama nagyhatású szónoklat, melyben a Deák-pártnak egyik kiváló, és általam szellemének államférfiúi genialitásáról, a gyakorlat terén megedzett kormányzati erélyéről. jellemének önállóságáról közelebbről ismert, s annál őszintébben tisztelt capacitása oly remek vonásokban állitá elénk a jelen helyzetnek éles bírálatát, s az annak javítására vezetendő törvényhozási és administrativ politikát — adott oly programmot, melynek átalános kiindulása, elvei, fölhozott részletei e ház minden töredékeinél majdnem osztatlan tetszésre találtak: (Igaz! Igás!) kötelességemmé teszi, hogy mindenekelőtt azon általa emelt vádra feleljek, hogy miért nem lépett ki a jelen kormány hasonló nyíltsággal, határozottsággal az általa követendő kormányzási politikának részletezésével ? miért tannsit tartózkodást az elannyira szükséges nagy actio megindításában? miért tulmerész a nemzet áldozatkészségének oly nagymérvű igénybevételében ? Legyen szabad az ily alakban hozzánk intézett kérdésre adandó feleletet ép azon átalános hatásból merítenem, melyet az ő fölszólítása keltett, Ha egy kormányzati actionak sikerét gondosan formulázott nagy elvek kimondása már egymagában biztosítaná: akkor hibázott ő, hogy e nagy elvek hangoztatásával oly sokáig késlekedett; hibázott akkor: midőn a jelen kormány megalakulása előtt táreza vállalásra, vagy épen kabinet alakítására fölszólítva, e fölszólítást magától elutasitá, és hibázik most; midőn kijelenti, hogy a jelen parlamenti constellatiók közt az általa ragyogóan bár, de mindenesetre vázlatosan odavetett kormányzati elvek valósítására az időt elérkezettnek nem véli; mert szónoklatának hatása és majdnem minden mondatának zajos helyeslése méltán igazolhatta a föltevést, hogy az általa képviselt elvek azok, melyek körfii e háznak minden pártszinezete többé-kevésbé csoportosul. Engedje meg nekem azonban a szerény ellenvetést, hogy nagyvonásu programmok hijjával ez ideig sem voltunk, és ne vegye nekem rósz néven. ha állítom, hogy a remek összeállításon tul, mely csakis az ő sajátja: egyetlen átalános elvet sem mondott, mely a 2l-es és 9-es bizottságok emlékezetes tanácskozásaiban mindaddig, mig részletezve nem volt, átalános helyeslésre ne talált, (Igaz! Igás!) és viszont a mint részleteztetett: a fölfogások legnagyobb szétágazására ne vezetett volna? (Hetyeslés.) De nemcsak e tekintet volt az, mely a jelen kormányt ily átalános hangzatos programm fölállításától visszatartoztatá: hanem főleg azon meggyő-