Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-329

2G8 329. országos ülés február 1. 1875, eljárást, hogy hosszantartó előkészítő pénzügyi bi­zottmányi tanácskozások után, melyek tartama alatt a ház rendesen szünetelt: hosszú vitákban pazarolta idejét, és végül rendesen megszavazta azt, mit a pénzügyi bizottság javaslatba hozott. Mindenütt a nép képviselőinek egyik kiváló és nagyfontossága föladata az adózó nép érdekeit meg­óvni, és ennek érdekében a takarékosságot érvényesí­teni. Ennélfogva más országokban számosak az esetek. midőn a kormány által előterjesztett költségvetés tételeit a ház leszállította: de tudtommal azon né­peknél, hol a költségvetés tárgyalásánál a helyes gyakorlat kifejlődött: a kormány által előterjesztett tételeket fölebbemelni, vagy egyes födözeti tétele­ket a költségvetés tárgyalása alatt lejebbszállitani nincs gyakorlatban. (Igazi) Nálunk ellenkező gyakorlat fejlődött. így az 1870-iki költségvetés tárgyalásánál egyes indít­ványok elfogadása folytán a kiadási tételek azon egy évben a ministerium előirányzatán tul 1,200.000 forinttal emeltettek; az utivámok és a hirlapbélyeg eltörlése és az ujonan épült házaknak földtehermen­tesitési járulék fizetésétől való fölmentése által az állam jövedéknek a ház egyes tagjainak kezdeménye­zése folytán leszállittattak. (Egy hang bal felöl: Miért acceptálták?! Mozgás.) Jó pénzügyi politikát nem lehet biztosan követni: ha jövőre nem hozat­nak oly intézkedések, melyeknél fogva a ministerialis rendszerben magában nem történik gondoskodás, hogy a kormány előirányzatának készítésénél a pénz­ügyi érdekek a kormányzati rendszerben kellő súlyt nyerjenek; továbbá, ha szabályként föl nem állítta­tik, hogy a költségvetés tárgyalása alkalmával a házban a kiadási tételek fölemelése vagy az állam­szükségletek födözésére törvényileg megállapított jövedelmek leszállítása iránt indítványt tenni, vagy határozatot hozni megengedve ne legyen. Ha azon­ban szüksége mutatkozik oly több-kiadásnak vagy jövedelem-leszállitásnak, mely a bugetben nem foglal­tatik : erre nézve külön törvényezikkben történjék intézkedés. Nem csekély befolyással volt továbbá a jelen sajnos pénzügyi állapot előidézésére azon az alkot­mányos és felelős kormányzat fogalmaival ellentét­ben álló gyakorlat, melynélfogva a képviselőház ha­tározatok által egyenes befolyást gyakorolt a kor­mány teendőire. (Igás! Igás!) Az 1867-ben alakult ministerium hibájának tekintem, hogy ily gyakorlat­nak a fejlődését megengedte. Ugy hiszem, az alkot­mányos fogalmak szerint a kormány teendőit meg­szabják a törvények, tehát az, mit a két ház meg­állapított és a felség szentesitett. Nálunk más gya­korlat kapott lábra. Hogy többet ne említsek, az 1865/8-iki országgyűlés több rendbeli határozatot hozott a ministerium kezdeményezése, sőt meghallga­tása nélkül, melyek az állam pénzügyeire nevezetes befolyást gyakoroltak. Emlékeztetem a tisztelt házat azon határozatokra, melyek a fiumei vasút tárgyá­ban hozattak, és főkép az 1868. deczember havában egyes képviselők indítványa és a vasúti bizottmány­jelentése alapján hozott határozatra: három rendbeli uj vasútvonalnak kamatbiztositás melletti engedélye­zése iránt. Azóta is folyton a képviselőház nemcsak a pénzügyi, de többnemü admim'strativ dolgokban uta­sító határozatokat hozott a kormányra nézve, melyek a parlamentalis kormányzatnak a felelősség elvén és az országgyűlésnek törvényhozási és ellenőrző, de nem administrativ működésén nyugvó rendszeré­vel ellentétben állottak. Hogy a helyes pénzügyi politikának megállapí­tása végett általam jelzett, föltételek teljesüljenek, arra egyeszerü mód ajánlkozik: állapítsuk meg a viszonyainkhoz mért rendes költségvetési. Ez iránti nézeteimet a 2l-es bizottságban is előadtam. A jelen pénzügyi viszonyok közt annak megállapítását határozottan szükségesnek tartom. Nem lehet föladatom jelen beszédemben a rendes, azaz a normal-budget természetéről részle­tes magyarázatba bocsátkozni; csakis azt jegyzem meg, hogy oly rendes költségvetést értek, mely te­kintetbe V6SZ1 ítZ ország adóképességét és azon áldozatok mérvét, melyeket az adóképesség csökken­tése nélkül az ország elviselni képes ma és a kö­zel jövőben; másrészt ezen állandó és biztos jöve­delmek alapján az államkiadások mérvét is. és igy az egyensúlyt az államháztartásban megállapítja. Én azt hiszem, hogy a helyes pénzügyi poli­tika föladata nem lehet egyéb, mint ily rendes j költségvetést biztos alapokon mielőbb keresztülvinni: j és mert a mi adott viszonyaink annak keresztül­vitelét az első évben nem engedik, föladatunk már most tisztába jönni az iránt: mily módok és eszkö­zök által és mily időben érhető el ily rendes költ­ségvetés ; mindaddig, míg előttünk nem fog állani ezen lépcsőzetes fejlődés, inig főbb számokban és főbb tételekben ki nem lesz fejezve állampénzügyeink rendezésének fokozatos előhaladása: mindaddig a bizonytalanság aggasztó érzete nehézzé fogja nekünk tenni a kívánt áldozatok megszavazását és a nem­zetnek a terhek elviselését. Megvallom, én azt. óhajtottam volna, hogy, midőn az országgyűlés a jelen évi költségvetés tár­gyalására összejő: ily előterjesztés legyen előtte, mely nemcsak az 1875., de az 1876. és 1877-iki évre is kimutatta a helyes pénzügyi politika szerint állam­háztartásunknak lépcsőzetes rendezését. (Helyeslés.) Ha ily előterjesztés feküdnék előttünk: én részemről készséggel járulnék mindazon eszközök megszavazá­sához, melyek ily rendes költségvetés és egy jobb pénzügyi jövő biztositására szükségesek.

Next

/
Thumbnails
Contents