Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.
Ülésnapok - 1872-328
254 328. országos ük-s jauuár 30. 1S35. milliói illeti: ez nem szenved kétséget; inert a pénz megvan, és igy e tekintetben nincs nehézség. Ezenkívül a pénzügyminister ur számit 13 milliót az újonnan behozandó adókból. Számítása szerint több lesz a jövedelem, ha az adók erélyesen behajtatnak, ka a kataszter kijavittatik, a dohánycsempészet megszűnik, és azután számit a közös activákra és a keleti vasút prioritásaiból bejövő jövedelmekre. Ezek körülbelől azon források, a melyekből a pénzügyminister nr hiszi födözhetni az ezen és jövő évi deficitet. A mi a 13 millió uj adót illeti, mely az egyenes adókban rovatik ki az országra : méltóztassék a pénzügyminister ur megengedni, de az iránt kénytelen vagyok kételyemet kifejezni: ha vajon azt az ország ily formában megbírj a-e? Az adók eddigi beszedésének eredménye egy átalában nem támogatja azon nézetet, hogy a magyar nemzet megbírja az egyenes adóknak nagymérvű szaporítását. Különben azt: vajon az egyenes adókat a nemzet valósággal megbirja-e, vagy nem"? nem akarom feszegetni; sem azt: vajon a tőke-vagyon megvan-e támadva vagy nem. Sem az egyikről, sem a másikról nem beszélek most; hanem átalában, csak azt mondom, hogy egyenes adók által födözni az állam költségeit közgazdászat! tekintetben a legkárosabb és legterhesebb mód. Mindenki érzi az egyenes adót, mert azt mindenki fizeti, mig az indirect adóknál másként áll a dolog, mert azt nem mindenki fizeti; mert ha például a kávé fontját megadóztatják ] 0, 20 krral: az, a ki kávét fogyaszt, azt fogja találni, hogy a kávé drágább lett, de nem veszi nagyon észre, hogy ára változik, és utoljára, nincs kényszerűire arra, hogy kávét vegyen; de az egyenes adót kényszerítve van mindenki fizetni. Ez a nagy különbség a direct és indirect adó közt, mert mig az egyiket tartozom megfizetni; a másikat csak akkor fizetem meg, ha akarom. Ha a posztó rőfére 50 kr adó vettetik: a szabó legfölebb egy-két írttal drágábban fogja csinálni ruhámat: de azt más nem fogja megérezni, ha nélkülözni akar egy vagy más rnhát. Ezt volt alkalmam tapasztalni a napokban, midőn a vasúton jővén, egy útitársam ült mellettem; szó volt — a mi igen természetes most, — a politikáról, sző volt a többi közt arról is, hogy az adót be kell fizetni a választói jog biztosítására. Azt mondta az én útitársam, hogy bizony elég nagy baj az, nekem is van — úgymond — még a múlt esztendőről 14 frtnyi hátralékom; de reménylem, hogy nem lesz már többé olyan hideg, hát bundámat zálogba adom, és mégis megfizetem az adót. A tisztelt pénzügyminister ur nem látszik tudni azok után, a miket nekünk beszélt, hogy ezen 14 irt megfizetésének elhanyagolása nem makacsságból iörtént, hanem szükségből; mert ezen tisztességes embernek, — nem tudom, hogy ki volt, bundáját kell zálogba adni, hogy adóját megfizethesse. A tisztelt pénzügyminister ur azt mondja. ;t nemzet meg fogja bírni ezen adókat, és o neki egy nagy érve van rá: mert meg kell bírnia. Igaz az ember igen sokat megbír, ha kell. Én hallottam már arról is, hogy az emberek megbírták még a fölakasztást is, nem szívesen ugyan, hanem azért mert kellett. De hogy ily érv mellett közgazdászaiilag lehet-e az országot emelni : az más kérdés. Én bátor volnék a tisztelt minister urat figyelmeztetni egy igen jeles nemzetgazdász mondására; és örvendek, hogy a tisztelt előadó ur jeles beszédében, melylyel a tárgyalást megnyitotta, mindjárt beszédének elején hivatkozott a most élő pénzügyi capacitások legnagyobbikára Angolország volt pénzügyministerére Gladstonéra, Gladstone, mikor pénzügyminister volt Angliában, a következőleg nyilatkozott az adózásra nézve — neki is nehézségei voltak a jövedelmek beszedésénél, mer: méltóztassanak meghinni, Angliában sem szívesen fizetik az adót, ugy mint sehol a világon, hanem megfizetik, mert kell, — Gladstone mondom igy nyilatkozott: „midőn a kormány kiadásairól szólunk, nem szabad elfelejtenünk, hogy oly pénzről van szó, a mely nagyrészben a nép azon szerzeményétől vonatik el, a melyből az életének szükségleteit födözi, nem mondom kényelmeit födözi, hanem az élet első szükségleteit, úgymint élelem, ruházat szállás, fűtés stb. Ezek voltak Gladstone szavai, melyeket az, angol parlamentben mondott el egy oly országnak pénzügymínistere a hol az egyenes adók az összes adóknak 15°/ 0-ét képezik; iiolott nálunk az egyenes adók, az összes adók 80°/ 0-ét képezik, a mi rettenetes nagy különbség. És ezt mondta a pénzügyminister egy oly országban, a hol háborn idejében a jövedelmi adó 2 8 /i 0 °/ 0-nél nagyobb nem volt. Ha már egy ilyen ország pénzügyministere is igy gondolkozik: mit mondjunk mi? A Gladstone után következő pénzügyminister, Lowe, akkor, midőn a költségvetést beterjesztette: azt mondta, hogy bizonyos szükségleteket ő indirect adó utján kivan födözni, mert — mint monda, — ha az egyenes adó bizonyos határokon tul emelkedik: akkor a töke szárnyra kel és elrepül az országból. Attól félt, hogy a tőke elrepül az országból. Ezt egy oly ország pénzügymínistere mondta, a hol az egyenes adók 15%-ét képezik az összes adóknak. És nálunk a minister ur nem fél ettől: noha nálunk máris 80% ezen adó. Méltóztassék figyelembe venni azt, hogy egy oly országban, a hol a tőke nagyon megvan adóztatva : ott senki tőkéjét beruházni nem fogja, ott az üzlet, kereskedelem és ipar pang; mert senki tőkéjét nagy adónak kitenni nem fogja, mig azt kikerülheti, és azért, ha más ok nem volna is, nemzetgazdászati szempontból még azon esetben is, ha a nemzet meg-
