Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-328

250 ÍS8. országos ü5t-s január 30. 1*54. íézkedtem, a mi valóban igaz; de az is igaz, hogy január 22-én intézkedett: akkor ez nem egyéb, mint mistificatio. A tisztelt minister ur elfogadja a kérvényi bizottság véleményét; ugy. de abban az foglaltatik: hogy a kérvényt vegye figyelembe. De ha elintézte: akkor hogyan vegye figyelembe? Én, tisztelt ház, az eljárást correctnek nem tartom : azért csatlakozom Beliczey tisztelt képviselőtársam indítványához. (Helyeslés bal felől.) Molnár Antal előadó: Tisztelt ház! Mindenekelőtt legutóbb szólt tisztelt képviselőtársam beszédére válaszolom azt, hogy a kérvényt bizottság véleménye nem az, mit ő mondott. (Nagy zaj. FöUtiáltásoTi: Olvassa föl.) Méltóztassanak beszélni azután : én ugy élek szólási jogommal, a mint helyesnek tartom. A kérvéiryi bizottság véleménye nem azt foglalja magában, hogy e kérvény elintézésénél vegye figyelembe tartalmát a kormány ; hanem azon előterjesztés elkészítésénél, mely a ház már régebben hozott határozata következtében törvényjavaslat alakjában a ház elé terjesztendő. (Halljuk a véleményt. Fölolvassa.) Azok közül, miket az előttem szóló képviselő urak mondottak, még egyre van megjegyzésem. Kemény képviselő ur a kérvényi bizottságot vádolja, hogy e kérvényt nem intézte el kellő gyorsasággal. E vádra a kérvényi bizottság nevében nem mondhatok egyebet, mint azt, hogy a kérvény a bizottság előadójához érkezése után következő legközelebbi szombaton a bizottságban referálva volt. A bizottság eljárása az, hogy minden hét szoiüliatján tart ülést s hétfőn előterjeszti a házban jelentéséi. Ennél gyorsabban eljárni nem lehet. A képviselő ur, mint a, ki régebben tagja volt e bizottságnak: tudhatja, hogy ezen eljáráson kívül más eljárást követni nem lehet. Tartozom még azzal, hogy a kérvényi bizottság nevében kijelentsem, hogy azon javaslatot, melyet Beliczey képviselő ur beadott: nem fogadhatom el; mert meggyőződésem szerint ez esetben a belügyminister csak törvényszerű kötelességét teljesítette, s akkor lenne kárhoztatandó eljárása, ha a törvény ellenére járt volna el; de midőn törvény adta jogát gyakorolja, nem mondhat ki eljárása fölött helytelenítést a ház. (Nagy zaj.) A ház azon határozatában, melyet Beliczey képviselő ur fölolvasott, nem kötötte meg a minister ur kezét az előterjesztés idejére nézve: a kérvényi bizottság most a helyzet szükségének kellő fölfogásával igen is sürgeti ezen előterjesztés megtételét s kimondja, hogy a minister ur minél előbb tegyen eleget a kérdéses határozatnak. Azt hiszem, hogy midőn a kérvényi bizottság véleményében az előterjesztés sürgőssége hangsúlyozva van; midőn meg vau mondva, liogy ezen kérvény tartalmát is vegye a minister előterjesztésének kidolgozásánál figyelembe: ha ezt a ház elfogadja, megtett mindent, a mit a helyzet kíván ; de nem akadályozta semmivel a miuistert az administratio terén törvényadta jogának gyakorlásában. Ennélfogva ajánlom a tisztelt háznak a kérvényi bízottság véleményét elfogadásra. Irányi Dániel: Tisztelt képviselőház! Midőn a múlt nyáron Gyuláról Békésre utaztam, utam két ház felé vezetett és én azok között haladtam el. Itt azt kérdezvén kísérőmtől, hogy miféle házak ezek? azt felelte: ez Gerla. Itt lakik tehát — mondom én — gróf Wenckheim Rudolf? Igen. — válaszol kísérőm — itt jobbra, balra pedig a biró lakik, a ki egyszersmind postamester is. De hát hol van Gerla községe? — kérdem én. — Ez Gerla községe — felelte ő. Ez nem lehet, — mondám. — mert ezen épületeken kívül nem látok többet. Van még. az igaz, a távolban bar kertészluk, a me3yel;et a szürkületben alig vehetek ki, talán azok is ide tartoznak? A felelet igenlő volt. Tehát azon egy udvar, meg a postamester lakása ama hat kortészlakással együtt, melyek egy fedél alatt vannak: ezek képezik Gerla községét. Ezt alakította tehát a belügyminister ur községgé és e fölött folyt a múlt februárban a vitatkozás. Hogy a kondorod és csákói puszta, melyeket most méltóztatott községgé alakítani, mennyiben különböznek a Gerla községétől : nem tudom, és meglehet, hogy midőn ott jártam, nem láttam a községet a házak miatt; de minthogy nem ismerem a pusztákat és minthogy annálfogva a dolog érdemét nem vagyok képes eldönteni vagyis megítélni, hogy helyesen tett-e a belügyminister ur, hogy helyesen cselekedett-e, midőn ezen pusztáknak megengedte, hegyközséggé alakuljanak : annálfogva a dolog lényegéhez nem is szólok; de lehetetlen megütközésemet ki nem fejeznem először is a fölött: hogy a tisztelt belügyminister ur a háznak hozott határozatát nem tartotta tiszteletben ? Hiába méltóztatik azt mondani, hogy ez közigazgatási kérdés; nem vonja azt kétségbe senki, és a háznak bizonyosan nincs is szándéka, a belügyminister ur hatáskörét csorbítani; azonban azt lehetetlen hogy meg ne engedje a minister ur, hogy a háznak joga van nemcsak törvényeket alkotni, hanem azok alkalmazása fölött is őrködni, őrködni a fölött is, hogy a ministerek a közjogi törvényeket miként alkalmazzák; és ha azt találja a ház, az országgyűlés, hogy valamely minister az e részbeni korlátokon tul ment: nemcsak joga, de kötelessége is őt e korlátok közé visszaszorítani, így állván a dolog, miután a tisztelt ház a múlt évi február 4-én oly határozatot hozott, mely szerint a belügy minis tert arra utasította, hogy ezen kérdés világos formuláz tatása végett tegyen előterjesztést, illetőleg indítványozzon novellaris törvényt: azt gondolom, hogy a tisztelt belügyminister urnák, — ha nem ért is rá azóta e/.en határozat-