Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.
Ülésnapok - 1872-327
2áG 327. országos aiés megengedni — én parlamenti tapasztalásom alatt sohasem láttam. Néhány megjegyzést kívánok tenni azon beszédekre, melyek előttem előbb elmondattak, mielőtt azon határozati javaslatot, melyet magam és elvtársaim nevében beadni szerencsés leszek. indokolnám. Előttem szólott Somssich képviselő ur azzal kezdé beszédét, hogy ő elfogadja a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául. Ezt nem azzal indokolta, hogy neki a költségvetés tetszik; hanem azzal, hogy a költségvetést nem a ministeriumnak, hanem az országnak szavazzuk meg, a költségvetést pedig meg kell szavazni. Ebből mintegy szemrehányást tett a balközépen ülő képviselő uraknak is. hogy ők, kik eddig hét éven át correcte jártak el, és a költségvetést megszavazták, hanem az apropriationál megtagadták: most a költségvetést is megtagadják. Én azt. hiszem, tisztelt ház, hogy épen az a nagy baj, hogy a jobb oldalon ülő képviselő urak közül sokan voltak, kik fülszólaltak, de még többen voltak, kik e házban föl nem szólaltak, kik a kormány működését, eljárását, a kormány politikáját nemcsak nem helyeselték, de egyenesen kárhoztatták : szavazatukkal azonban mindig támogatták. Mig önök megszavazzák a kormány előterjesztéseit: addig ne várják, hogy a kormány más politikát kövessen. Sőt önök nincsenek is jogosítva más politika követését követelni azon kormánytól, J melynek minden előterjesztéseit megszavazzák. Ez az alkotmányos és parlamentalis praxis. Méltóztassanak megnézni, ott, a hol az alkotmányos élet a legrégibb : Angolországban, 1 0 iniiiisterium közid 9 a badget-vitánál bukott meg, és még sincs soha fönakadás vagy zavar. Ez természetes; mert a pénz az, mely a kormányt képesiti politikájának tovább folytatására. Ha a pénzt vonjuk meg a kormánytól, megvontuk az erőt; mert nekünk, mint parlamentnek jogilag abba, hogy ki legyen minister., beleszólásunk nincs; mert az törvényeink szerint a koronának föltétlen joga, mert ő felsége akárkit kinevezhet ministernek; de hogy az a minister hogyan fog megélni, ha a parlamentben többséggel nem bir, ha a parlament nem szavazza meg a nervus rerum gerendarumot, ha a parlament nem adja meg a pénzt a költségek födözésére : azt én nem tudom. Mert hisz a parlament ereje épen abban fekszik, hogy a pénzes zacskó a kezében van, és abból annyit ad, a mennyit akar annak, a ki iránt bizalommal viseltetik. A pénzügyminister úrtól programmot kivan Somssich képviselő ur. Igaza van. Hisz ezt kívánjuk évek óta mi is. De ő nem elégszik meg azzal, hogy két évre megmondja minister, hogy meg tudunk élni. Megvallom, hogy tökéletesen egyetértek vele. Én sem elégszem meg; mert én sem látom, hogy a pénzügyminbíer előterjesztése és kimutatása által januái' 2 f J. 1S75. vajon a két évben mi módon fogjuk födözni költségeinket; nem látom, hogy ezen kimutatás egy hajszállal javítaná hitelünket a külföld előtt. Nem az a kérdés, hogyan fogunk megélni két év alatt: hanem az a kérdés, hogyan fogunk megélni -azután, midőn a kölcsönből fölvett pénz elfogyott? Ez a nagy kérdés, a melyre a pénzügyminister ur egy szóval sem adott feleletet. Ha a pénzügyminister ur azt mondaná, nekünk: nekem van egy tervem, mely szerint Magyarország pénzügyei rendeztethetnek, a bevételek és kiadások közti sulyegyen helyreállítható ; de ez előbb nem, csak tíz év alatt lehetséges. Ha ezt világosan kimondja: elegendő lesz arra, hogy a nemzet az állam hitelét megállapítsa; világosan látni fogja a világ, hogy oly utón vagyunk, a melyről, ha le nem térünk, fizetésképesek leszünk. Van alapunk, van ok. miben biztn a nemzetnek. De mikor a pénzügyminister ur azt mondja : én meg tudok élni a fölvett kölcsön-pénzből, ha ahhoz 26 millió forint adó fizettetik két éven át; de hogy azután mi fog történni, azt én nem tudom: az ilyet pártolni nem lehet; mert az nem programm. hanem átalában egyenértékű a semmivel; és a mi helyzetünkben azok után. a mi a házban és a házon kivül a bizottságban történt : a nemzetnek ezen politikái elfogadni nem lehet. Már a múltban érezte szükségét a ház, hogy okvetlenül tenni kell valamit államháztartásunk bajainak födözésére, s e szándékból küldött-é ki a képviselőház a 2l-es bizottságot, mely azután a 9-es bizottságot küldötte ki: ha nem pénzügyi politika volt a czélja : akkor e bizottságnak semmi czélja nem volt. Azon bizottság-, melynek a pénzügyminister ur is tagja volt. ugy fogta föl föladatát ez irányban működött s készített is egy programmot. E programúiról kell, hogy a minister ur nyilatkozzék: elfogadja-e vagy el nem fogadja? részbea fogadja-e el, vagy részben módosíttatni kívánja: de mindenesetre mondhatott volna valamit felőle, miután e programm a kormányhoz a képviselőház által utasíttatott ; noha nem mondatott ugyan, hogy szigorúan ahhoz tartsa magát, hanem az odautasitás annak reményében történt, hogy a ministerimu azt nagyrész ben elfogadja. Én, tisztelt ház, abban, a mit. Somssich képviselő nr mondott, hogy tudniillik erélyesen kell követelni a pénzügyminister úrtól egy programmot, a melyet meg fogunk kapni: megvallom, kevés vigasztalást látok. Én nem tudom, de azt hiszem, hogy a képviselő ur Mohernek „Le Medicin malgré lui s czimű színdarabját olvasta és e szerint akar csinálni, a ministerből orvost akarata ellenére. (Derültség.) Én kényszer eszközöket a ministerekre alkalmazni egyátaláhan helyén nem látom. A ministeriumnak vagy van programmja, vagy nincs; de azt
