Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-327

321. országos ülés január 2íí. 1875. 233 adó kirovása inditványoztatik, és ezen áldozat árán '. csakis két évi megélhetés tétetik kilátásba: (ügy j van! a szélső hal oldalon.) akkor bocsánatot kérek, ha kimondom, hogy ilyen áldozatnak nem felel meg a sivár eredmény. Én programmot. vagy ha ez a szó nem tet­szik, egy oly pénzügyi kimutatást kívánok, (Halljuk! a bal oldalon.) mely kidolgozva a mérleget, józan számítással kimutassa azt, hogy két, három, nem bánom négy év alatt is, helyreállítjuk az egyensúlyt állam­háztartásunkban, mely megjelölje az eszközöket, melyekkel az áldozatokat, melyek árán elérhető e czél; és ha ilyet látva, olvashatok és megbírálhatok, — mert, szóbeli előterjesztésekhez szólni bajos, — és meggyőződhetem az előadottak helyességéről: akkor én, de csakis akkor kész lennék, ha kell, ujabb teriieket is elvállalói, ujabb adókat is meg­szavazni ; de addig, agy bizonytalanra, csak azért, hogy két évig tengődhessünk: képviselői kötelessé­gemmel járó erkölcsi felelősségem érzetében nem j szavazhatnék meg egy fillért, nem vállalhatnék el legcsekélyebb adót se. (Helyeslés bal felől.) Azt mondják: ez lehetetlen, és többet kívánni a kormánytól az előadottaknál bizalmatlanság. (Mozgás.) Hogy nem lehetetlen, ezt megmutatta a kilen­czes bizottság, mely 8 hét alatt készített egy mér­leget, s előadta nézeteit, melyek szerint 1877-ben az államháztartás rendezve, a bevételek a kiadások által fődözve lehetnek, jelentését és ahhoz csatolt számításait a ház kiadta a kormánynak használat végett. Vagy helyesnek találta azokat a kormány, vagy nem; ha igen: ugy bővebben, pontosabban kidolgozva kellett volna azokat a jelen költségvetés bemutatása, különösen a fftdözet kérdésének megol­dása alkalmával előterjeszteni: ha nem találta he­lyeseknek, ujat: félév alatt uj kiszámítást kellett és lehetett volna kidolgozni. Vagy talán azt állítja a pémügyminister ur, hogy a kilenczes bizottság, melynek egyik igen érdemes és bizonyára legmunkásabb tagjainak egyike volt ő, hogy, mondom a kilenczes bizottság, miként a pénzügyminister ur a pénzügyi bizottság­ban mondotta: csak ugy ideális eakulusokat készí­tett és phrasisokaí irt jelentésében. {Zaj a jobb oldalon. Derültség bal felől.) Ghyczy Kálmán pénzügyminis­ter : Nem mondottam! Somssich Pál: Igenis mondotta. Ha, mondom, ő igy vélekedik a kilenczes bizottság munkálatáról: ez esetben vigyázzon kérem, nehogy reá olvassa valaki a szentírás szavait: „ex-ore tuo judico Te." (Helyeslés bal felől.) De ne higyje, nem ítélem meg őt ily igazságtalanul; mert én hiszem és tudom, hogy az a némelyek által ócsárlott, vagy legalább igen kicsinylett kilenczes bizottság nem irt KÉPY. H. NAPLÓ. 181 XIV. KÖTET. ideális számokat, nem mondott phrasisokaí, s ha egyik vagy másik számítása meghiusuland is a való­ságban: nagyban és egészben ő törte meg az utat, ő ébresztett föl eddig még gondosan elaltatott sok kérdéseket, és Ő nyúlt sok eddig noli me tangere-féle dolgokhoz, s végre nálánál eddig még jobbat, ha­tározottabbat nem mondott senki, maga a minister ur sem. (Fölkiáltások a szélső baloldalon: Igaz!) Ugyan tekintsünk egy kissé vissza ennek a kilenczes bizottságnak eredetére. Sok évekig szo­rongatta a képviselőház a kormányt a háztartás rendezése végett siker nélkül; a deficitek egyre nőttek, adósságot adósságra kellett csinálni, mig végre a pénzügyi bizottságban emelkedett egy szó, melyet a többség melegen fölkarolt, mely arra ser­kenté a házat: vegye kezébe maga ez ügyet, ne­vezzen ki egy bizottságot, hogy ez "megvizsgálja államháztartásunk zilált állapotát, tanulmányozza zavart pénzügyi viszonyaink okát, jelölje ki az utat, melyen az eszközöket, melyekkel orvosolni lehet ba­jainkat, s készítsen mérleget, mely szerint bizonyos évek alatt az egyensúlyt háztartásunkban helyre lehet állítani. Senki sem pártolta ezen indítványt me­legebben, mint a mostani pénzügyminister ur, (De­rültség balról.) olyannyira, hogy az akkori kormány irányában nyilvánítandó bizodalmi szavazatát is attól föltételezte : ha az egy ilyen bizottmány kiküldeté­sében beleegyez. Miért ? Kétségkívül nem azért, mert azt hitte, hogy az, a mi ezen bizottságtól kö­veteltetik : lehetetlen; vagy hogy ez a bizottság csak ideális számokat fog összeírni, s csak phrasisokkal fogja a képviselőházat táplálni; hanem ellenkezőleg: mert hitte és remélte, hogy e bizottság lesz az úttörője, a mint lett is egy józanabb pénzügyi po­litikának, s kipuhatolva botlásainkat, hibáinkat, azok orvoslását fogja initialni e házban. (Fölkiáltások bal felől: Ugy vanl) S mi történt tovább? A 9-es albizottságnak véleményét a 2l-es bizotság a ház elébe terjesz­tette, melyre egy ministercrisis következett, az ak­kori ministerelnök és pénzügyminister hazafias kész­séggel maga fáradozott azon, hogy a 9-es bizottság egyik nagyérdemű tagjának helyet csináljon. Ghyczy Kálmán pénzügyminister lett, és mint ilyen, most daczára az általam fölemiitett előzményeknek, azt mondja: hogy ő nem tud, nem akar, és nem fog programmot készíteni, mert nem lehet, (Atalánm derültség.) és a 9-es bizottság számai ideális számok, jelentése phrasisok halmaza. (Zajos ellenmondás jobbról.) Föltűnő, Ghyczy Kálmán a pénzügyminister nem képes teljesíteni azt, mit mint képviselő a kor­mánytól oly komolyan követelt; Ghyczy Kálmán a pénzügyminister, megtagadja, kigúnyolja azt, (Zajos ellenmondás jobb felől: HaUjukl) mit mint képvi­selő, mint a 9-es bizottság tagja alkotott, dolgozott, és a képviselőháznak mint helyest és ezélravezetőt 30

Next

/
Thumbnails
Contents