Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-327

234 ;>27. országos ülés január 2'J. 1S75. ajánlt. Nem foghatom meg! (Élénk tetszés a bal oldal m.) Ez alkalommal egy igen érdekes incidens jut eszembe. Midőn egyik érdemes képviselőtársunk, Wahrmann Mór, a rendszer változtatásának szükségét hangsúlyozta, és tervszerű eljárást követelt; de e követelésre az akkori kormány kitérőleg válaszolt, és Ghyczy Kálmán akkor még ellenzéki tag különvéleményében se volt ez föltalálható. Ugyanakkor az ellenzék részéről Móricz Pál egy hatalmas panegyrist szavalt el (Derültség.) Ghyczy Kálmánra, őt jelölvén ki azon egyetlen férfiúnak, ki zilált pénzügyeinket rendezni egyedül képes, kitől, ha a kormánypadon ülne, nem követelne Wahrmann Mór képviselőtársunk —hiába jobbrendszert: megkapná azonnal a választ, még pedig kielégítően. (Derlütség jobb felöl.) Én is ezt hittem, s annál nagyobb meglepetésem ma, midőn elértük, hogy azon férfiú kezeli a pénzügyministeri tárczát, kinek képességéhez és szorgalmához annyi remény és bizalom csatlakozott; tőle kell hallanunk azt, hogy programmot, mérleget készíteni nem lehet, s az, mit a 9-es bizottság készített, az idealismus és phrasis. Sokszor vetik azoknak szemére, kik a kormánynyal akár elvileg mindig, akár egyes kérdésekben, mint ma én, ellenzésben vannak, hogy hitelünknek ártanak: nem hittem ezt, tisztelt ház. soha. (Helyeslés bal felől.) A pénz emberei sokkal jobban ismerik vagyoni állapotunkat, hogy sem ilyes apróságok reájuk befolyással bírnának; (Igazi Igazi bal felől.) de ha lehet ily hatása e helyen elmondott szavaknak : ugy kétségkívül a pénzügyministernek azon súlyos nyilatkozata lehetne ilyen, melyből azt következtethetni, hogy a mi állapotaink oly ziláltak, miként azok között még egy pénzügyi programmot, egy-két évvel továbbra terjedő számítást; annál kevésbé lehet egy oly mérleget készíteni, melyből az egyensúly helyreállításának lehetősége kitűnjék. (Igaz! bal felöl. Ellenmondás 'iobb felől.) Ily nyilatkozat egy pénzügymiuistertől a legnagyobb testimonium paupertatis, (Ellenmondás jobb felöl.) mely, hogy ne legyen alkalmazható hazánkra, forróan óhajtom. (Halljuhi Halljuk!) De nem tervszerűtlen munkálkodás, hanem előre átgondolt tervszerinti munka szükséges. S ne hogy az igen t. minister ur szinte frasissal vádoljon, inkább koczkáztatom, hogy azok sorába kerüljek, kikről Pulszky tisztelt barátom azt monda, (Halljtél Halljukl) hogy hazamentő-tervekkel foglalkoznak. Ez élez akart lenni ugyan azokra, kik megkísértették mentő-tervekkel előállani; de visszapattan sokkal inkább a kormányra, mert kuruzsló tervkészítő akkor van sok, mikor igazi orvos nem találkozik. (Zajos helyeslés bal felől.) Lépjen föl határozott programmal a kormány, álljon élére a dolgoknak: el fognak némulni a kuíuzslők. (Helyeslés bal felöl. Derültség.) Tehát igenis koczkáztatom ezt kimondani, röviden és annyit, a mennyit képviselői állásomnál fogva mondani kötelességem: mert részletes előterjesztést mindig | csak azoktól lehet követelni, a kik a kormányon j ülnek. (Helyeslés.) Nekünk szabályszerű rendes költségvetésre , úgynevezett normal-budgetre van szükségünk; jelezte ezt már tisztelt barátom Lónyay évek előtt. Kell egy oly normal-budget, mely bevételeinknek megfelelő arányokon tul ne terjeszkedjék, s ha ezt kidolgoztuk, s a törvényhozás elfogadta : akkor azon átmenetet kell elkészíteni, mely államháztartásunkat a mostani erőnket meghaladó túlságosan terhes kiadásoktói megmentve, lassanként visszavezeti azon szerény körbe, melyben a szabályszerű költségvetés biztosan fog mozogni. De ez már azután a kormány föladata. Ha erre el nem határozzuk mi magunkat: elbukunk, ha pedig a kormány ezen ösvényre nem lép: nem fogja pénzügyeinket rendezni soha. (Igaz! Igaz! bal felől) De ha nem lehetetlen egy ily pénzügyi programúi készítése, nem is bizalmatlanság annak követelése, — (Derültség.) pénzügyi kezelésben az eüenőrködés nem bizalmatlanság, hanem alkotmányos föltétel; én e követelést minden pénzügyér irányában föntartani kötelességemnek tartanám nem bizalmatlanságból, de szabályszerű biztosíték gyanánt; mert adókat nem szavazunk meg egyes személyeknek, hanem az állam igazgatását vezénylő kormánynak : ennek tagjai pedig változnak, azért ily anyagi kérdésekben anyagi biztosítékra van szükség : ezt pedig csak helyesen kidolgozott számításokban lehet föltalálni és keli is követelni. Ezeknél fogva én a födözetre a jelentésnek ezen második legfontosabb részére osztozom ugyan a pénzügyi bizottság véleményében ; de nem tartom azt kielégítőnek, azaz elfogadom mindazt, mit a pénzügyi bizottság jelentésében a ministeri előterjesztésre mond; de meg kívánom toldani egy határozattal, mely utasítsa a pénzügyi minister urat egy oly kimerítő előterjesztés kidolgozására, melyben azon eszközök, módok s áldozatok kijelöltessenek, melyek álíal államháztartásunk egyensúlyát bizonyos évek alatt helyreállíthatni, ehhez csatolva, egy mérleget is, mely az óhajtott s szükségképen elérendő czélig kiterjeszkedjék. A mit már a pénzügyi bizottság a megtakarításokról, jövedelmi szaporításokról, s különösen a központi szervezet reformjáról mond : azt én mind teljesen pártolom és helyeslem; a ministerelnök urnák erre vonatkozó nyilatkozatáról pedig csak dicsórőleg emlékezhetem, legfölebb azon óhajt csatolván hozzá : vajha az ige mielőbb testté legyen. (Helyeslés bal felöl.) Ezek után, tisztelt ház, röviden összevonva a ! mondottakat, én elfogadom a költségvetést átalános-