Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-326

208 326. országos ülés január 28. 1875. német birodalomban ily törvény már létezik, mely a legkorszerűbb törvények, legnagyobb vívmányok egyikének tartatík. Az állampolitika egyik legfőbb kelléke a gyors és olcsó igazságszolgáltatás, a czéiszerü és erélyes közigazgatás tökéletes személy- és vagyonbiztonság s a már annyiszor sürgetett regáléknak, ezen még mind ez ideig fönmaradt hűbéri maradványnak a jogosultak méltányos kárpótlása melletti megszüntetése, megváltása. Ezek valósítására is kell főfigyelaaünket fordítani. íme, tiszteit ház, ezek főbb vonásokban javaslataim. Ezek képezik, nézetem szerint azon közös tért, melyen a pénzügyek kérdéseiben együtt haladni kívánó, bár különböző pártokhoz tartozó hasonelvüek találkozhatnak. A kormányzat jövő iránya hiányos intézményeink természete s a helyzet által van kijelölve. Már ha az idők s az ország vágyai megváltoztak, s ha igaz az. hogy a nemzet föleszmélt: nemde jogunk van azt mondani, hogy a souverain állam-hatalom mellett még egy másik souverain is létezik, ki szintén megismerteti akaratát, és ez maga a nemzet. Azon kormánynak, mely a jog az igazság és a közvélemény támaszát birja, nincs szüksége drastikus eszközökre. E nemzetnek most már nem javítgató, de valódi alkotó erőre van szüksége. Jövőnkért, állami függetlenségünkért, s a parlamenti kormány forma íöntartásáért mindnyájan felelősek vagyunk. És én tartózkodás nélkül merem állítani, hogy Magyarország pénzügyi regenerátora parlamenti rendszerünk valódi alapitója, — se ezimek szépen illenének egy nagy államférfin, — reputatiójához azon minister ieend, ki megküzdve a nehézségekkel a kormányzatban, a pénzügyek terén nagy szabású és gyökeres reform-politikát fog követni, s a szervezetet „nem darabosan, nem palliativ eszközökkel, experimentariokkal, de alapelvek, irány és rendszer szerint egyöntetüleg eszközlendi. Jól tudom, tiszteit ház. s érzem, hogy óriási az ellenséges elemek ereje, óriásiak azon akadályok, melyeket a nemzetnek le kell győzni. De ha erős, takarékos kormányzat, ha oly pénzügyi politika és oly közigazgatási rendszer inaugnráltatik, melyet a helyzet követel s a józan ész helyesel: mindenkinek lelkét erősíteni, emelni fogja, azon remény, hogy a nehéz probléma meg fog oldatni, a czél el fog éretni, s hogy e czél méltó lesz a roppant erőmegfeszitésre, az áldozatra,, melyet e nemzetnek elviselni kell, s bő jutalma a sanyarú küzdelemnek, mely reá vár. Azon nagy politikai elvből kiindulva tehát, kogy: „ salus reicaepubli suprema lex esío

8 s azon meggyőződéstől áthatva, hogy az országot válságos helyzetéből csak ugy menthetjük meg, ha az általam jelzett módok és eszközök segítségével évi államháztartásunk a normal-budget alapján rendbe fog hozatni: a czél elérését azonban oly budgettel, melyben még a rendes szükségleteknél is 4,339.000 frt hiány mutatkozik, biztosítva nem látom, tekintettel a rendkívüli viszonyokra is, az 1875-ki államköltségvetést még részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Élénk helyeslés bal felől.) (S0ünet után.) Pulszky Ferencz: Tisztelt ház S (Halljuk? Halljukl) Bocsánatot kérek, ha olyanokat fogok mondani, a milyeneket már mások is elmondtak és olyanokról fogok szólani, a mikről mindenki elégséges tudomással bir. Hanem mégis szükséges, hogy ily válságos pillanatban, a melyben most az ország van, visszapillatsunk és nézzük, hogy mi az, a mi bennünket legközelebb aggaszt. A múlt esztendőben, körülbelől most egy éve, azon öntudatra ébredtünk föl, hogy egy födözetlen deficittel állunk szemközt. Mindnyájan tudtuk, hogy költségeink nagyok, tudtuk, hogy jövedelmeink ezt nem födözik; de azt, hogy egyszerre ott fogunk állani födözet nélkül a nagy szükség mellett: azt nem hittük. A mint tehát ez kiderült, egy kormányválság következett be. Találkoztak hazafi áldozatkész férfiak, kik azon nehéz időben átvették a kormány vezetését, és keletkezett egy ministerium ad hoc, melynek főfeladata az volt, hogy financziális bajainkból a mennyire lehet, és minél előbb kimentsen. Az első föladat természetesen az volt, hogy költsönt kellett kötni, a külföldhöz fordulni., hogy segítsen legközelebbi bajainkon, s akkor láttuk, hogy bajaink sokkal mélyebben gyökereznek, mintsem hittük. Mert, hogy pénzre volt szükségünk: ez közönséges baj Európa minden kormányánál; alig tudok egyet, kettőt, mely ez alól kivételt képezne; de ezeknek van hitelük, mi pedig, midőn a külföldhöz fordultunk: azt találtuk, hogy hitelünk nincs, kölcsönt csak oly föltételek alatt tudtunk kapni, minők alatt csak megszorult ember kap: tudniillik rövid időre és nagy kamatra. Igen, mert a külföld még nem szokott hozzánk, még nem régóta ismer bennünket, mi csak az 1867-ki kiegyezés óta, (FölMáltások a szélső baloldalon: 1848. óta! Halljuk! Halljiűt!) igen 1867. óta léptünk be az európai nemzetek concertjébe. (Helyeslés jobb felől.) Nem csak 1848-ban, de még sokkal régebb időben tisztelt és dicső volt a magyar név; de a magyar államiság az 1867. évben vezettetett be az európai nemzetek sorába, (Élénk helyeslés jobb felől.) és épen azért nem ismertek bennünket; jól tudták ugyan, hogy vitéz, igen vitéz nemzet vagyunk, jól tudták, hogy