Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-326

S28. országos íilés január 28. 1875. 207 meg kell engedni mindenkinek, hogy a maga nyelvén szóljon. (Helyeslés bal felöl.) Lehetetlen, hogy egy 343 millióra menő budgetben még a jelenlegi rendszer mellett is ne volna néhány millió meggazdálkodható. A kormányzatban, a társadalomban, a családban takarékosság, munkásság, erkölcsi és kötelességérzet legyen életünk, existentiánk alapja. Czélszerü alkalmazása és szabály szerűségén ek biztosítása annyit tesz, mint a közhatalom erősítése. Á nemzet igen nagy része még jelenleg is csak a negatio terén áll. A komolyan gondolkozó emberek azonban, kik erős Magyarországot s ennélfogva erős kormányt akarnak: meg vannak győződve. hogy a belpolitika irányát, ha a közállapotokat megszilárdítani akarjuk, meg kell változtatni. Elérkezett az idő, hogy a különféle mentőeszközökkel az országot megismertessük. Nehogy tehát magam is puszta negatióval vádoltassam: bátorkodom a parlamenti háztartás helyes berendezését czéizó, a már emiitetteken kivid még néhány concret javaslatot, előterjeszteni. (HalljuJcl) Tisztelt ház! Egy deák közpéldabeszéd azt tartja: „Exempla tralmnt." Kezdjük meg tehát a reductiot önmagunkon. A jó példa buzdítani és vonzani fog. Magyarországnak jelenleg valamennyi alkotmányos országok közül, a lakosok számarányát véve, legtöbb országgyűlési képviselője van. Angliának 32 millió lakosával 647, Francziaországnak 30 millió lakosával 750. Olaszországnak 27 millió lakosával 506 képviselője van. Magyarországban tehát a képviselők száma 448-ról 250-re leszállítandó volna. (Élénk helyeslés jobh felől.) A parlamentalismus egyik nagyhorderejű vívmányának tartanám azt is, ha egy ülésszak 4. legfölebb 5 hónapnál tovább nem tartana, s a képviselők napidijak helyett igen mérsékelt évi tiszteletdíjjal láttatnának el. (Mozgás.) Én, tisztelt ház, meg vagyok győződve, s ezt nem akarom hosszasan indokolni, hogy az évi tiszteletdíj mellett a képviselőház 4 — 5 havi ülésszak alatt sokkal több eredményt fogna fölmutatni, mint a mennyit az eddigi, rendesen 8—9 hónapot igénybevett ülésszakban feltüntetni képes volt. E mellett azonban a ministerek több időt fordíthatnának a kormányzatra s különben is hiányos admiuistratiora; az országgyűlési szükségleteknél pedig mnitegy 300.000 forint kiadást lehetne megkímélni. Ezen törvényhozási kormányzati és takarékossági szempontból igen előnyös reform corolíariumául a ministerek számát is tízről hétre kellene redukálni. Öly államban, melyben a centralisatio gyökeret verni nem képes, s melynek államisága az önkormányzat elvén alapszik, a kormány vezetésére hét tárcza nagyon is elegendő. (Helyeslés.) Nevezetes megtakarítást lehetne reményiem, ha I az igazságügyminister ur általa ezélbavett 20 töri vényszék helyett 40 törvényszéknek, ezenkívül a budai törvényszéknek, valamint a semmitőszéknek megszüntetése még az év második felében eszközöltetnék, mely esetben a budai törvényszék a pestivel, | a semmisitőszék pedig a legfelsőbb itélőszékkel egyesítendő lenne. Magyarország területe jelenleg 75 megyéi és 30 városi törvényhatóságra van fölosztva. A sokkal gazdagabb Belgium 5 millió lakosával csak 9 megyére, Francziaország pedig 36 millió lakosával 87 megyére van fölosztva, s ezen államok rendszeres, czélszerü közigazgatással birnak s anyagi jólétnek örvendenek. A 15 millió lakost számláló Magyarországban 45 megyei és 15 városi törvényhatóság a szükségnek teljesen megfelelne. (Helyeslés jobh oldalról,) Ily területi fölosztással az állami és az önkormányzati szükségleteknél czélszerü berendezés mellett fél milliót lehetne meggazdálkodni. Az állam jövedelmeinek legnagyobb részét a közös hadsereg szükségletei emésztik föl. Itt is a nélkül, hogy a monarchia nagyhatalmi állása veszélyeztetnék s védereje desorganisáltatnék, legalább is 9 millió megtakarítást lehetne keresztülvinni. Á kényszer-helyzet előtt még a fegyveres hatalomnak is meg kell hajolni. Halaszthatlannak tartom továbbá: a jelenlegi aránytalan megadóztatás helyébe a gyökeres adóreformot, illetőleg az adórendszernek igazságosabb kulcs szerinti megváltoztatását; a bankkérdés megoldását s egy önálló nemzeti bank fölállítását Megfoghatatlan, hogy a kormány a nemzet ezen jogos közóhajának még mind ez ideig nem felelt meg. (Helyeslés bal felől.) Pénzügyeink s hitelviszonyaink emancipálása, a közhitel emelése, s ez által a közterhek súlyát leginkább érző földinivelő-osztály, valamint a kereskedelem és ipar, átalában az ország anyagi érdekeinek erélyes fölkarolását, s ekkép az állam jövedelmei szaporításainak biztosítását: az országra nézve nemzetgazdászatilag fölötte terhesnek bizonyult quota, valamint a kereskedelmi és vámszerződés iránti 1867. évi XIV. és XVI. törvény czikkek módosítását, illetőleg oly egyezség létesítését, mely életérdekeinknek kellőleg megfelel. Elodázhatlannak tartom még egy nemzeti vasúti politika életbeléptetését, a keleti kereskedésnek, hazánk színébe szükségelt concentratioja tekintetéből, e szerint az ország legvitalisabb érdekeit érintő budapest-zimonyi vaspályának, ezen internationalis vonalnak, a Duna és Tisza között, lehetőleg íegrödidebb iránybani kiépítését; és végre a mi rendkívüli fontos, egy, a vasúti engedélyek megszerzésének módozatait, s az engedményesek kötelmeit szabályozó vasutengedélyezési törvény alkotását. A