Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-326

206 326. országos ülés január 28. 1S75. De senkise mondja nekem, hogy csak egy praegnans példát idézzek, miszerint valamennyi vasutak építkezéseinél az ország érdekei voltak mérvadók. Néhány év alatt ezen költekezések pár száz millióba kerültek. Az állam kiadásai évről-évre óriási progressivitással növekedtek. Á nagyobb szabású kormánygépezet, a roppant apparátus a kormányzat minden ágában, a tiz ministerium, a tömérdek sine cura hivatal, bizonyos méltóságok, a fölösleges és inproduetiv közegek és intézmények fölállitása és tömeges föntartasa az állam pénzügyeit megrontották, a nemzet elviselhetlen terhét képezik. Az uralkodó többség önföntartási ösztöne s döntő pillanatokban összetartási szelleme oly nagy volt, hogy azt szüntelen táplálni kellett. Midőn már nem lehetett méltóságokat, czimeket, hivatalokat osztogatni, midőn a kegyenczek asyluma már megtelt: uj intézményeket kellett teremteni. Sok nemes eszme manifestálása mellett, successive inquiráltatott a párt, később a clique-uralom s a politikai és társadalmi corruptio. Azt következtetem mindezekből, hogy a kormány nagyon is sokat tett a hatalom eclatja érdekéber. Ha már most, tisztelt ház, azt akarjuk vizsgálni, hogy tulaj donkép ki juttatta az országot a jelenlegi válságos helyzetbe: azt hiszem, megközelítem a részrehajlatlan közvélemény ítéletet akkor, midőn a pártérdekektől menten egész nyíltsággal azt állítom, hogy első sorban a kormány, a pénzügyi bizottság s az uralkodó párt. Ezen factorok azon tudatban, hogy bármi történjék, mindig annak van igaza, kit erő támogat: biztosan, és ingadozás nélkül láttak a dolgokhoz, s mindent keresztülvittek, a mit csak létrehozni akartak; némi felelősség illeti azonban a törvényhozás mindkét házát is, és valljuk be töredelmesen; volt abban egy kis része a nemzet traditionalis, fényt és nagyságot kedvelő urhatnámsági geniusának is. (FölkiállásoJc: Igaz!) Egész politikánkban bizonyos önámitás uralkodott. Néhány év alatt mindazon intézményeket akartuk megteremteni, mindazon reformokat létrehozni, a melyeket más rendezettebb és gazdagabb államokban csak generatioknak hosszú évek során át sikerült keresztülvinni. A fönállott kormányok nem vették tekintetbe az ország anyagi erejét, közgazdászati viszonyait, s dicső föladatuknak nem feleltek meg. E föladat: Magyarország regenerálása lett volna. Nem az ellenzék megtámadásai következtében, hanem egyedül saját hibáik súlya alatt buktak meg. Nem recriminatiokép hozom mindezt föl, tisztelt ház. Recriminatiok most ngy sem orvosolhatnák bajainkat. Csupán rövid szemlét akartam tartani a kormányzat iránya fölött, s e megjegyzéseket is csak azért tevém, hogy az események minden egyes polgár lelkébe mélyen benyomuljanak s, hogy azokra tanulságkép még unokáink is visszaemlékezzenek. Nem fölgyuladt szenvedélyekkel, nem hatalmi s érdekharczok szitásával, hanem egyedül egységes actioval lehet a kóros helyzeten segíteni. A phrasisok mindenhatósága, a hangzatos szavak, s az ígéretek korszaka úgyis már lejárt. E nemzet már tetteket szeretne látni s keresi a situatio Nagy Sándorát, ki hivatásának magaslatain állva a genialis alkotások erőteljes fegyverével fogja a zilált viszonyok gordiusi csomóját kettévágni. Már 1871. és 1872. évben megdöbbent a nemzet a kiadások növekedése és a deficit nagysága fölött. Az ellenzék akkori egyik emelkedett lelkű vezére catoi léíekismeretességgel és prófétiai látnoksággal a pénzügyi bizottság üléseiben s a házban több izben figyelmeztette a kormányt és a törvényhozó-testületet arra, hogy az ország anyagi ereje ily költséges kormányzatot elbírni nem képes, és hogy ha pénzügyi politikánk nem változik: rövid idő múlva igen komoly zavarok fognak előállani. A vasúti kamatbiztositási összegek nagymérvbeni igénybevételével, a közös hadsereg szükségleteinek födözése czéljából évről-évre támasztott nagyobb követelésekkel s a honvédség szervezésével a nagy költekezések kezdetüket vették. A honvédség fölállítását mindig czélszerünek tartam, mert egy intézmény sem használt annyit Magyarország hatalmi állásának, egy intézmény sem emelte a magyar állam tekintélyét annyira, mint a honvédség. Örömmel constatálom tehát, hogy a honvédség fölállitása nagyszerű tény. nagyszerű vívmány volt. Anyagi erőnk arányához képest relatíve sokba kerül, az igaz ; de nem baj. Midőn a magyar államiságnak ily élő symboluma van: akkor nem szabad árát, nem szabad a reáforditott költségeket hánytorgatmmk. (Helyeslés bal felöl.) Tisztelt ház! Ha az átalam eddig fölhozott tényeket számba veszszük, önkéntelenül azon kérdés merül föl: hogy mikép lehetne legbiztosabban és leggyorsabban a válságos helyzetből kijutni, és minő föltételeknek kellene a kormányt alávetni ? Csak egy lehetőség van. Birni kell mindenekelőtt azon bölcsességgel és szerencsével, hogy békében maradhassunk. E mellett azonban a meggyőződés teljes erejével, de méltósággal, az igazság meggyőző hangján sürgetnünk kell az aenigmatikus politika, az iránytalan, költséges rendszer gyökeres megváltoztatását s oly decentralisatio életbeléptetését, mely az állam érdekeinek veszélyeztetése nélkül a haladó kor igényeinek s a helyzet követelményeinek kellőleg megfelel. A kormányzat minden ágában, habár sok egyéni érdeket sértene is, nagymérvű reductiok terére kell. lépnünk. Jól tudora, hogy e szavak: rendszer-változás,, reductio sokaknak nem kellemesen hangzanak; de-