Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.
Ülésnapok - 1872-326
S26. országos ülés január 28. 1875. 2-05 lyes kezelése minden államban a legnagyobb horderejű érdeknek tekintetett. Hajdan a népek megromlott pénzügyi állapotukat csak akkor vevék észre, midőn a terhek alatt már összerogytak. Napjainkban a jólét és szükség gyorsabban éreztetik magukat. Magyarország jelenlegi válságos helyzetéből csak ugy bontakozhatik ki: ha az összes erőtényezők közreműködésével pénzügyei nem az eddigi költséges rendszer; hanem uj eszmék, uj irány alapján gyökeresen rendeztetnék. Habár én részemről nem kecsegtetem magamat azzal, hogy e részben előtérj esztendő javaslataim egy varázsszerü arkanumot foglalnak magukban: •mindamellett szabadjon reméayleneru, nem fogja a tisztelt ház tőlem indiscretionak venni, ha a mai aggasztó helyzet javítása iránti nézeteimet kifejteni, saját álláspontomat jelezni, s e végből az igen tisztelt háznak olykori fölszólalásaim alkalmával tapasztalt jóindulatú figyelmét ez alkalommal is néhány peczre igénybe venni bátorkodom. Teljes bizalommal teszem ezt; a rendkívüli abnormis viszonyok követelménye, indító okaim hatalma, meggyőződésem és óhajtásom őszintesége, s azon kötelességszerű érdekeltség következtében, melylyel önök, uraim, mindannyian az ország szomorú sorsa, a nemzet elszegényedése iránt viseltetnek. Mielőtt azonban a szőnyegen lévő fontos tárgyat bírálat alá venném, szabadjon a parlamenti vitákat illetve egj átalános rövid megjegyzést tennem. (Halljuk !) Megtörténik néha, tisztelt ház, hogy a parlamenti viták kevésbé fontos tárgyaknál is szenvedélyes formában tűnnek föl. És ki az, ki e miatt veszít? Mindenekelőtt annak méltósága, ki a szenvedély által magát elragadtatni hagyja, azután a ház méltósága, és végre a vitatkozás jó eredménye. Legtöbbet veszít azonban az, melynek életérdekeit képviseljük: a nemzet. A mennyi higgadtságra tehát csak szert tehetek, összeszedem mind, hogy a mérséklet és igazság szellemétől, a parlamentaíismus ezen erkölcsi erejétől vezéreltetve, mind az aggály, mind a remény túlzása nélkül szóljak azon helyzetről, mely Magyarország történetében e század egyik legszomorúbb eseményét fogja képezni. Megkisérlem tehát egész szigorral meghatározni: minő az 1875. évi költségvetés, minő államháztartásunk mérlege; azután előterjesztem nézeteimet : mi módon, s minő eszközökkel lehetne államháztartásunkban az egyensúlyt helyreállítani s átaíában pénzügyeinket rendbehozni, és végre az igen tisztelt ház kegyes engedelmével némi politikai reflexiókat is teendek. Minő a mi budgetünk valódi állása ? A pénzügyi bizottság jelentése és összeállítása e tekintetben igen tiszta, bár nagyon leverő képet tüntet elő. Ezen összeállítás szerint az összes kiadás 1875-re 243.697.045 forint, az összes bevétel 218,201.528 forint: marad tehát deficit 25.490.517 forint. Vizsgáljuk meg, tisztelt ház, hogy juthattunk évek óta ily nagy budgetre. Alkotmányunk helyreállítása óta a pénzügyi kormányzatot három szakra lehet osztani: Az első 1867-től kezdve, melyben a parlamentaíismus tulajdonkép kezdetét vette, 1871. évig terjed. Ez időszakban gr. Lónyay Menyhért ur volt a pénzügyér. A második szak 1871-től 1873. végéig tartott, magában foglalja a deficiteket. E szakaszban Kerkapoly Karolj- volt a pénzügyér. A harmadik szak a. múlt 1874. évben kezdődik. Ez az önbeismerés s a hatalmas ébredés korszaka. Ez év tavaszán vette át a pénzügyi tárczát Ghyczy Kálmán ur. Önök engedelmével a szakok mindegyikére teszek némi megjegyzéseket. {Halljuk!) Elismerem, tisztelt ház. hogy a parlamenti kormányzat első évei bizonyos mértékben jólét évei valának. Az egész országban bő termés s jó export volt: az alkotmány helyreállíttatott; a nemzeti szellem fenséges elemeket teremtett; az üzleti s a társulati szellem rendkívüli élénkséggel elevenült föl; az adóbevételek milliókkal szaporodtak; de a milliók csakhamar elemésztettek. Elismerem azt is, hogy az Andrásy-kormány i jó szándékokat s messzeható terveket táplált, melyeket nem hibáztatok, sőt bizonyos kikötéssel el is fogadok. Politikáját nemes indokok vezérelték. A magyar államprestige, az ország integritásának kivívása, egy erős államhatalom alakítása, a szellem és anyagi jólét fejlesztése. Legalább az akkori kormányférfiak igen szép szavakkal elmondák, hogy politikai hitvallásuk egy boldog magyar állam alkotása, és hogy a jó administratio, a gyors igazságszolgáltatás, a rend, a szabadság s a jólét az épület koronája leend. (Helyeslés jobb oldalról. Derültség bal oldalról.) Nagy munkákkal, nagyszerű vállalatokkal kell elfoglalni a nemzetet. A kormánynak, mint Európa államainak azon korbeli csaknem valamennyi kormányának szenvedélye, ily nagy építkezésekben állott. Ily szenvedélyt, ily törekvést én nem kárhoztatok mindaddig: míg az építkezések, a vállalatok valódi szükség határán az ország anyagi erején tul a fényűzés körébe nem terjednek, mig a fittogtatás és az üzérkedés szelleme s egyes vidékek önz& érdeke bele nem vegyül, s mig a közszellem gyengeségeinek legyezésére nem szolgálnak.
