Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.
Ülésnapok - 1872-325
ÍJ25. országos ülés január, 27. 1875. 195 szükséges mulhatlanul a költségvetés deficitjéből 13,000.000-ot egészen adófölemeléssel födöznünk. Én, tisztelt ház, addig is, mig gyökeresen segíthet az állam a maga bajain: szükségesnek tartanám, hogy a takarékosság még nagyobb mértékben eszközöltessék az állampénztár kiadásaiban, mint eddig eszközöltetett. Részemről azon meggyőződésben vagyok, hogy oly államnak, melynek financziái oly roszul vannak rendezve : hivatalnoki karát sem lehet ugy fizetni, mint jelenleg nálunk fizettetik. A ministerelnöknek 82.000 forintot és szabad szállást nem fizethet az ország ilyen állapotokkal. Az én hitem szerint, ha nem is lehet minden legcsekélyebb államhivatalnok fizetéséből levonást tenni; mert tudjuk, hogy azok alig tudnak élni, a kik 5 — 600 forint fizetést húznak ; de, véleményem szerint, mindenkinek fizetéséből, ki az állampénztárból 1.200 forintnál magasabb összeget huz évenként, minden egyénnél levonnék 10°/ 0-ot, a kinek 2.000 forinton fölül van fizetése 20%-ot, a kinek 4.000 forint fizetése van s azonföliil, annak 30%-ot levonnék. (Helyeslés bal felől.) Mindezeket lehúznám: mig az állampénztárban az egyensúly helyreállítva nem lesz ; mikor az helyre lesz állítva: akkor generosusabban fizethetne az ország. Én, tisztelt ház 1 akkor, mikor az ország 3 5,000.000 forint kamat-garantiát fizet a kamatbiztosítást élvező vaspályáknak: nem tartom megengedhetőnek azt sem, hogy azon vaspályák igazgatótanácsosai 20 forintos jelenléti jegyekkel bírjanak. Vagy semmi, vagy legfölebb 5 forint jelenléti dij adassék nekik addig : mig a garantia igénybe vétetik. Méltóztassanak az igazgató-tanácsos urak akkép intézkedni, hogy a vasútnak minél hamarabb jövedelme legyen: akkor meg fogják kapni a jelenléti jegyekért a nagyobb dijt. (Helyeslés bal felöl.) És ez nem is «jság, a déli vaspálya-társaság épen igy járt el. Itt, mint, egy igen tekintélyes igazgató-tanácsostól tudom, mindaddig, mig a vaspálya nem jövedelmezett, és maga-magát nem kezelte, mig a kamat-garantiát igénybe vette : az igazgatótanácsosok semmi dijt nem húztak. Véleményem szerint itt is igy kellene eljárni. (Helyeslés hal felől) Sokszor fölemlitteteít már itt a házban, hogy minő visszaélések vannak a szabad meneti jegyekkel mind az állami, mind a garantiát élvező vaspályáknál. Ha az ember utazik, mindig tömérdek embert talál, a ki nem fizet: ez tulajdonképen mind az állampénztár rovására történik; mert ha államvaspályán történik: akkor az állam már direcíe semmit sem vesz be; ha pedig kamatbiztositást élvező vaspályákon történik ez: akkor azok nem veszik be, s igy az állam kifizetni kénytelen lődözvén a hiányt. Voltak már e tekintetben tanácskozások, volt bizottság is kiküldve a ház által. Azon bizottság érintkezésbe tette magát az akkori közlekedési ministerrel; de eredmény, tapasztalataim szerint, semmi sincs. Nem régiben utaztam az állampályákon, és láttam, hogy egyének, kik nem hivatalnokai az állampályáknak : nem fizetnek semmit, és csak a régi eljárás van ez iránt divatban. Mondom, ilyen takarékossági eljárást várnék addig is, mig gyökeresebb orvoslásra az előkészületek megtétetnek, és fájdalommal nélkülözöm azokat a jelenleg beterjesztett költségvetésben. A mi már most azt illeti, hogy jövőben, mikor beáll azon idő, hogy gyökeresen és véglegesen lehet az egyensúlyt helyreállítani, mit tartok czélszerünek : arra nézve kénytelen vagyok azt mondani, hogy olvastam a hírlapokban, hogy hibás a pénzügyi bizottság e beterjesztésében azért, mert semmi tervet nem nyújt a kibontakozásra. És én mégis kénytelen vagyok azt mondani, hogy ezen hírlap nagyon tévedett, mert miniden, mondhatni minden benne van a bizottság jelentésében. Ennek csak egy hibája van: az, hogy ha azt mondom, semmi nincs benne, akkor is igazat mondok. Mert minden megvan benne elvileg; de semmi sincs valósággal megállapítva azon tekintetből, hogy mikép kell keresztülvinni. Már pedig egy igen tekintélyes Deák-párti képviselőtől hallottam, hogy ő elvileg elfogad mindent, csak a kivitelt bízzák rá, majd eligazítja ő ugy, a hogy jónak látja. Én tehát tapasztalás folytán arra jutottam, hogy az ilyen nagy dolgoknak elvi megemlítése épen olyan: mint ha semmi sem volna megemlítve. Fölemlittetik legelőször is itt, hogy a hadseseregnél bizonyos megtakarítások volnának eszközölhetők. Én is azt tartom, hogy a nélkül, hogy e téren is el ne menjünk odáig, a meddig a monarchia harczkész állapota mellett elmenni lehet, a nélkül, mondom, valósággal igen nehéz lesz az egyensúlyt államháztartásunkban helyreállítani. Midőn a delegatiok legelső izben üléseztek : nem egészen 80 millió volt a hadügyi költségvetés. Ezen 80 millióban benne volt a határőrvidék költsége majdnem 3 í / 2 millió. Most 103 millió az, mit a delegátusaink megszavaztak. Ha ezen módon fogunk eljárni, ha csak azt irjuk, hogy megtakarításokat kell tennünk; de valósággal delegátusaink mindent megszavaznak, kikre, véleményem szerint, a kormánynak kell befolyással lenni: azt hiszem, itt sohasem leszünk képesek semmi megtakarítást eszközölni, és akkor igen nehéz lesz az államháztartás egyensúlyát helyreállítani; mert itt, véleményem szerint, már határozottan el kellene menni, ha nem lehet is egészen odáig, hol a kiindulás volt, tudniillik évi 80 millióg, de legalább addig, hogy alig egy-két millióval adjunk többet, a mennyiben tudniillik a fegyvernemek netalán kitűnőbb művüek s drágábbak lettek. Addig is, mig a delegatiok fognak e részben
