Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.
Ülésnapok - 1872-325
186 325. országos ülés január 27. ISTfi. után egyenes adókban 10 /ioo; községi és indirect adókban ismét körülbelől 10 száztolit fizetnek az illetők; tehát egyenlően és ily arányban kell megadóztatni az úrbéri kötvények külföldi birtokosait is. Hogy azonban az állam hitelét ne rontsuk, sőt emeljük: adjunk fölhatalmazást a pénzügyérnek, hogy ezen kötvényeket adómentes arany-járadékkal az agio reáfizetése mellett kicserélhesse. Miután az úrbéri papírok conventios pénzről szóknak, de 7 /ioo*toli adót most is fizetnek, ha 100 osztrák értékű forinttal fölcseréltetnének: az illető még 2 / 100-tolit és az egész adót megnyernék; ennyi haszon mellett reménylhető. hogy a convertálás sikerülni fog; de ezen operatio vagy sikerül, vagy nem; hanem a szelvényadóbél be fog venni még az ország 1,820.000 forintot; ha pedig sikerül: az évi törlesztési quota terhétől 3 milliótól megszabadul. Ezenkívül az agionalis különbözet reáfizetésével 28 millió készpénzre tenne szert az államkincstár. De mivel én csak a roszabb eredményt notificálom, igy csak azt számítom, mit fog behozni a szelvén yadó. A második uj jövedelmi forrás lenne a regáléknak a községek általi megváltatása. A regálékat nemcsak azért keli megváltani, mert a feudális maradvány- s a jogegyenlőséggel össze nem férő valami, de meg kell váltani azért is, mert a királya kisebb haszonvételi jogok legfőbbike az italmérési jog a községek birtokába fönmaradhat, alapjául szolgálhat a megváltásnak, és még ezenfölül nagy hasznokat eredményezhet. Sőt ha egészen megszüntetnénk ezen jogot, miután a törvényhatósági joggal fölruházott városoknak jogukban van indirect adóra pótadót vetni vagy ujakat behozni, ha megszüntetés által szabad tért találnának; az italmérési adóval, mint indirect adóval, rövid időn több helyen találkoznánk. A regálék megváltásával nyerne a tulajdonos, mert egy ingatag birtokát biztos tökévé változtatta által, s egy tőke-szegény államban ez bizonyos tőkeforgalmat idézne elő; a megváltó községek jobbára szűk hypothekát képeznek; csak a módozatot kell akként intézni, hogy az állam terheltctésével ne történjék: s a kérdés meg lesz oldva. A gyors megváltás által nyerni fog a község is, mert mentől később váltatik meg a regalia: annál nagyobb lesz a váltsági összeg. Nem is lehet attól tartani, mint a szőlődézsma megváltásánál történt, hogy a be nem folyó váltsági illetékek helyett évről-évre az állam fog fizetni, a regálék készpénz-jövedelme a szőlők föltételes jövedelmeivel össze nem hasonlíthatók, s a községek azt a fogyasztási adóval mindig beszolgáltathatják az állampénztárba; a törlesztési járadék a kamattal együttvéve, melyek a jövedelemből kitelnek, sőt mivel a községek a visszaéléseket meggátolhatják, évenként többet fognak bevenni, s a megtakarított összegeket saját szükségük födözésére fordithatják. Ha a megváltási összeget veszszük 150 millióra, ennek 5°/ 0 kamatja hét és fél millió, ismét ennek 10 / 100-tolija mint jövedelmi adó 750 ezer forintot eredményezne. Némelyek a regálék megváltási tőkéjét 300-tól 500 millióig becsülik, én nem teszem ennyire; de mentől nagyobb lenne a megváltási összeg, annál több lenne a nemzeti vagyon, s annál több lenne az állam jövedelme. Ezzel megfeleltem tisztelt Eötvös Károly képviselő urnák a minapi azon kérdésére : mi lett volna abból, ha az ország javaslataimat a dohányegyedárusság és a regálék megszüntetése iránt elfogadta volna; a dohány-egyedárusságról röviden még felelnem kell, mert az beszédem keretébe — az uj jövedelmi forrásokhoz tartozván — beillik. Tény az, hogy a dohány-egyedárusság jövedelmei nem állanak arányban a tiszta bevétellel, s akármennyit hozzon be az egyedárusság: az a nemzet zsebéből kerül ki. s ha más utón az államot káratlanitanánk, az egyedárusság összes költségeit meggazdálkodhatnánk, s a pénzügyi kezelést tetemesen egyszerűsítenénk, megszabadulnánk a pénzügyőrök nagy részétől, meg egy megkövesedett német bureaucratiától. Ez okból hozta az országgyűlés a még máig is fönálló határozatot, hogy az egyedárusság az államkincstár kártalanítása mellett megszüntetendő. Ezen határozat létesítése czéjából az adótárgyak gondos vizsgálata után ajánlotta az ellenzék két tagja Molnár György és Beliczey István barátom a személyes kereseti adó fölemelése által — később általam egyebek között a házadó fokozatos emelése mellett a pipások direct megadóztatásával •— az egyedárusság jövedelmeit pótolni. Azóta a személyes kereseti adót fölemelték, a házadót az eddigi emeléseken kivül most minister ur föl fogja emelni. Tehát behozták az általunk ajánlott adózásokat, de megtartják az egyedárusságot is. Fölemelvén a kormányok a direct adókat, miután a közvetett és közvetlen adóknak egymással arányban kell állani: én az egyedárusság jövedelmeinek pótlását most egyenes adó utján magam seai javasolnám, s minden reformot egyszerre keresztülvinni, s az egész pénzügyi administratiot fenekestől egyszerre fölforgatni nem kívánom. Azonban, miként elveim, akként végczéljaim iránt tisztában vagyok, s a nehézségektől visszariadni nem szoktam. Én észleltem, láttam a szabad föld, a szabad ipar, szabad kereskedés áldásait; én észleltem, láttam a munka-fölosztás nagy eredményeit. Magyarország alsó vidékén, ha meglennének is az iparos fejlődés mellék kellékei: nincs olcsó pénz.
