Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-325

825. országos ölés január 27. 1875. 187 olcsó tüzelőszer, olcsó építkezési anyagok; hiányzik a virágzó ipar teremtésére a főkellék, a sok emberi kéz és a nemzeti vocatio, mely a mezőgazdasági foglalkozásnak jelenben elöséget ad. A magyar ember, mig az Isten szabad ege alatt bő jutalmát leli kézimunkájának: nem fog lemenni a köszénbányák fenekére, még akkor sem, ha azokat lakása tövében találná is. ez okból e tekintetben most positiv számításokba nem ereszkedem. Nem akartam a bankkérdést fölemlíteni, mert nem illik be beszédem keretébe, s csak a valuta helyreállításáról akartam szólani; hanem miután azt pénzügyminister ur fölemiitette : kell hogy szóljak hozzá. A tisztelt pénzügyér urnák, mint képviselőnek, az egész ország ismerte nézeteit a bankkérdésben, és, merem mondani, az egész ország háta mögött állott. Az államférfiaknak kell hogy bízzanak saját eszméikben, kell hogy bízzanak ezen eszmék kivihetőségében; és én nagyon sajnálom, hogy az a hang, a melyen a tisztelt pénzügyér ur ma szólott: nem az önbizalom hangja volt. (Helyeslés bal felöl.) Ha az ország akarja, hogy legyen önálló bank; meglesz; ha a kormány és a képviselőház többsége megszavazza az ellenkezőt: akkor nem lesz. De nem a fejedelem vétójának hozzájárulása miatt, nem a nemzet akaratának hiánya miatt: hanem a kormány és a képviselőház hibája miatt. (Helyeslés a bal oldalon.) Ha a tisztelt pénzügyér ur azon törvényjavaslatot megtekinti, melyet csak most legközelebb Németországban az ottani pénzügyminister a bank tárgyában beterjesztett : meg fogja látni, hogy az állam abból speciális hasznot huz, és kétségtelenül nincs Magyarországon olyan pénzügyér, a ki erkölcsileg megbukva nem lenne, ha egy bank privilégiumot kiadna, a nélkül, hogy az állam abból positiv hasznot húzzon. Lehet a bankkérdés megoldásának nálunk különböző módja; de annak egyik végczélja csak az lehet, hogy az állani hasznot húzzon belőle. (Helyeslés bal felől.) Ha az állam belekaparász a bank pinczéjébe minduntalan, ha a határt nem ismervén, kizsákmányolja a bank tőkéjét : kétségkívüli, hogy zűrzavar áll elő, és a bank solventiája kérdéses lesz; hanem ha az állam a bank vagyonát, mint privat-vagyont tiszteli; ha az állam ott pénzét elhelyezi, és egyúttal maga is koronként rövid hitelt élvez, és ha a megállapított statútumokat tiszteli, ha nem zavarja meg a bank privilégiumát: akkor nem fog kérdésessé lenni a bank solventiája, (Helyeslés hal felől.) Ennyiben tartottam szükségesnek a tisztelt pénzügyér urnák nézeteit rectificálni, és hogy a bankadó legkevesebb 3 és fél milliót hozhat az államnak. — nem akarok detail számításba beleereszkedni, — de képes vagyok bebizonyítani. Ezek után reámutatok a legnagyobb uj jövedelmi forrásra a valuta helyreállítására, A pénzérték helyreállításának ténye oly nagyszerű lépés lenne Magyarország és Austria állami és magán hitelére, mely fölülmúlná az összes e tekintetben tett intézkedések eredményét, Magyarország tőke szegénységére s átaíában arra, hogy az országban a nagyobb részben a gazdaságtól kezdve a legkisebb iparágig forgó töke 24* De a dohány-iparral szívesen foglalkoznának még a vagyonosabbak is; erre van hivatása, szenvedélye a magyar népnek; ehhez nem kell semmi más, mint egy bicska, meg egy darab deszka, mint ezt egy hires német status-gazda megjegyezte. A dohánymagánipart össze lehet kötni a mezőgazdasággal, és félretehetik nyáron kár nélkül a bicskát és deszkát ; télen pedig, midőn az egész alföldön nincs munka: akkor elovehetik; pedig Magyarország arra lenne hivatva, hogy olcsó szivarokkal Európát eláraszsza, és a munka-fölosztás által roppant eredményeket lehetne elérni, inert ha télen is munkálkodhatnék azon intelligens judiciosus magyar faj: jobban hozzájárulhatna a nemzeti vagyonosodás nagy munkájához. Miután jelenben más egyenes adó utján az egyedárusság jövedelmét pótolni a direct adók túlságos fölemelése nélkül nem lenne czélszerü, gondolkozzunk egy kissé mélyebben, s ne sikamoljunk el a tények fölületén, s találjuk ki a módját a helyesebb közvetett megadóztatásnak. Miként pénzügyér ur előterjesztésének 79-ik lapján látható, 1873-ban vétetett a kincstár 68.700 mázsa külföldi dohányt, az tesz 6,870.000 forintot. A nyers dohány vámja és kincstári illetéke tesz mintegy 2 forint 35 krajczárt, ez most fölebb fog emeltetni; szállítsuk le 1 forint 50 krajczárra, azaz felére: és a föntebb kitett külföldi dohány után 10.000 forinttal több jönne be. Tudom, hogy magas lenne mégis a vám; de kevesebb lenne sokkal a mostaninál; a külföldi szivarok 1 vagy 1 és 1

/

2 forinttal lennének százanként olcsóbbak, mi a fogyasztást csak növelné: ezenkívül, ha tekintjük az évenként kivinni szokott dohány mennyiségét, s ha tekintjük, hogy a fölszabadult gazdászat, ipar, kereskedés mind meg annyi adóobjectumot képezendenek: kétségtelen, hogy e téren is kell és lehet gyökeres reformokat tervezni s uj jövedelmi forrásokat teremteni, mert az egyedárusság legköltségesebb, a polgári szabadságot legjobban korlátozó, a legnagyobb demoralisatiora terelő módja a dohányadónak. Egyébiránt a dohányadó minden körülmények között föntartandó, csak a jelenlegi megadóztatást tartom én károsnak; miután, azonban, bármi reformot tervezzünk is, az az Austriával való vám- és kereskedelmi szerződés változtatását foglalja magában;