Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-323

158 323. országos ülés január 23. 1875. fölolvasni. 1873. február 20-án a következőket irja a honvédelmi minister Kecskemét városához: „A budai főhadparancsnokság , . . szám alatti átirata szerint szükséges, hogy a 11. számú dragonyos-ezred egy százada a folyó évi nyári idény alatt továbbra is Kecskeméten maradjon. Fölhivom tehát . . . , hogy a szükséges intézkedéseket ez irányban tegye meg." A másik pedig 1874. októberből való, és ekként szol: „Minthogy a helybeli főhadparancs­nokság szeptember 18-ikán kelt átirata szerint a 11-ik dragonyos-ezred téli elhelyezése ugy rendel­tetett, hogy az ezred Izsák-, Kistelek-, Horgos-, Sza­badszálláson stb. fog elhelyeztetni, fölhivom a város közönségét, hogy e tekintetben a még szükséges intézkedéseket tegye meg." Mi tűnik ki ebből, tisz­telt ház! Világosan kitűnik az, hogy nem a honvé­delmi ministerium intézkedik, mert egy vagy más dolgot igy tart jónak, czélszerünek, s a törvénynyel megegyezőnek; hanem intézkedik tényleg a hadügy­ministerium, illetőleg a budai General-Commando, és ezen tényleges intézkedésekben neki a magyar hon­védelmi ministerium posta-expeditio gyanánt szolgál; sőt annyira nullificalja magát, hogy saját hozzájá­rulásának minden indokolása nélkül teszi azt, a mit tőle kivan a főhadparancsnokság, és saját tekinté­lyével födözi a törvénytelen tényt, hogy a kato­naság elhelyezéséről az országban a közös ministe­rium, illetőleg a budai főhadparancsnokság intéz­kedik. De, tisztelt ház, mindezeknél, melyeket föl­olvastam, és ily tartalmú körülbelől minden rendelet, mindezeknél világosabban szól egy másik rendelet, melyet szintén bátor leszek a tisztelt háznak tudo­mására hozni. Ez igy szól: (Olvassa:) „Laut EröíTnung des k. k. Keichskriegsministeriums habén Sr. k. und k. Ap. Majestat der Kaiser, mit der Allerhöehsten Enstschliessung vom 21. October d. J. die Verle­gung des Stabs vom k. k. 11 -teu Dragon erregiments nach Kecskemét genehmigt. General-Commando. Edels­heim-Gyulai. * Ehhez , tisztelt képviselőház, azt hiszem, nem kell kommentár. Saját nyelvén egy oly hatóság, egy oly hatalom intézkedik a katona elszál­lásolás ügyében, melynek Magyarország fönálló tör­vényeinél fogva, melyeket idézni bátor voltam, Magyar­országonközvetlenül intézkedni egyátalában joga nincs, és ezt, tisztelt képviselőház, nemcsak hogy elnézi, fáj­dalom, a magyar honvédelmi ministerium ; de arra, hogy ennyire menjenek a katonai közegek, arra még fölbátorította őket a következő rendelettel. Június 29-éről egy körrendeletet bocsátott ki az ország összes törvényhatóságaihoz, a melyben meghagyja szorosan a törvényhatóságoknak, hogy a birodalmi közös hadtigyministeriuinnak folyó évi 13-án . . szám alatt kibocsátott és a magyar korona terü­letén létező összes katonai paarancsnokságához inté­zett rendeletéhez a közös hadsereg katonaságának elhelyezése és beszállásolása tárgyában szorosan alkal­mazkodjanak. Később ugyanezen rendeletben azt is mondja, hogy a váratlanul szükséges elhelyezésénél az ezred-, illetőleg a dandár- és hadosztályparancs­nokok egyenesen fordulhatnak a törvényhatósághoz. Én megengedem azt, hogy rendkívüli esetekben, melyek alatt csakis a háború, lázadás, vagy ilyen s ezekhez hasonló esetek, a gyorsan teendő, hala­déktalanul történendő dispositiók volnának értendők, midőn tudniillik nem lenne arra idő, hogy az egyes katonai parancsnokság a hatósághoz vagy a minis­teriumhoz forduljon: ez megtörténhetik; de hogy jelenleg ily esetek nem forognak fön, az tudva­lévő dolog, és hogy mi ennek a következménye, mit értenek ők a véletlen esetek alatt : erre mutat azon német rendelet, melyet fölolvasni bátor voltam, mely szerint fölhatalmazva érezte magát a katonai Commando, hogy egyenesen Kecskemétre rendelje egy lovas-ezred stábját, mely daczára az 1871-iki reglementnak, azóta folyton ott van, és nincs semmi intézkedés téve, hogy onnan elhelyeztessék. Ezen tényeket bátor voltam a tisztelt háznak tudomására juttatni a szőnyegen lévő kérdésre nézve, s ezekhez, azt hiszem, alig kell bővebb magyarázat, mert az egész dolgot tökéletesen világosságba he­lyezi az. hogy Magyarország jogai, melyeket ma­gának az 1867: Xll-ik törvényben föntartott, a katonaság által egyátalában nem respectáltatnak, és a honvédelmi ministerium egyátalában nem képes vagy nem érzi magát hivatva arra, hogy e tör­[ vénynek érvényt szerezzen. Hogy én nem ragasz­kodom az 1867 : XII. törvényezikkhez : az a tisz­telt háznak tudomására van, miután ez oldalon ülök, e tekintetben tehát álláspontom eltér azon állás­ponttól, melyet a tisztelt ház többsége elfoglalt: de azt hiszem, hogy a tisztelt ház többségének álláspontja az enyémmel tökéletesen azonos abban a tekintetben, hogy minden törvény, mely annak rendje szerint meg nem változtatik, szorosan megtartassák, hogy annak minden irányban ér­vény szereztessék. Ezen szempontból nem járul­hatok azon határozati javaslathoz, melyet a kérvényi bizottság előadója előterjesztett. A kérvényi bizott­ság javaslata Kecskemét városa kérésének érdekében nem elégséges arra, hogy az ő sérelmei orvosol­tassanak. Azt mondja ugyanis a határozati javaslat, hogy mielőbbi intézkedés végett kiadatik a honvé­delmi ministeriumnak. De én azt hiszem, tisztelt ház, hogy akkor, midőn oly flagrans törvénysértés!, systematisált törvénymellőzési esetek állanak a tisz­telt ház előtt, mint a milyeneket Kecskemét váro­sának kérvénye előadott: akkor szükséges, hogy a képviselőház ez irányban, e tekintetben is nyilat­kozzék, és azért bátor vagyok azon javaslathoz, melyet a kérvényi bizottság beterjesztett, a követ­kező toldást ajánlani: „Utasittatik egyszersmind a honvédelmi minister, hogy az 1867: XII. törvény-

Next

/
Thumbnails
Contents