Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-323

323. országos ülés január 23. 1875. 1 157 Következik a kérvények tárgyalásának foly­tatása. Molnár Antal előadó (olvassa a 31— 34. sorszámú kérvényekre, a bizottság véleményét, mely észrevétel nélkül elfog adtatik; olvassa továbbá az utolsó, vagyis 35. sorszám alatt Kecskemét vá­rosnak az illetéktelenül behelyezett katonaságnak a városbeli eltávolítása s a törvényt sértő rendeletek kibocsátásának meggátlása iránti kérvényére a bizottság véleményét, mely szerint az a honvédelmi ministemek kiadatni javasoltatik.) Mocsáry Lajos: Tisztelt ház! Kecs­kemét város kérvénye állami életünknek egy igen nagy sebét tárja föl, s azért engedje meg a tisztelt ház, hogy idejét néhány perezre igénybe vegyem, s figyelmét ezen fontos tárgyra fölhívjam. (Halljuk \) Kecskemét város kérvénye kettőt tartalmaz. Először azt kéi-i, hogy a katonai beszállásolás által való tulterheltetéstől niegszabadittassék. és miután « tekintetben hasztalanul folyamodott mindeddig a honvédelmi ministerhimhoz, folyamodott ismételve a tisztelt házhoz : most ismétli azon kérelmét, hogy azon igazságtalanságtól, mely rajta a katonai elhe­lyezéssel való tulterheltetés következtében elkövet­tetik, a tisztelt ház által souverain állásából kifo­lyólag, melynél fogva joga és hivatása a közigaz­gatási kormányzat menetére fölügyelni, megszaba­díttassák. A kérvény második része még közérdekübb, mert Kecskemét városa kötelességének tartotta, mint köztörvényhatóság, mint melynek az 1848. törvény szerint szerepe az, hogy az alkotmány védbástyáját képezze, fölfödözni a tisztelt ház előtt azon té­nyeket, melyekből kilátszik az, hogy világos sérel­mével azon törvényeknek, melyek szerint Magyar­ország föntartotta magának azon jogot, hogy a ka­tonai elhelyezés tárgyában maga intézkedik : ezen törvény teljes mellőzésével intézkedett e tekintetben a közös ministerium, illetőleg annak magyarországi közegei. A mi az első tényt illeti, tisztelt ház, tudva­lévő dolog, hogy még 1871-ben jött létre egy meg­állapodás a honvédelmi ministerium és a közös had­iigyminister tanácskozásai folytán, melyet ő felsége is ellátott szentesítésével; arra nézve, hogy hol mennyi katonaság legyen az országban állandóan •elhelyezve. Ugyanezen intézkedésben meghatároz­tatott az is, hogy a mi a lovasságot illeti, a lovas­ságnak tartására successive köteleztessék az ország községeinek legnagyobb része olyformán, hogy ezen nagy teher, mely az ország lakosainak vállait nyomja, lehetőleg igazságosan osztassák meg. Kimondatott azon elv, hogy a lovasság egy helyben csak fél évig mulasson, és kimondatott az, hogy az elhelye­zésekre nézve előzetes tárgyalásoknak kell történni a törvényhatóság és katonai hatóságok között. A törvényhatóságoknak föladata kijelölni azon helyeket, melyeken a katonaság elszáliásoltatni fog, a katonai hatóságok föladata az egészségügyi és a hadászati szempontokra ügyelni, tehát a törvényhatóságok beleegyezése nélkül katonai elszállásolás nem foga­natosittathatik. Ezen elv teljesen mellőztetett Kecs­kemét városára nézve, mert azonkívül, hogy Kecs­keméten máris igen nagyszámú gyalogság van elhelyezve azon berendezés szerint, melyet előadtam: még ezenkívül illetéktelenül egy lovasszázad elhe­lyezésével is terheltetett, s igy Kecskeméten a következő katonaság van elhelyezve: egy dragonyos ezred, egy lovas-osztályparancsnokság, egy lovas­ezredi törzskar, s azonkívül 1872-ben egy tiszt­képző-iskola is állíttatott föl 14 tiszttel, 108 tanu­lóval, 180 lóval minden előleges tárgyalás, sőt úgyszólván, minden értesítés nélkül, mert a katonai hatóság csak arról értesítette a várost, hogy ekkor meg ekkor meg fognak ezek érkezni. Ezek azon sérelmek, tisztelt ház. melyekre nézve az alázatos kérelme Kecskemét városának, hogy a tisztelt ház egy erélyes határozattal ezen tulterheltetésektől Kecskemét városát megszabadítani kegyeskednék. Másik része a kérvénynek az, melyet már bátor voltam említeni, hogy tudniillik a Kecske­méten előforduló tényekből világosan látszik, hogy az 1867-iki törvény XII. ezikkének 12. §-a egyáta­lában nem tartatik meg. Mit mond ezen §. ? Azt mondja: „a magyar hadseregnek időnkénti kiegé­szítését, az ujonezok megajánlásának jogát, a meg­ajánlás föltételeinek és a szolgálati időnek megha­tározását, úgyszintén a katonaság elhelyezését stb. illető intézkedéseket az eddigi törvény alapján az ország magának tartja főn.' Mit jelent az, tisztelt ház, hogy az eddigi tör­vények alapján? Én a régibb törvényekre, melyek e tárgyról szólanak, ez alkalommal nem terjesz­kedem ki, hanem a törvényt legyen szabad mégis megemlítenem, mely törvénynek alkalmazása, nézetein szerint, itt helyén van, s ez nem más. mint az 1848: III. törvényezikknek ismeretes 6. §-a, mely azt mondja, hogy mindazon tárgyakban, melyek eddig az udvari kanczellária, stb. hatásköréhez tar­toztak, szóval minden polgári, egyházi, kincstári, katonai és egyátalában minden honvédelmi tár­gyakban ő felsége a végrehajtóhatalmat ezentúl kizárólag csak a magyar ministerium által fogja gyakorolni. E törvény, tisztelt ház, eltörölve nincs. E törvényt kapcsolatosan azzal, melyet fölolvastam. az ország kormánya föntartani köteles. És most legyen szabad rámutatnom a kecs­keméti kérvényben fölhozott tényekre, hogy miként tartatik meg Magyarország e törvénye? Van több honvédelmi ministeri rendelet, mely Kecskemét vá­rosához intéztetett. Kettőt ezek közül bátor leszek

Next

/
Thumbnails
Contents