Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-323

152 323. országos ölés január 23. 18T5. arról, hogy a ministert a kellő hatalommal fölruházza; mert meg vagyok győződve, hogy ha ily visszaélést lehetőnek tartott volna a törvényhozás, a mint az ellenzés daczára, megalkotta az adóhátralékokra vonatkozó szakaszt: megalkotta volna a rendszabályt is, mely a ministernek hatalmába adta volna, a központi bizottságok fölötti intézkedési jogot. (Fölkiáltások bal felől: Ellászszukl) Ez a a magyar törvényhozás, de minden józan törvényhozás szelleméből következik és ha önök Nógrádra hú'átkoztak, (Bal felől: Ügy van!) mint a melyre vonatkozólag interpellatio történt: ne feledkezzenek meg a feleletről sem, mely adatott, mert azon esetben gondoskodott a törvényhozás arról, hogy a törvény intentiójának meg legyen feleíve, s gondoskodott a minister is feleletében. Ha az ottani panaszok orvosolva lettek: miért akarják a másik oldalon szintén jogos panasznak elállani útját? miért akarják a minister teljesen jogosult eljárását, a törvénynek teljesen jogos interpretatióját kétségbevonni? Én is osztozom Paczolay János képviselő ur azon fölfogásában, hogy ha valaki megrovást érdemelne is ; a minister érdemelné azért, hogy ezen paczkázást a kormány jogosult tekintélyével szemközt eltűrte. De megvallom, a mmister urat sem érheti ezúttal e részben megrovás : mivel a törvény nem adta kezébe a hatalmat, melylyel ezt megtorolhatta volna, midőn a központi bizottság átlépte a törvény korlátait. A törvény nem adott neki módot, hogy talán uj központi bizottság választására szólítsa föl a törvényhatóságot; vagy, hogy annak végzéseit megsemmisítse, az eljárás hiányait pótolja, s ha most megsemmisíti a sérelmes határozatot: a választási összeirás csak későbbre haladt volna el. Ez esetben tehát mi hibáztunk, elismerem, a törvény alkotásánál, hibáztunk azért; mert föl nem tehettük, hogy a fegyelmetlenség, a törvénytelenség szelleme annyira elharapódzott volna. De épen ezen fegyelmetlenség és törvénytelenség szellemét még inkább előmozdítani épen azon pillanatban, midőn kimondjuk, hogy az adófizetés kötelessége mily mulhatlan szükséges az országra nézve, azon pillanatban midőn mindennap arról gondolkozunk, miként lehet az országot a tönkrejuttatástól megmenteni, ugyanezen pillanatban egyúttal arról gondoskodni, miként lehessen azokat, kik kötelességüket nem teljesítették, segíteni, azoknak favorisálni, azért mivel egyes törvényhatóságok nem tettek eleget a törvény rendeletének: ez megvallom valóban alkotmányellenes, és minden előbbi intentioval, minden józan politikával ellenkezésben áll. De maga az, a mi a beadott inditványok által czéloztatik, hogy tudniillik az adó lefizetésére május elsejéig adassék halasztás, maga az is azt involválja, hogy 1876-ra nézve ne legyen rendesen megállapítható a törvényes budget. (Ellenmondás bal felől,) Igen is, ez igy van, bár mint méltóztatnak tagadni! Ha mégis elsejéig adunk az adók befizetésére halasztást: akkor az összeirás május elsejéig nem lesz befejezhető és akkor legalább május 15-ig időt kell adni arra is, hogy az összeírások ezen uj, önök által most teremtendő alapon eszközöltessenek. így tehát a reclamationalis eljárás csakis május 15-én kezdődhetik meg és minthogy igen jól tudjuk, hogy négy hónapnál tovább haladhat és hogy épen ezen első esetben mind a központi bizottságoknak, mind a curiának a dolga igen meg fog szaporodni: az összeirás befejezése május 15-étől egész október végéig halasztatnék el. Ha tehát október végén volna csak befejezhető az összeirás kérdem: mikor eszközölhetők a választások, mikor jöhet össze az országgyűlés és mikor állapítható meg a rendes évi budget? És ha ez igy leend, akkor — miként már előbb is állítottam — bármiként tagadják is önök ezt a túloldalon: 1876-ik évre a budget nem volna megállapítható a rendes időben. Mind ezen tekinteteknél, mind pedig annál fogva, hogy e kérdés már superáíva van, ugy törvényhozásilag, mint az életben, és mert czélszerütlenség volna ezen eljárás életbeléptetése, még ha a kérdés superáíva nem volna is: én részemről nem pártolhatom a beadott indítványok egyikét sem, hanem elfogadom, a kérvényi bizottság véleményét. (Helyeslés jobb felöl.) Oláh Gyula: Tisztelt ház! Nem akarok a tisztelt előttem szólott képviselő urnák sem hevességével, sem — kimondom — nem egészen correct fölfogásával lépést tartani és nem is megyek a kérdésnek oly taglalásába sem be, melyet ő követett. Lehetne igen könnyen némely esetekre rámutatnom, a melyek csakugyan íkgraiis és scandalosus megsértései e törvény intentiójának, hol egy interpellatiora vonatkozólag a miaister ur adott feleletében maga kimondta, hogy ha igy fogna keresztülvitetni a választók összeírása, ez a törvény valóságos megsértése lenne. De én ilyeneket fölémliteni nem akarok, nehogy az előttem szólott képviselő ur személyes kérdésben legyen kénytelen fölszólalni. (Derültség bal felől.) A mi a házszabálynak idézett §-át illeti, megjegyzem, hogy ha a tisztelt túloldalnak egyik vagy másik tagja nem akarja a kérvényezési jogot kizárni, akkor idézett pontját a házszabálynak bárhova lehetne alkalmazni, csak azon kérdésekre nem, a melyeknek tárgyában az ország különböző vidékeiről különböző időben jöhet kérvény a képviselőházhoz, melyeket azért, mert e tárgyban már egyszer határozott: vissza nem utasíthat ujabb határozat nélkül. Egyébiránt, midőn e tárgyban iníerpeliatiot intéztein, a belügyminister úrhoz, méltán lehetett volna csodálkozni és megütközni azon feleleten, a melyben a tisztelt minister ur azt mondotta, hogy azon eredményt, mit a választások alkalmával ezen