Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-322

138 322. országos ülés 2,477.685 frt 91V2 krra kimutatott költségelöirás­ból azonnal a 99.200 frt 15 kr túlkiadás helyett 122.266 frt 29 kr megtakarítás áll elő. Ezzel reményiem, igazolva lett az, hogy a tisz­telt képviselő ur által a külön véleményben leszár­maztatott számításai hibásak, össze nem illő tételek­nek csoportosításából ered. Ennélfogva kérem a tisztelt képviselőházat, hogy a beadott külön vélemény ellenében e tételre nézve is a bizottság véleményét elfogadni méltóztassék. Molnár György : Tisztelt képviselőház ! Miután egy hosszas különvélemény volt a tisztelt ház tagjai előtt a kisebbség részéről, egyáltalában nem szándékom igénybe venni a tisztelt ház türel­mét a számok előadásával és csak egyszerűen azt jegyzem meg, hogy midőn egy bizonyos végered­mény ugyanazon zárszámadásokból mindig egy és ugyanazon elvek csoportosítása szerint kijő körül­belül öt vagy hat számadás utján: ez a bizonyosság eriteriumát magával hozza. Legelőször is arra teszek megjegyzést, a mit tisztelt előadó ur mond, hogy kételyei vannak ezen számok megbízhatósága ellen; mert azt mondja, hogy a jelentés 11-ik lapján föl­hozott 221.466 frt 44^ kr — az ugyanott fölem­lített 2,139.055 frt 07 kr összegben már benn­foglaltatik. Nem lehet, hogy itt a zárszámadások egyes tételeit fölolvassam, hanem kénytelen vagyok azok­nak, kik a számokkal foglalkozni nem tartják unal­masnak, kénytelen vagyok a tisztelt előadó urnák és a tisztelt háznak figyelmébe hozni azt, hogy ne­künk számadási téren... {Zaj. Halljukl) kénytelen va­gyok figyelmébe hozni a tisztelt háznak azt, hogy nekünk számadási, számvizsgálási téren alig lehet más bizonyosságra utalni, mint a számszékre, u szám­szék pedig épen azon eredményt hozta ki. mint a melyet a különvélemény kihozott. Itt tehát alig lehet kérdés is arra nézve, hogy azon 99.000 frt differentia csakugyan meg van. A tulaj donképi eldöntés tárgyát csak az képezi, hogy mi történjék a 99.200 frt 15 kr különbözetre nézve. E téren három különböző vélemény áll a ház előtt. Az egyik vélemény az államszámszéké, mely azt mondja, mert ez az j 870-ik fölmentvény szá­mában nincs benn, tehát most kell a fölmentvényt arra nézve megadni; a ministerium azt mondja, és a számvizsgáló-bizottság többsége is azt állitja, hogy erre nézve a fölmentvény már megadatott, mert ezek a számok azokban benn vannak; mi pedig a kisebbség, azt mondjuk, hogy sem az egyik vélemény nem felel meg a jogelvi viszonyoknak, sem a másik vélemény a tényleges állapotoknak; hanem van egy harmadik vélemény: tudniillik az, melyet a kisebbség elfoglal, hogy ez leszámolás tárgyát képezi a köz­ponti kincstár és a horvát külön pénzügyi kor­január 19. 1875. mánvzat közt. Ezt tartom mind a tényállás, mind a jogelvek szempontjának megfelelőnek. Ha méltóztatnak megengedni, igazolom állítá­somat. Ha állana az, a mit a központi bizottság elő­adója mond, hogy a számtételek megvizsgálásánál nem szabad tekintetbe venni a tényleges eredmé­nyeket, hanem csak a jogi vagy előírási eredmé­nyeket, ez igen messze vezetne; mert igaz ugyan, hogy annak megítélésére, hogy mik voltak jogosult, igazságos és törvényes bevételei és kiadásai vala­mely esztendőnek: erre nézve azt kell tekintetbe venni, hogy miket irt elő, illetőleg miket utalvá­nyozott az illető ministerium ; de az igaz, hogy még ezenkívül majd minden ministerium szokott utalvá­nyozásokat tenni — előleg czimén a jövő esztendő terhére. Ha ezeket tökéletesen figyelmen kívül hagy­nék : akkor egyszersmind absolválnok az illető mi­nistereket arra nézve, hogy azokról számoljanak; már pedig ily elvet fölállítani lehetetlen. Midőn a ministeriumok ily jövőre való utalvá­nyokat tesznek, mi az eredmény? Az, hogy azokat a jövő évi számadások terhére átveszik, és akkor azokról leszámolnak. Ha különös speciális eset nem történt volna Horvátország irányában: itt is az lenne az eljárás, és akkor a horvát ministerium az 1869-ki számadásban számolt volna a kérdéses 99 ezer fo­rintról. De méltóztatnak tudni, hogy 1869. január 1-ső napján Horvátország pénzügyi igazgatása körében roppant változás történt; nevezetesen az egészen kihasittatott a központi kormányzat kebeléből, és annak meghatározott födözeti átalány adatott, mely­hez a magyarországi kincstárnak hozzászólása nincs. Midőn tehát egész uj állapotot idézett elő az 3 868. XXX. törvényezikk : ennek természetes jogi és elodáz­haílan logikai következménye az, hogy ténylegesen is leszámolás történjék. Ezért indítványozzuk mi azt, hogy ezen 99 ezer forintot Horvátország kormánya, ki azt a maga dotatioján fölül utalványozta és igénybe vette: térítse meg Magyarország kormá­nyának. Midőn ezt kívánjuk, ezt tisztán csak a leg­természetesebb jogigazság alapján kívánjuk. Az 1868. XXX. törvényezikk 20. §-a azt moadja, hogy a horvátországi alapok részére addig kijárt adópótlékok is incameráltassanak a közös kincstárba és a pénzügyi kormányzat már az 1868. esztendőre is incamerálta az alapok e nemű jövedelmét; de másfelől az 1869-iki XXX-ik vagyis horvátországi egyezményről szóló törvény 29. §-a azt mondja, hogy az egyezmény pénzügyi része csupán 186-9-ik év elejével kezdődjék, — addig pedig az 1867-ik évi előirányzat legyen az irányadó Horvát-Szlavon­országokra nézve a beligazgatási költségek utalvá­I nyozásában.

Next

/
Thumbnails
Contents