Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-322

$22. országos ülés január 19. 1875. 139 Ez elvvel egybehangzással nyújtott az 1868-ik évi költségvetési törvény födözetet Horvát-Szlavon­országok beligazgatási költségeire. De ugyanekkor gondoskodni kellett volna az országos alapok keze­lési költségeiről is. Ezt azonban tenni elmulasztotta. Pedig, ha áll azon elv, hogy 1868-ik évben az 1867-ik évi előirányzat az irányadó: akkor állani kell ezen elv azon következményeinek is, hogy az országos alapok 1868-ik évben is megkapják ugyan­azon födözetet, melyet 1867-ik évben élveztek, tudni illik az őket ilíeíő adópótlékokat. Miután azonban ezeket az 1868-ik évi pénz­ügyi törvény a közkincstár javára lefoglalta: — a Horváí-Szlavonországgali egyezményből folyó jogos igazság gyanánt következik, — hogy a mely össze­get a horvát-szlavón pénzügyi igazgatás, — az or­szágos alapok kezelésére s ezek törvényes kiadá­saira — a zárszámadás és a különvélemény kimu­tatása szerint 142.022 frt 22 krban kiadott, — ez neki a közös kincstár által megtéríttessék. Ha a különvélemény aláíróit nem az igazsá­gosság ezen érzete vezette volna: nem 99.200 frt •15 krt hozott volna követelésbe, — de ama 142.022 frt 22 krt is hozzászámítva 241.222 frt 37 krt, — mert tulaj donképen ezen összegre hág a horvát­szlavón kanczelláriának tén3 r leges tűikiadása. De mi igazságosak akartunk lenni és azt mon­dottuk, hogy ebből a 241.222 frt valódi túlkiadás­ból vonjuk le azt, mit a horvát kanczellária az alapok szükségleteire adott ki, vagyis a 142.022 frt 22 krajczárt, és annak maradványa téríttessék vissza •99.200 frt 15 krban. — Ugyanezen fönt kimagya­rázott alapelvből következik az is, hogy — a mi a bizottsági jelentésnek egy előbbi passusában bennfog­laltatik — azon horvátországi alapoknak maradvá­nya a 108.000 frt tartassák meg Horvátországnak. Ha az igazságot el nem ismerjük és ragaszkodunk ahoz. a mit az 1868-iki törvénynek nem egész vilá­gos volta idézett elő: akkor ezt is követelésbe kel­lene vennünk. A kisebbség véleményében igazságos és következetes akart lenni és abban, mert a Hor­vátországgal való pénzügyi egyezmény 1869. január elején lépett életbe, elismerte azt, hogy az alapok 108.000 frtnyi maradványa Horvátországé; elis­merte, hogy az alapok szükségleteire kiadott 142.022 frt 22 kr Horvátországnak téríttessék meg; de viszont ezen leszámolás alkalmával Magyarországnak a maga joga a 99.200 frtra ismertessék el, vagyis kölcsö­nösen a két pénzügyi kormányzat intézze el ezt a dolgot. Ezek azon tekintetek és azon jogi és igaz­sági szempontok, tisztelt ház, melyek a különvélemény aláíróit indították arra, hogy ne ajándékoztassák el ezen 99.200 frt, mert Magyarország financziái ugy sem valami rózsás szinüek; hanem adassék meg Hor­vátországnak a mi Horvátországé és tartassék meg Magyarországnak, a mi a mienk. (Helyeslés.) Fröhlich Gusztáv: Tisztelt ház! Mint a zárszámadások átvizsgálására kiküldött bizottság egyik tagja, legyen nekem szabad a jelentésünkhöz csatolt különvélemény ellenében némelyeket fölhozni, melyek által reménylem, hogy az abban tárgyalt Horvátor­szágot illető 99.200 frt 15 krnyi túíkiadásra mon­dottakat megczáfolni sikerülend nekem. Nem fogom az előttem szóló tisztelt Molnár képviselőtársam példáját követni, s a tisztelt házat a számok tömkelegjeivel ter­helni, azoknak összevissza hányása különböző alapokon való összehasonlításai, egy e czélra kiküldött szak­bizottság működésében nem csak szükségesek, ha­nem bizonyosan practicus eredményhez is vezetnek; de ilyen eljárás itt a tisztelt házra csak értelemzavaró lag hatna. Egész átalánosságban tényeket leszek bátor elősorolni, melyek által igazolom részemről azon álláspontot, melyet elfoglalok, miszerint hiszem, hogy a föntemlitett összeg az 1870. április l-jén 1.707. sz. a. országgyűlési határozat folytán adott fölmentésben bennfoglaltatott. Hogy ezt tehessem, kénytelen vagyok a tisztelt házat fölkérni, hogy kövessen engem az 1868-ik évet megelőző időkbe. 1868. előtt minden országnak úgynevezett or­szágos s állami kiadásai voltak; az országos kiadá­sok födözésére az országos főhatóságok által felsőbb engedély következtében kivetett országos adópótlé­kok, — állami kiadások födözésére ellenben az ösz­állam bevételei szolgáltak. 1868-ban elesvén szüksége annak, hogy Ma­gyar- és Erdélyországban a két kiadásra nézve kü­lönbség tétessék: az egyes előirt adónemeknél oly törvények hozattak, hogy az országos adópótlék a törzsadóval egyesittessék, s ezen alapon a volt or­szágos kiadások az államköltségvetés keretébe beil­lesztettek. Annak daczára, hogy az adótörvények 1868-ban Horvátországra kötelezők még nem voltak, ezek az 1868. évi államköltségvetés megállapitásakor a kor­mány által Horvátországra is kiterjesztettek, azaz : az országos adópótlék a törzsadóval egyesittetett, az adópótlék által födözendő országos kiadások pe­dig a horvát udvari kanczellária költségvetésében fölvétettek. Ez utóbbiakat (tudni illik az országos kiadá­sokat) a pénzügyi bizottság a költségvetésből kiha­sította, s csak a tiszta államkiadásokat ajánlotta elfo­gadásra; mig a törzsadóba befoglalt adópótlékot bennhagyta a költségvetésben. A mennyiben ezen ajánlat alapján fogadtatott el az 1868. évi állami költségvetés, világos, hogy a horvátországi országos kiadások födözet nélkül maradtak, azaz: azon tévedés állott elő, hogy az 1868. évi XXVIII. törvényczikkben a kiadások kima­radtak, az alapot illető bevételek pedig bennha­gyattak. 18*

Next

/
Thumbnails
Contents