Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.
Ülésnapok - 1872-311
£ 311. országos ülés> deezember 17. 1874. az egész nemzet osztályrésze. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) Még kevésbé helyeselhetem azt, hogy midőn 5 ezen erények legmagasbikát egy osztályra akarva ruházni, szükségesnek tartotta kiemelni egy másik osztályt, a melytől ezen tulajdont egyenesen megtagadta, ő ugyanis szólván a szellemi proletáriusokról, azt mondta, hogy ezek alkalmazást kerestek és találtak a Bach-korszakban, a Pressbureaukban stb. Én hivatkozom a tisztelt házra, hivatkozom az egész hazára, tagadhatja-e valaki, hogy az egész szomorú korszak alatt a magyar összes irodalom, ugy annak politikai, mint szépirodalmi része becsületesen viselte magát, ugy hogy bátran azt lehet mondani, hogy ez tartotta főn a hazafiság tüzét a közönségben. Én nekem semmi rész sem jut e dicsőségből: mert én nem voltam itthon; de az igazság nevében tiltakoznom kell ezen nyilatkozat ellen. Pressbureau-ról szólva, tudtommal a tisztelt képviselő ur csak egy egyénre czélozhatott, ki ott alkalmazva volt s egy egyénért egy egész osztályt megbélyegezni nem szabad. Másodszor, nem hiszem, hogy azon egyén, kire a képviselő ur czélozhatott, a proletariátushoz tartoznék; mert tudtommal mindig a főrendi karzaton szokott ülni és a főrendek egyik közlönyét szerkeszti. Én tehát, mint a szellemi proletariátus egyik szerény tagja, visszautasítom e vádat az összes munkások nevében. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Tisza Kálmán: Tisztelt ház ! Ez a törvényjavaslatnak mindenesetre egyik legfontosabb pontja, melyre nézve igen röviden kívánom elmondani nézeteimet s egyátalában nem fogok semmi mellékes kérdésekről megemlékezni, mint azt az előttem szólott tisztelt képviselőtársaim tették. (Halljuk \) Igazság szerint háromféle nézet az, mely már fölmerült. Egyik volt a képviselőház eredeti szövege, mely azt mondta, hogy a termés átlag 10 év szerint veendő föl, az árak átlaga 6 év szerint. A főrendiház ezt nem tartotta helyesnek és igazságosnak s abban, hogy nem volt helyes és igazságos : vele én is tökéletesen egyet értek. Mert csakugyan fölvenni a termési átlag kiszámítására bő termésű oly éveket, melyekben az árak csekélyek voltak: de az árak kiszámításánál nem venni tekintetbe csak az ország tetemes részén rósz termésű, s mind ezen, mind más viszonyoknál fogva nagy árakat fölmutató éveket, ez igazságos semmi körülmények közt nem lehet. Csak az a kérdés előttem, hogy a főrendiház által ajánlott kiigazitás-e a leghelyesebb ut, mely által ezen segíteni lehet. Én részemről azon meggyőződésben vagyok, hogy nem ez a leghelyesebb mód; hanem leghelyesebb az, melyet a kataszteri bizottság most ajánl. Nem azon eredménynél fogva tartom ezt a leghelyesebbnek, melyet közvetlenül a kataszteri érték kiszámítására fog gyakorolni; mer a mennyire legalább egyéni tudomásom terjed: e tekintetben a főrendiház módosítása és a közt, mit a kataszteri bizottság most ajánl, alig van különbség, ha van is, igen csekély az. De nem tartom a 20°/ 0-os leütést azért helyesnek; mert igen félek attól, hogy miután nem tesz mindenki kellő megkülönböztetést a közt, hogy mi a jövedék-adó, s mi a jövedelmi adó: azon érzület fog az ország adózói közt támadni — habár az az adók különböző természeténél fogva nem is lesz egészen jogosult, — hogy azt fogják mondani, ime a törvényhozás, midőn a föld tiszta jövedelmének kiszámításáról volt a szó, abból 20°/ 0-ot leütött: a mi tiszta jövedelmünket pedig egész mértékben vette adó alá. Én tehát azt hiszem, ha ugyanazon czélt, melyre a főrendiház szerintem is helyesen törekedett, hogy igazságossá tegye a föld jövedékének kiszámítását, el lehet érni a nélkül. hogy ilyen félremagyarázásokra okot szolgáltatható intézkedés történjék: helyesebb a nélkül érni el; s miután, mint mondám, ha elfogadtatik, a mit a katasteri bizottság most ajánl: az eredmény magára a kataszteri jövedelem megállapítására nézve majdnem tökéletesen egyre megy; részemről ajánlom a kataszteri bizottság véleményét és ha az el nem fogadtatnék, előre is kijelentem, hogy szemben a képviselőház eredeti szövegével, én is a főrendek szövegét pártolnám. (Helyeslés bal felől.) Paczolay János: Tisztelt ház! Arra, a mivel egy tegnap fölszólalt tagtársam szíves volt bennünket megróvni, hogy talán nem is egészen méltányosan cselekszünk, midőn mint földbirtokosok e tárgyban fölszólalunk: csak azt vagyok bátor a magam igazolására megjegyezni, hogy a tisztelt képviselő ur igen roszul fogta föl az ő állását és a mi állásunkat és a hasonlatot még roszabbul, még szerencsétlenebbül találta el: mert itt nem arról van szó, hogy egyes földbirtokosok, egyes képviselők mennyi adót fizessenek, hanem arról, miképen lehessen igazságos alapot találni az adó kivetésére. (Helyeslés.) Hogy pedig e közt igen nagy különbség van és hogy különbség van e között és a közt, midőn arról van a szó, hogy az egyes érdekelt felek minő összeget húzzanak az állam pénztárából: az igen természetes dolog. Én tehát azt hiszem, hogy a legkisebb szerénytelenséget vagy illetlenséget sem követjük el, ha e kérdéshez hozzászólunk ; holott ha azok szóknak, kik az állam pénztárából akarnak maguknak bizonyos összegeket megszavaztatni, tehetik-e ezt a szerénység vagy az illem megsértése nélkü 1: ezt saját maguk megbirálására bízom. Ennek előrebocsátása után Tisza Kálmán igen tisztelt képviselő urnák beszédére térek át. (HaUjult! )
