Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.
Ülésnapok - 1872-320
106 320, országos ülés janaár 14. lSí.i. hatóságokat képesitni kívánja arra, hogy ebbeli hivataluknak minél előbb megfelelhessenek. Elnök : Elfogadja a ház a 3-ik §-t a közigazgatási bizottság szövegezése szerint? (Elfogadjuk!) Tehát elfogadtatott. Huszár Imre jegyző (olvassa a 4-k §-<.) Cseh Károly: Tisztelt ház! Daczára hogy óhajtottam volna bizonyos dolgokat elmondani, az átalános vitát még sem akartam fölhívni egy oly tárgy fölötti vitára, a mely egyfelől a mily mostoha gyermeke a kormánynak, másfelől a képviselőház által is mint valami mostoha gyermek lenézetik. Minthogy azonban ezen §-nál lehetetlen föl nem szólalnom, ugy mindenekelőtt egy kérdést iátok szükségesnek a minister úrhoz intézni. És ez az: hogy vajon mi czélbőí van a belugyministeriumban az egészségügyi osztály szervezve, a mely nyolcz hosszú év alatt még annyit sem tudott elérni, hogy a közegészségügyre vonatkozó azon törvényjavaslatokat, melyeket a közegészségügyi tanács különben már régen elkészített, a tárgyalásra előkészíthesse. Én nem akarok most ez alkalommal ezen tárgynál hosszas lenni, egyszerűen csak azt mondom, hogy ha valahol szükség van ezélszerü közegészségügyi intézkedésekre, ezélszerü töryényekre : ugy kétségkívül nálunk van szükség, a hol évek óta nem csak egyes vidékeken, de az egész országban csaknem átalánosan dul a cholera, himlő. roncsoló toroklob, hagymáz és a többi. Igaz, hogy a közegészségügyi osztály a belügyministeriumban szokott néha egy-egy rendelettel vagy utasítással előállani; hanem ennek is rendszerint az a sorsa, a mi a bolygó zsidóé, a kit mindég csak utólagosan kövei a vész, a járvány. Á közegészségügyi osztály is mindég, vagy legalább a legtöbb esetben akkor adja utasításait, rendeleteit, mikor már az illető vidéken erre, úgyszólván, szükség nincs. Igaz az is, tisztelt ház, hogy nálunk e tekintetben maga a képviselőház is legalább is közömbös, kormányunk pedig egészen mellőzi a dolgot, mintha semmi fontossággal, semmi a nemzet jövőjére és erejére befolyó hatással nem volna; ugy tekinti ezt, mintha semmi szükség sem is volna reá; mindenre van inkább ideje, csak a közegészségügyi intézmények javítására, ezélszerü törvények hozatalára nincs. Pedig, tisztelt ház, nagyon fontos tárgy ez. Angliában egészen máskép gondoskodnak; erről maguk a legjelesebb angol mitiisterek, még a conservativeket is ideértve, azon véleményben vannak, hogy a legfontosabb ügy, a mely egy államot érdekelhet : a közegészségügy. Nincs szándékom hosszasan igénybe venni a tisztelt ház idejét; legyen szabad csak Disraelinek egyik beszédéből néhány pontot idéznem, a mely egy jeles közegészségügyi folyóiratban Derby beszédével együtt kivonatilag közöltetett. Én csak Disraeli beszédéből olvasok föl néhány pontot. „Azon véleményben vagyok, — mond Disraeli, — hogy a népek egészségügyi állapotának jobbítása azon társadalmi föladat, a mely minden egyéb fölé teendő, melyet minden párt állaraférfiának és politikusainak első sorba kell helyezni. Jó lakások, tiszta ivóvíz, romlatlan táplálék, tiszta levegő azon követelmények, melyek létesítése által az emberek jóléte és kedvtelése okvetlenül kell hogy eíőmozdittassék. Ismétlem, a közegészségügyi kérdések minden egyéb kérdéseket, fontosságukat illetőleg, fölülmúlnák, és gyakorlati álhimférfiunak nem szabad semmit ezek fölé helyezni. Egy nagy tudós, a ki egyszersmind igen szellemdus egyén is volt. azt szokta mondani: a vulgatákba egy tévedésnek kellett becsúszni; bölcs Salamon azon mondata, hogy a vanitas vanitatum omnia vanitas ezzel volna fölcserélendő, hogy: sanitas sanitatum omnia, sanitas. Semmit sem szabad erélyesebben és behatóbban tárgyalni, mint a közegészségügyet 11 ', — igy folytatja Disraeli és kijelenti, hogy Anglia nagysága attól tételeztetik föl, hogy vajon a közegészségügy kellő méltánydatot talál-e vagy sem. A tisztelt minister xm ezen §. indokolásánál szintén mintegy sötétben erre méltóztatik utalni, midőn azt mondja,: bujakórosak azon oknál fogva, mert a lakosságot elkorcsositó oly ragályos betegség, minő a bujakor, orvos-rendőri tekintetnél fogva a baj mielőbbi orvoslatát teszi szükségessé. Ebből, tisztelt ház, az tűnik ki, hogy az oly betegségek, melyek egész nemzedéket nemcsak egyes helységekben, de egész kerületekbon és egész megyékben elkorcsositanak, egészségtelenekké és állampolgári functiok teljesítésére képtelenné teszik, ezeket, még ha áldozat árán is elhárítani és az erre szükséges intézkedéseket istápolni, elősegíteni kell Nem akarván a tárgyhoz hosszan szólani, indítványomat bátor leszek fölolvasni: A b) pont utolsó sorából ugyanis ezen három szó; „ha ezek vagyontalanok" kihagyandók. Kihagyatni óhajtom azért, mert ha ez benne marad, mint tudjuk, különben is a bujakórosok bármely rang- és osztályhoz tartozzanak; betegségüket titkolni igyekeznek; sőt mint gyakorló orvosnak számtalan esetben volt alkalmam észlelni, hogy még ott is, a hol minden orvosi gyógykezelés semmibe sem kerül: az illetők betegségüket eltitkolják; ha még oda jutna, hogy a gyógykezelésért dijakat is kell fizetni, annyival inkább el fogják titkolni. Különben is azok a nyilvános kezelésnek nem szeretik magukat átadni. Tehát mintegy fölösleges ezen intézkedés: mig ha kitöröltetik : akkor talán némely vidéken idővel, mert rögtön nem hiszem, lesz némi sikere. Továbbá egy uj §-t c) pont alatt
