Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.
Ülésnapok - 1872-288
288. országos ülés Julius 31. 1874 83 szai után, melyek a nem magyar-ajku lakosok választó mennyiségét oly nagyon megszorítják, megvallom, ugy érint engem ez az utolsó két szakasz, mint tökéletesen fölösleges és czélhoz nem vezető. Emlékeztet azon bizonyos mesebeli matróz két kívánságára, a ki az első kívánságában óhajtotta volt a világ minden szeszes italát és a másodikban még egy akót a legj óbbikból. (Paczolay János közbeszól : A szászok is azt akarják! Élénk derültség.) Engedelmet kérek, ez csak retour chaise. Én különben ezen §§-at el nem fogadva, csatlakozom Lázár Ádám tisztelt képviselő ur módositványához. Paczolay János: Tisztelt ház! Azon tisztelt képviselő urak okoskodását nem értem, a kik mindig azzal állnak elő, hogy a 97. és 98-ik szakaszok nem tartoznak a választó törvényjavaslathoz; mert a tisztelt képviselő urak nagyon jól tudják, hogy a választási törvényjavaslatot akarjuk tárgyalni, és hogy abban ezen §§. benfoglaltaknak, melyek, ha tökéletesen akarnánk tárgyalni, nem tartoznának a választási törvényjavaslatokhoz; de méltóztatott volna ez iránt fölszólalni akkor, midőn az áíalános tárgyalás volt a részletes tárgyalás alapjául való elfogadásra nézve, és akkor méltóztatott volna jelezni, hogy a választási törvényjavaslat ezen §§-it a részletes tárgyalás alapjaid el nem fogadják. (Helyeslés jobb és bal felől.) Most a házat egy circulus vitiosusba akarják azon tisztelt képviselő urak behozni, talán ép azért ellenzik ezen §§-oknak a törvényjavaslatban való maradását, mert — ezt föltenni ugyan nem akarom, de kénytelen vagyok a fölszólalt képviselő urak véleményéből azt az abstraetiot levonni, hogy mert ezen bűntényekbe beleesni és igy megbüntettetni könnyű, azért ezen §§. rendeleteit minden áron ki akarják hagyni. (Ugy van jobb felől.) Mert ha Magyarországnak büntető törvénykönyve volna; vagy. pedig tökéletesen biztosítva lennénk az iránt, hogy mig a választási törvény életbeíép, múlhatatlanul kapunk büntető törvénykönyvet; érteném az okoskodást; de minthogy a tisztelt képviselő urak tudják, hogy igen problematikus, vajon a jövő választásnál fogunk e rendelkezni a büntetőtörvénykönyvvel : mit óhajtanak tulajdonképen ? azt, hogy a választások minden rendetlenséggel és a legszentebb érdekek elleni izgatásokkal történhessenek. Hogy ezt az állam meg nem engedheti, az igen természetes. (Helyeslés jobb felöl.) De tovább menve tisztelt ház! midőn az előttem fölszólalt tisztelt képviselőtársam beszédét elkezdte : mindjárt tudtam, hová akar kilyukadni okoskodása. Azt követeli ugyanis, hogy a magyar állam ellen ne történhessék izgatás, hanem, hogy ők izgathassanak épugy mint eddig arra, hogy a törvényhozás jogköre bizonyos nemzetiség immicipalis hatóságára ki ne terjedjen. Ez nem más, mint az állam hatalomnak és Magyarország egységének megtagadása, s hogy ezt az állam meg nem engedheti: az igen természetes. (Elérik helyeslés.) Az az állam, mely ily izgatást megengedne: abban a perczben, melyben azt megengedné, maga irná alá halálos ítéletét, (Ugy van!) Ennélfogva legyen meggyőződve a tisztelt képviselő ur, hogy bárminő adomát méltóztatik is fölhozni, és bármikép méltóztatik is okoskodni: a magyar nemzetben és államban van annyi öntudat és önföntartás iránti kötelességérzet, hogy semmi néven nevezendő oly izgatásokat nem fog megengedni, melyek azok a magyar korona egységét és a magyar korona egységét képviselő, a magyar nemzetiségnek kormányzati hatóságát bármi tekintetben megtámadják. A tisztelt képviselő urak azzal is védelmezik okoskodásaikat, és a törvényjavaslat ellen azzal lépnek föl: hogyha van ez iránt törvény, akkor ezt nem szükséges törvénybe foglalni. Én is azt mondom, hogy van törvény; hanem azon törvény 1723-ban alkottatott. Méltóztassék a tisztelt képviselő uraknak elképzelni, hogy 1723ban, midőn a magyar állam elleni vétségek és bűntények fogalmának megállapításáról volt sző : már szelídítettek azon törvények, a melyek azelőtt fönállottak és egészen más volt akkor ezekről a fogalom, és más most. A tisztelt képviselő urak jól tudják, hogy a fönálló törvényeket a szóbeli lázítók ellenében ugy, a mint megírva vannak, végrehajtani nem lehet: ennélfogva, hogy az illető cselekvényeket minden büntetés nélkül lehessen elkövetni, azt mondják, — hogy az által a törvény ereje csak gyöngittetni fog, ha ott is törvényes intézkedés fog történni. Arra vagyok bátor emlékeztetni a tisztelt házat, hogy az infidelitás fogalmának kérdése az 1840-ik évi országgyűlésen is előfordulván, fölmerült azon kérdés: lehet-e a status ellenében csupán szóbeli lazítással és izgatással elkövetni. Az eddigi fogalmak szerint az mondatott, hogy nem lehet; és mégis a lázitásnak és izgatásnak bűntényéről specifice intézkedés nincs. Ennélfogva, ha ezen intézkedés ezen törvényből kihagyatnék: az következnék, hogy az állam kénytelen leend az ily bűntények elkövetése esetében az 1723-iki eszmékhez alkalmazott szigorú törvényeket végrehajtani. Miután pedig az igen tisztelt képviselő urak is igen jól tudják, hogy azon törvények oly szigorúsággal, a melyben akkor meghozattak végre nem hajthatók: mindent föl akarnak használni arra, hogy a törvénynek ezen intézkedése kihagyassék és ezen bűntények szabadon elkövettethessenek. Ez fölfogásom tisztelt ház és azért ajánlom a 98-ik §-st elfogadásra ; ha csak nem akarják meg11*
