Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-288

78 288. országos üli's Julius 31. 1874. Ezek azon czikkek, a melyeknek lényege czéloztatik ezen 97-ik és 98-ik czikkekbe átvétetni ; eltekintve attól, hogy a jelen ezikkekben jóval kisebb büntetések vannak fölvéve, részint a börtönbüntetést, részint a pénzbírságot illetve, és ezek fölébe van helyezve a választási jogtól három évre való megfosztás. Ha már ezek mellett figyelembe veszszük még azt, hogy a jelenleg már megszavazott 12. §. szerint, melyben ezen czikkek is bennfoglaltatnak, ki van mondva, hogy választói jogot nem gyakorolhatnak, illetőleg a választók névjegyzékébe föl nem vetettéinek mindazok, kik ezen és ezen bűntény, még a sajtóvétség miatt is büntetés alatt vannak, mindaddig, mig a fogság tart, hogy itt különintézkedés által csakis azért, hogy a választói jog korlátoltassék, három évre minden különbség nélkül külön intézkedés vétessék föl: ezt részemről sem jogosnak, sem méltányosnak, se a választási eljárás eddig követett rendszerével megegyeztethetőnek nem találom. De nem találom ezt a jelen törvényjavaslat keretébe tartozónak azért sem, mert ha szintén, a különvélemény szerint, — a melyhez a minister ur is némi észrevételeket tett, — megengedhető lenne az, hogy a javaslat szerint azok, a kik nyilván ezen fontosabb bűntényeket elkövetik, tehát különbség nélkül arra, hogy a választásnál, vagy pedig a választáson kivül követtetik-e el ? miért sújtatnak a választási jog elvesztésével; ez önmagában mutatja a következetlenséget. Ha a választási eljárás alatt követtetik el: van értelme annak, hogy a választási eljárás elleni bűntett miatt büntettessék, vagy büntetésül választóijogától megfosztassék; dehogy ha a választáson kivül követtetik el: ez magában érthetetlen. Különben is régibb hazai törvényeink, jelesen a fönálló 1848-iki törvény e részben akár szóval, akár írással elkövethető bűntény- és vétségre megszabott büntetések eléggé biztositnak az ellen, hogy bárki ilyenre ragadtatja: magát bizonyosan a törvény szigorát nem fogja kikerülni. Én részemről tekintettel mindezen körülményekre, és tekintettel még arra, hogy ha ily tények választási mozgalom alatt követtetnek el, azok legfölebb fönálló büntetési rendszerünk szerint mint terhelő és enyhítő körülmények jöhetnek tekintetbe: értem a pártmozgalmat, izgatottságot, a szenvedélyek dühöngését; de hogy ettől merőben külön és tüzetesen sanctionálandó uj büntető mérveket állítsunk föl : ez ezen törvényjavaslat, és az 1848-iki törvények szellemével, intézkedésével meg nem egyez. Ugyanazért mindezen érveket tekintetbevéve, és átalában kijelentve azt, hogy ha ily intézkedésnek elfogadása által a választók jogosultsága korlátoztatnék: az kétségtelenül megingatná azon hitet, melyet pedig mindnyájunknak táplálni kell az alkotmányos polgáruk kebelében, hogy a parlamentalis rendszer és annak összealkotására szükséges elemek megválasztása körüli közbenjárás oly jog, melyet bármely kikeresett ürügyek, — nem mondom pártérdek, — leple alatt korlátozni, minél károsabb, bűnösebb; annál bizonyosabb másfelől az, hogy ha a szabad mozgás, szabad gondolat-nyilvánítás, és átalában a választók meggyőződésének korlátlan nyilatkozhatása biztosíttatik: ez nyújtja az alkotmányos életnek, a polgárok szabadságának azon legnagyobb biztositékát, mely nélkül Magyarország jogállammá nem válhatik; már pedig mindazok, kik ily intézkedéseket akarnak behozni, bizonyosan szem előtt tartják, hogy Magyarországnak előbb-utóbb jogállammá kell válnia, és ép ezen okból szükséges, hogy maga helyen, — de csakis ott és nem itt, — mindazon törvények, melyek ennek biztosítására szükségesek, megalkottassanak, és minden ellenkező intézkedés gondosan kikerültessék. Tekintettel az eddig elmondottakra, részemről nem vagyok ugyan ellensége, legtávolabbról sem, sőt határozottan akarom azt, hogy mindazok, kik bűntényeket követnek el, — történjék az a választás alatt, vagy azon kivül, — törvényszabta büntetésüket megkapják; következőleg nem azért szólalok föl, mintha a bűnöket pártolni, és a bűnösöket védelmezni akarnám, hanem egyszerűen azon okból, hogy ezen intézkedések is ugy, mint a 99-ik §., mely az alkotmány ellen való gyűlölség terjesztésének megakadályozásáról szól, a melynek fogalma oly ruganyos és tág, a melyet sem biró, sem királyi ügyész a hatalomnak tüzetes parancsszava nélkül helyesen nem magyarázhat: kihagyassanak, mivel okszerű összefüggésben áll a 97. és 98-ik §§-al, és ha az kihagyatott: ezeknek okvetetlenül ki kell hagyatniuk; mivel az ezekben foglalt intézkedések, ugy mint az alkotmány és az állam feje elleni lázítás, olyanok, amelyek a régibb, jelesen az 1848-ki törvényben benfoglaltatnak, és igy ezeket külön intézkedés tárgyaivá tenni nem szükséges. Ezen általam fölhozott okoknál fogva minden további indokolás nélkül ezen két §-ra nézve a következő indítványt vagyok bátor beadni: „A 97-ik és 98-ik §§-ok egyszerűen hagyassák ki." Tisza Kálmán: Miután én a 97-ik és 98-ik §-t azon megszorítással, melyet a tisztelt belügyminister ur tett, hogy a választási törvényben csakis a választások alkalmával előfordult) kihágásokról történjék intézkedés, elfogadni óhajtom és akarom, röviden bár — szemben a tisztelt képviselő ur által elmondattokkal, kívánom ezen nézetemet indokolni. A 99-ik §-ról szólam nem fogok, mert, — a mint részemről legalább nagy örömmel látom, a tisztelt ház tagjai átalában eladottak annak vitatásától, — tökéletesen fölösleges volna annak nézetem szerint, igen nagy hiányait fejtegetni.