Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-308

308. országos ülés deczember 11. 187á. B25 Egyébiránt én viszont azt kérdem a tisztelt előadó úrtól, legyen szives megfejteni azon kérdést, hogy \z adótörvények mért hozatnak meg csak évről-évre, hogy azok érvényét mért kell minden évben meghosszabitni ? Ha ennek alapja nem az a ratio, mint a melyen a budget megszavaztatik: akkor nem tudom, hogy ez miért történik. (Zaj.) Széll Kálmán előadó : Tisztelt ház ! Csak a hozzám intézett kérdésre fogok a tisztelt ház engedelmével válaszolni; (Zaj.) mert a tisztelt képviselő ur ellentétet látszik kimagyarázni azon föl­fogás közt, melyet ezelőtt voltam bátor jelezni és magára a törvényjavaslatra vonatkozó fölfogásom közt. Én ebben nem látok ellentétet. Azon bevezető szavakban, melyekkel ezen törvényjavaslat fölötti tárgyalást volt szerencsém pár perczczel ezelőtt meg­kezdeni, megmondtam az okot. Én annak, hogy évről­évre szavazzuk meg az adótörvényeket, nem abban látom az okát, mert bizonyos ministeriunmak sza­vazzuk meg az adókat, és mert ennél is a bizalom kérdéséből indulunk ki. Ennek egészen más az oka. Oka az, hogy a fönálló adórendszert és adótörvé­nyeket ezen ház — és pedig nagyon helyesen — mindig ideiglenes természetüeknek tartotta, (ügy van\ jobb felöl.) és, a mint a gyökeres revisio és adóreform következtében véglegesen meg lesz álla­pítva Magyarország adórendszere: akkor igenis meg vagyok győződve, hogy ép azon állandóságnál fogva, a melylyel, ha valaminek, ugy ép az adótör­vén3 r eknek és az adórendszernek kell birnia, helyes közgazdasági szempontból véve föl a dolgot, az adótörvények nem lesznek éyről-évre megszavazva ; hanem meg lesznek állapítva addig: mig a törvény­hozás azokat módosítja, addig, mig ellenkező tör­vény azokra vonatkozólag nem jő létre, (ügy vanl jobb felől.) De évről-évre lesz mindég megszavazva a jog azok végrehajtására. Ebben látom én a fölfogás különbségét, s en­gedelmet kérek, — mindenki egyéni nézetet fejez ki — az én individuális nézetem az, hogy az adótör­vények nem a bizalmi kérdés szempontjából itélen­dők meg, s azokat meg kell állapítani, mint a me­lyek nélkül az állam a közadministratiot nem képes ellátni; azon törvény azonban, melynek alapján a ministerium az adótörvényekben megállapított adó­kat beszedi: az a budgettörvény, ,és itt a bizalom kérdésének helye van; az adótörvényeknél nincs. (Élénk helyeslés jobb felől.) Almásy Sándor: Tisztelt ház! Nem szándékoztam ezen ügyben fölszólalni, hanem kény­telen vagyok ezc tenni, meit a tisztelt pénzügymi­nister ur Mocsáry Lajos tisztelt képviselelőtársam nyilatkozatát félreértette. A tisztelt minister ur ugyanis azt mondotta, hogy engedjük meg, és ne gátoljuk őt abban, hogy gondoskodhassak arról, hogy az adó executio utján is behajtathassák. Nem mondja közülünk senki sem azt, hogy ezt ne tegye ; azonban most nem erről van szó, hanem arról, hogy azon tárgyak, a melyek fölmentettek, törvénytelenül ne szedethessenek be. Mocsáry tisztelt képviselőtársam elősorolta azon dolgokat, és fölemiitette az igavonó marhákat, az élelmiszereket; ezeket félreérteni nem lehet. Én tehát kereken visszautasítom azon állítást, mintha mi azt kívántuk volna, hogy az adókat ne hajtsa be a pénzügyminister executio utján : mivel mi csak azt kívánjuk, hogy a törvény korlátai közt eszközölje ezt. A tisztelt pénzügyminister ur azt is mondotta, hogy ha történnek is ily törvénytelenségek, ő azokat orvosolni fogja, ha azok tudomására jutnak; én pedig most azt kérdem: Hát miért nem jutnak ezek tudomására? (Élénk derültség jobb felől.) Nekem nem volt szerencsém valaha a kormányon lehetni, (Nevetés.) és csodálkozom, hogy ezen épen a tisz­telt kormánynak tagjai nevetnek legjobban. Az ilyen dolgoknak igen könnyen tudomására jöhet a tisztelt minister ur, mert e fölött átalános a panasz; tessék az exequáló adóhivatalt megkérdezni, hogy miként keltek el a lefoglalt tárgyak, és onnan mind­járt kiderül: vajon az illető végrehajtó törvényesen vagy törvénytelenül járt-e el ? És ha arról tudo­mást nem szerez magának a tisztelt minister ur, hogy mikép pazaroltatik el a szegény embereknek vagyona : akkor vétkes mulasztást követ el. (Igaz ! a szélső bal oldalon.) Én bátran állithatom, hogy Gyöngyösön a sze­gény emberektől lefoglalt búza zsákonként egy forintjá­val, a fehérnemüek egy-két kraj czárért adattak el. Én ezt nem bizonyíthatom ; hanem tessék megkérdezni az adóhivatalt, hogy mit vett be azokért, a miket adó fejében elvett: mindjárt megtudja a tisztelt mi­nister ur, hogy követtetett-e el törvénytelenség ? És ha erről tudomást magának nem szerez, ő a vétkes. (Zaj.) Gaál Mihály: Tisztelt ház! Nem szán­dékoztam fölszólalni, hanem mivel a tisztelt pénz­ügyminister ur olyant állított, a mi saját tudomá­sával ellenkezik: kényszerítve érzem magam a föl­szólalásra. Azt mondotta ugyanis a tisztelt pénzügymi­nister ur, hogy ha volna ily törvénytelen esetekről tudomása: az azokat elkövetőket rendreutasította, illetőleg megfenyítette volna. Bátor vagyok emlékez­tetni a tisztelt pénzügyminister urat, hogy én már az ő pénzügyministersége alatt tettem egy interpeí­latiot, hogy szándékozik-e megbüntetni azokat, a kik a szegény szántó-vető gazdálkodó embernek ekéjé­ből kifogták az igavonó barmot, és azt eladták. Nem lehettem oly szerencsés mai napig erre vá­laszt kapni; hanem azt tudom, hogy ezen ügy nem orvosoltatott, mert az elvett jószág odavan, sőt a mi több, az nem is adóért vétetett el. És daczára

Next

/
Thumbnails
Contents