Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-308

326 308. országos ülés deczember 11. 1874. annak, hogy azon összeget, a melyért a jószág el­vétetett, a bevett összeg háromszorosan multa fö­lül : az illető sértett fél még a mai napig sem kapta vissza az őt jogosan megillető pénztöbbletet. Az előbbi tisztelt pénziigyministernek, Kerkapoly Károlynak idejében szintén interpelláltam, elpanaszol­ván, hogy a szegény földmivelőtől elviszik az iga­vonó marhát. E tekintetben sem nyertem megnyug­tatást. Én tehát oly minister iránt, kinek a tör­vény kötelességévé tette, hogy ily visszaéléseket megtoroljon, s még sem torolja meg, s engem meg nem nyugtat: oly minister iránt bizalommal, — ha­bár az előző időben a legnagyobb bizalom csatolt hozzá, — nem viseltethetem, és ennélfogva párto­lom és helyeslem Mocsáry tisztelt képviselőtársam e tekintetbeni aggályát, és annak idejében magam is kötelességemnek fogom tartani több adatot föl­hozni annak kimutatására, hogy a ministerium, kü­lönösen a pénzügyministerium, mennyire nem respe­ctálja az adótörvényeket, s hogy az innen-onnan összeszedett roszakaratu végrehajtók azon törvé­nyeknek ellenére járnak el. {Helyeslés a szélső bal felől.) Tisza Kálmán : Nem azért kérem egy pár perezre a tisztelt ház türelmét, hogy akármely irányban polemisalni akarnék; egyedüli czélja föl­szólalásomnak, hogy, miután különösen az adók kér­dése különböző módon több izben is fog a házban tárgyalás alá kerülni, saját álláspontomat a jelen esettel szemben jelezzem s indokoljam. Én először is megkülönböztetést tartok szük­ségesnek magukra az adókra, vagy magukra az adó­törvényekre nézve. Mert én megkülönböztetem azt, ha a fönálló adók meghosszabbításáról van szó, attól, midőn uj adókról vagy adófölemelésről van szó. Ez az első megkülönböztetés. A másik megkülön­böztetés szerint megkülönböztetem viszont az el­járást, melyet bármely kormánynyal szemben lehet követni, s ez iránt meggyőződésem az, hogy egy­átalán azou törvényeket, s egyátalán az adót csak oly kormánynyal szemben lehet megtagadni, a mely törvénytelen. (Helyeslés.) A bizalom hiánya nem ok az adók megtagadására; lehet ok a fölhatalmazás megtagadására; de a létező, folyó adók megtagadá­sára nem ok. Igenis lehet kérdés, hogy midőn bár­mely czél elérésére nagyobb mérvű áldozatokat kö­vetelnek, vajon lehet-e azokat megszavazni, szemben egy kormánynyal, melyhez nincs bizalmam. De a bi­zalom hiánya, per absolute minden eddig létezett és szükségesnek bizonyult adó megtagadására sze­rintem nem lehet ok. Ezt kívántam álláspontom jel­zésére elmondani. Hozzáteszem, mióta 1867. óta ismét Magyarországnak képviselőháza határoz az adók fölött: nem tagadhatom, nincs miért tagadjam, tudja azt mindenki, egyetlenegy kormánya sem volt még Magyarországnak, vagyis Magyarország jelen kormánya egyik alakjában sem volt olyan, a mely iránt én politikai s parlamenti értelemben bi­zalommal viseltettem volna. De azért per absolute az adókat egyiknek sem tagadtam meg, s nem ér­zem magamat jogosítva az eddigi adók meghosszab­bítását a jelen esetben is megtagadni. (Helyeslés.) Csanády Sándor : Nekem sem volt szán­dékom e tárgyra vonatkozólag fölszólalni; nem is tettem volna azt, ha előttem szólott Tisza Kálmán képviselő urnák nyilatkozata némileg vádlólag nem hatott volna mi ránk, kik a múltban sem viseltet­vén bizalommal a közös-ügyes alapon álló minister urak irányában, (Élénk derültség.) az adókat ré­szükre megadatni, megtagadtuk. Nekünk, kiknek föladatunk odaműködni, hogy a kormány-rendszer, hogy a közjogi alap meg­változtattassák : igenis a törvények korlátai kö­zött el kell követnünk mindent arra nézve, hogy a közös-ügyes kormányt megfoszszuk azon kellékektől, melyek szükségesek arra nézve, hogy kormányzati kötelességét teljesíthesse, s mert így vagyunk, így voltunk meggyőződve, hogy pénz nélkül kormá­nyozni nem lehet, (Derültség) és mert azt hittük, hogy kezeik meg lévén kötve, ha megtagadjuk az adókat, a kormányzástól visszalépnek: igenis, meg­győződésem szerint, csak elvi kötelességünket telje­síthetjük akkor, midőn az ezen alapon álló kor­mány tagjainak az adót megtagadjuk. Ezt teszszük a jelen pillanatban is. A mi már magát a szőnyegen lévő kérdést illeti, én csak egy pár szót kívánok hozzászólani. A pénzügyminister ur .odanyilatkozott, hogy tudo­mással nem bírt arról, hogy a létező törvények el­lenére hajtatnak be az adók az egyesektől; holott elvétetett többektől ekéjükből igavonó marhájuk, megfosztattak vetőmagjuktól s párnájuktól is. En kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy a minister ur ez állítását nem fogadhatom el; nem azon oknál fogva, mert hiszen többször intéztettek a minister úrhoz interpellatiok arra nézve, hogy van-e tudo­mása, hogy ilyesmik történnek az ország különböző részeiben, s miután az illető kérdésekre soha nem felelt: kárhoztatom a minister ur e mulasztását; mert megvártam volna tőle, hogy ha már nem felel az interp'ellatiokra, legalább rendeletet bocsátott volna ki a pénzügyi kezelő személyzethez, melyben uta­sította volna azokat, hogy a létező törvényeket szi­gorúan tartsák meg. Ez alkalommal fölkérem a tisz­telt minister urat, hogy mulasztásait minél előbb helyrehozni szíveskedjék. Ghyczy Kálmán pénzügyminis­ter: Tisztelt ház! .Én csak arra nézve akarok nyilatkozni, a mennyiben most ismét mulasztással vádoltattam. Hogy az illető közegek utasítva van­nak a létező törvények megtartására: az kétséget sem szenved. Ez iránt ujabb rendeletet kiadni ma-

Next

/
Thumbnails
Contents