Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-308

326 308. országos ülés deczember 11. 1874. annak, hogy azon összeget, a melyért a jószág elvétetett, a bevett összeg háromszorosan multa fölül : az illető sértett fél még a mai napig sem kapta vissza az őt jogosan megillető pénztöbbletet. Az előbbi tisztelt pénziigyministernek, Kerkapoly Károlynak idejében szintén interpelláltam, elpanaszolván, hogy a szegény földmivelőtől elviszik az igavonó marhát. E tekintetben sem nyertem megnyugtatást. Én tehát oly minister iránt, kinek a törvény kötelességévé tette, hogy ily visszaéléseket megtoroljon, s még sem torolja meg, s engem meg nem nyugtat: oly minister iránt bizalommal, — habár az előző időben a legnagyobb bizalom csatolt hozzá, — nem viseltethetem, és ennélfogva pártolom és helyeslem Mocsáry tisztelt képviselőtársam e tekintetbeni aggályát, és annak idejében magam is kötelességemnek fogom tartani több adatot fölhozni annak kimutatására, hogy a ministerium, különösen a pénzügyministerium, mennyire nem respectálja az adótörvényeket, s hogy az innen-onnan összeszedett roszakaratu végrehajtók azon törvényeknek ellenére járnak el. {Helyeslés a szélső bal felől.) Tisza Kálmán : Nem azért kérem egy pár perezre a tisztelt ház türelmét, hogy akármely irányban polemisalni akarnék; egyedüli czélja fölszólalásomnak, hogy, miután különösen az adók kérdése különböző módon több izben is fog a házban tárgyalás alá kerülni, saját álláspontomat a jelen esettel szemben jelezzem s indokoljam. Én először is megkülönböztetést tartok szükségesnek magukra az adókra, vagy magukra az adótörvényekre nézve. Mert én megkülönböztetem azt, ha a fönálló adók meghosszabbításáról van szó, attól, midőn uj adókról vagy adófölemelésről van szó. Ez az első megkülönböztetés. A másik megkülönböztetés szerint megkülönböztetem viszont az eljárást, melyet bármely kormánynyal szemben lehet követni, s ez iránt meggyőződésem az, hogy egyátalán azou törvényeket, s egyátalán az adót csak oly kormánynyal szemben lehet megtagadni, a mely törvénytelen. (Helyeslés.) A bizalom hiánya nem ok az adók megtagadására; lehet ok a fölhatalmazás megtagadására; de a létező, folyó adók megtagadására nem ok. Igenis lehet kérdés, hogy midőn bármely czél elérésére nagyobb mérvű áldozatokat követelnek, vajon lehet-e azokat megszavazni, szemben egy kormánynyal, melyhez nincs bizalmam. De a bizalom hiánya, per absolute minden eddig létezett és szükségesnek bizonyult adó megtagadására szerintem nem lehet ok. Ezt kívántam álláspontom jelzésére elmondani. Hozzáteszem, mióta 1867. óta ismét Magyarországnak képviselőháza határoz az adók fölött: nem tagadhatom, nincs miért tagadjam, tudja azt mindenki, egyetlenegy kormánya sem volt még Magyarországnak, vagyis Magyarország jelen kormánya egyik alakjában sem volt olyan, a mely iránt én politikai s parlamenti értelemben bizalommal viseltettem volna. De azért per absolute az adókat egyiknek sem tagadtam meg, s nem érzem magamat jogosítva az eddigi adók meghosszabbítását a jelen esetben is megtagadni. (Helyeslés.) Csanády Sándor : Nekem sem volt szándékom e tárgyra vonatkozólag fölszólalni; nem is tettem volna azt, ha előttem szólott Tisza Kálmán képviselő urnák nyilatkozata némileg vádlólag nem hatott volna mi ránk, kik a múltban sem viseltetvén bizalommal a közös-ügyes alapon álló minister urak irányában, (Élénk derültség.) az adókat részükre megadatni, megtagadtuk. Nekünk, kiknek föladatunk odaműködni, hogy a kormány-rendszer, hogy a közjogi alap megváltoztattassák : igenis a törvények korlátai között el kell követnünk mindent arra nézve, hogy a közös-ügyes kormányt megfoszszuk azon kellékektől, melyek szükségesek arra nézve, hogy kormányzati kötelességét teljesíthesse, s mert így vagyunk, így voltunk meggyőződve, hogy pénz nélkül kormányozni nem lehet, (Derültség) és mert azt hittük, hogy kezeik meg lévén kötve, ha megtagadjuk az adókat, a kormányzástól visszalépnek: igenis, meggyőződésem szerint, csak elvi kötelességünket teljesíthetjük akkor, midőn az ezen alapon álló kormány tagjainak az adót megtagadjuk. Ezt teszszük a jelen pillanatban is. A mi már magát a szőnyegen lévő kérdést illeti, én csak egy pár szót kívánok hozzászólani. A pénzügyminister ur .odanyilatkozott, hogy tudomással nem bírt arról, hogy a létező törvények ellenére hajtatnak be az adók az egyesektől; holott elvétetett többektől ekéjükből igavonó marhájuk, megfosztattak vetőmagjuktól s párnájuktól is. En kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy a minister ur ez állítását nem fogadhatom el; nem azon oknál fogva, mert hiszen többször intéztettek a minister úrhoz interpellatiok arra nézve, hogy van-e tudomása, hogy ilyesmik történnek az ország különböző részeiben, s miután az illető kérdésekre soha nem felelt: kárhoztatom a minister ur e mulasztását; mert megvártam volna tőle, hogy ha már nem felel az interp'ellatiokra, legalább rendeletet bocsátott volna ki a pénzügyi kezelő személyzethez, melyben utasította volna azokat, hogy a létező törvényeket szigorúan tartsák meg. Ez alkalommal fölkérem a tisztelt minister urat, hogy mulasztásait minél előbb helyrehozni szíveskedjék. Ghyczy Kálmán pénzügyminister: Tisztelt ház! .Én csak arra nézve akarok nyilatkozni, a mennyiben most ismét mulasztással vádoltattam. Hogy az illető közegek utasítva vannak a létező törvények megtartására: az kétséget sem szenved. Ez iránt ujabb rendeletet kiadni ma-