Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-307

307. országos ülés deczember 10. 1874. 301 esetben 96 szavazatra, (Ellenmondás jobb felől.) kik minden kormányt támogatnak, miután az érdek szálaival vannak a kormányhoz kötve. Másik gárdát képezik ezeknek a horvátországi képviselők. Nem akarom Horvátország jogait sérteni, nem Horvátországról magáról szólok, hanem a helyzetről. Én a jelen kormányt a régi kifolyásának tartom, mert annak rendszerét követi, és a személyek is nagyban ugyanazok. Horvátországban a magyar érdekeket föláldozták, — nézetem szerint, meglehet, hogy csalódom, — azon pártnak, mely ma uralkodik Horvátországban. Mindaddig, mig a magyar kormány, •— ez, vagy ennek utóda, mert választásokig még három-négy kormány is lehet: — (FölMáltások jobb felől: Csak?\) mindaddig a kölcsönösségnél fogva nagyon természetes, hogy a horvátországi képviselők pártolni fogják a kormányt. Ez együtt 110 szavazat. A kinek tehát 70, 80 szavazata van : az kormányozhat, annál is inkább, miután vannak sokan, kik a fönálló kormánynak már csak a békesség kedvéért is barátjai; (Derültség) ismét vannak sokan, kiknek mindenféle ügyeik vannak a kormánynál, s nem szeretnek házsártoskodni. (Derültség.) Ezeknél fogva itt minden kormány többségre számithat. Elfelejtettem még egyet. A garantiája, a kulcsa annak, hogy bizonyos kormány helyzete erős legyen vagy nem, nem itt van, hanem Bécsben, azon tisztelt férfiú kezében, kinek Magyarország rendezésében kitűnő érdemei vannak, nevezzük meg egyenesen: a külügyminister kezében. Ha ő támogatja a ministeriumot a jelen viszonyok közt: bizonyos, hogy azon ministerium kormányozni fog. Most már áttérek a kérdésre. Én, tisztelt ház, az indemnityt nem szavazom meg sem alkotmányos, sem financiális indokokból. Nem szavazom meg alkotmányos indokokból, — és erre súlyt fektetek: mert azt hiszem, hogy ha az ország alkotmánya szigorúan meg nem tartatik, sem független, sem magyar nem lesz. A költségvetésről két törvény rendelkezik: az 1848: Ill-ik, és az 1868: X-ik törvényczikk. Mindkettő részletes bírálatot, részletes vizsgálatot rendel. Az indemnity sem nem részletes vizsgálat, sem nem részletes bírálat. Ez bizalmi előleg. Igaz ugyan, hogy a ház szavazza meg, s így azt lehet rá mondani, hogy a ház, mely az alkotmányosság elmélete szerint mindenható, tulteheti magát bizonyos törvényeken, magyarázhatja azokat ugy, mint neki tetszik. Megengedem, hogy a ház szavazza meg: de a ház nem bírálja, nem vizsgálja meg, hanem megszavazza átalánosan. A négy évi gyakorlatot tekintve, én azt tapasztaltam, tisztelt ház, hogy ez mindig morális pressionak használtatott föl, és ez ugy is van. Mert mi történik most, ha ma megszavazzák azon indemnityt? Mi következik azután? Következnek az ünnepek. Mi nagyon ünnepelő nép vagyunk, és mi föl szoktuk a mulatságokat használni. A mostani ünnepek után jő majd ismét egy másik ünnep, tudniillik a három király ünnepe, a ház a költségvetés tárgyalását ismét el fogja halasztani, miután a financiális helyzet javítására vonatkozó törvényjavaslatokat leginkább az ujabb adójavaslatok képezik, és így a költségvetésnek tárgyalását ezen uj adónemekre vonatkozó törvényjavaslatok tárgyalásának kell megelőzni. Ismerve azonban már az e tekintetbeni igen nagy ellenszenvet, meglehet, hogy ezen uj adónemek tárgyalása igen hosszú időre fog elnyúlni, s elmúlik három hónap. Akkor ismét jő egy nagy ünnep, jő a húsvét, és akkor ismét vacatiora kell menni; de miután az országot, bizonyos urak szerint, pénz nélkül hagyni nem lehet : akkor ismét indemnity fog kéretni. Ezzel eltelik hat egész hónap, s jő majd az aratás. A kánikulában, tudjuk, senki sem szeret dolgozni s meg fogjuk szavazni az egész deficites budgetet két hét alatt. Tisztelt ház! Én megengedem, hogy vannak esetek, a midőn helye van az indemnitynek; nézetem szerint ilyen eset az, midőn valamely eminens pénzválság áll be, és azon rögtön segíteni kell. Helye van másodszor akkor, midőn az ország normális állapotban van; akkor tudniillik, midőn elvi eltérések az egyes pártok között nincsenek, s midőn, úgyszólván, az ellenzék és a kormány közti tornát képeznek a budgetviták, és az egész kérdés pár százezer forint körül forog. Akkor igenis meg lehet szavazni az indemnityt: mert elv nincsen kérdésben ; ma azonban nagyon is fontos elv van kérdésben, mert, — meglehet, hogy csalódom, annak idején a budgetvita alkalmával ki is fogom fejteni, — de meg vagyok győződve, hogy ha az uj adójavaslatok meg szavaztatnak is, még akkor is 25 millió forint deficit vár reánk. Ez pedig nem tréfa. Meg lehet szavazni az indemnityt akkor is, midőn a kormány nagy reformmal, nagy rendszeralakitással lép a képviselőház elébe; de most ez az eset nem áll: mert a mint szerencsém volt még négy év előtt kimutatni, már akkor is 2 6 millió volt a defiicit; ezen deficit eddig födöztetett; de már ez év tavaszán a nemzet határozottan nyilatkozott és kívánta a deficit megszüntetését. A minister urak tehát jól tudták a nemzet akaratát, és még sem tettek semmit; vagy nem voltak képesek megszüntetni a deficitet, vagy nem voltak tisztában tárczáik kiadásai iránt. Én azonban sem az egyik, sem a másik esetben nem szavazhatom meg az indemnityt, mert utoljára is én a ministeriumot nem tartom iskolának; én követelem, hogy a ki a ministeriumba