Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.
Ülésnapok - 1872-307
302 307. országos ülés deczember 10. 1874. lép, akkor, a midőn belép: előre ismerje ministeriuménak, sőt az országnak szükségét, (ügy van\ hál felől.) Tehát, ha ezt nem ismerték : azért nem adhatom meg a fölhatalmazást, mert nem bizom bennük; ha ismerték és nem tettek semmit, és ép azért, mert nem akartak tenni semmit, beadták a munkálatot most, a helyett, hogy beadták volna szeptemberben, októberben: ez engem arra a meggyőződésre hoz, hogy a tisztelt ministerium egyátalában nem akarja az ország fínanciainak gyökeres rendezését. Én tehát ily ministerimnnak az indemnityt meg nem szavazom. (Élénk helyeslés bal felől.) Nem fogadom el, — mondom, — financiális oknál fogva, mert kivehetőnek tartom egyátalában azt, hogy a deficit megszüntettessék; én tehát nem akarom morális sanctiot adni a rendszerre, melynek alapját a deficit képezi. Sokan azt mondják, tisztelt ház! — legalább régebben ez volt a kiadott jelszó, — nem lehet az indenmityt meg nem szavazni: mert ez által az ország hitele romlik és az administratio megakad, mert nem lehet fizetni a kamatokat és az administratio költségeit. Tisztelt ház! Én ezt tagadom. Igenis, midőn a ház, a többség föltétlenül tagadja meg az indemnityt : akkor mindezen esetek be fognak állni; de jelenleg nem föltétlenül akarja megtagadni az ellenzék, és nem föltétlenül akarom megtagadni én sem, hanem megtagadjuk azért, mert a jelenlegi rendszerrel nem vagyunk megelégedve. Ha tehát egy minister egyik kézében az egyensúlyival, másik kezében a bankkal e házba belép: azt hiszem, hogy pártkülönbség nélkül nem fog akadni senki, a ki annak a ministernek meg ne adja a fölhatalmazást (ügy van! bal felől.) addig: a meddig ezen dolgokat praecísirozza, mert hisz nem fujhatja ki szájából; de ha azt mondja: igenis nem kívánok a képviselő uraktól többet, mint azon keretben kívánom az indemnityt megszavaztatni, a melyben az ország szükségletei födözve lesznek, s másrészről biztosítom önöket, miszerint az ország hiteléről gondoskodom ; én meg vagyok győződve, — legyen az jobb vagy bal oldali ministerium,— hazafiságból és eszéíyességből meg fogják adni az indemnityt; mert ez annyira országos szükség, hogy a ki ez ellen szavaz, va gy pártszenvedélyből föllép: azt bátran mondhatom, — az országban megköveznék. Tisztelt ház! Ha megtagadjuk is az indemnityt, egyátalában semmi megakadás nem történik; mert nézzünk szembe a helyzettel: mi lesz akkor ? Megtagadtatik az indemnity, lesz egy kormány vagy kormányelnök, az bejő a házba és azt mondja: én képes vagyok mindezen dolgokat helyreállítani, és ezen föltétel alatt kérem az indemnityt. Az meg fog adatni, az ország szükségletei födöztetni, a kamatok .fizettetni fognak, sőt azt állítom, hogy az indemnity megtagadása által, nemcsak hogy az ország hitele nem fogy, de inkább még növekedik: azért, mert nálunk nem az ország tehetetlensége, — sajnos lenne, ha ez így volna, — a fizetésképtelenség oka; Magyarország bizonyos tekintetben talán szegényedett egy pár év óta ; de ha összehasonlítom Magyarországot 1861-ben és ma: akkor ezen ország ma száz milllióval gazdagabb, mint volt ezelőtt 6—7 esztendővel, mert a kölcsönöknek egy nagy részét födözik az országnak ingatlan vagyonai, és az, mi ezenkívül az országra nehezedik, nem oly nagy öszszeg, hogy nekünk ezért ne lenne hitelünk; hanem hitelünk nincs azért, mert az első években mesterségesen eltakartatott a deficit, és 1870. — tehát négy év óta — pazarul költöttünk, és ma sem tudunk magunknak parancsolni; mert a jelenlegi budget is sok tekintetben magán-szenvedélyeknek dajkája, sok tekintetben a bureaucratiának bálványozója, és sok tekintetben a pazarlási rendszernek folytatása, {ügy van! bal felől) Ezért nincs hitelünk és nem is lesz addig, míg az ország a deficitet helyre nem állítja; és miután erre nézve az első lépés, nézetem szerint, a jelenlegi indemnity megtagadása: azt nem fogadom el. (Helyeslés bal felől.) Simonyi Ernő: Tisztelt ház! Nem voltszándékom e kérdéshez szólani, (Halljuk!) hanem a tisztelt pénzügyminister ur által tegnap mondott beszéd kényszeritett arra, hogy fölszólaljak. Nem akartam e kérdéshez szólani, mert ámbár mindenkor egy rendezett államban, rendes kormány mellett, midőn a költségek nem szavaztatnak meg a maguk idejében: azt mindig komoly megrovást érdemlő mulasztásnak tekintem ; de nálunk ez már oly chronikus bajjá lett, hogy alig érdemli meg azt, hogy az ember újra meg újra kiemelje, mert a múlt évi budgetet kivéve, mióta az alkotmány helyreállíttatott, rendes időben megszavazott budgetüok nem volt. (Halljuk \) Hogy pedig a múlt évi budget milyen volt és mily módon szavaztatott meg: azt legjobban a tisztelt ház tudja; szerintem talán még roszabb volt annál, mintha indemnity adatott volna a kormánynak. Én nem tartottam volna szükségesnek mind erről szólani, mert rendes parlamenti államokban ezen kérdés nem tekintetik bizalmi kérdésnek. Rendes viszonyok közt ezen kérdésnél nem. szokták a pártok erejüket kölcsönösen megpróbálni; de nálunk oly rendkívüliek a viszonyok, és a kormánynak, valamint a jelenlegi kormányrendszernek csak hónapokra terjedő fönmaradása oly nagy károkat okozhat az országnak, és annyira súlyosbíthatja annak terheit, hogy kívánatos, miszerint a ház többsége minél előbb határozzon a fölött: vajon kivánja-e megragadni még az utolsó szalmaszálat is, hogy az országot megmentse ? Én ha nem szólottam volna is e kérdéshez : nem fogtam volna megszavazni a
