Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-307

300 307. országos ülés deczember 10. 1874. De egészben nem az az értelme az én kijelenté­semnek. (Halljuk!) Én a jelenlegi kabinet eljárását azon programm szerint mérem meg, és saját bizal­mi vagy bizalmatlansági szavazatomat azon körül­ményre alapítom: vajon azon irányban, a melyre a kormány vállalkozott, azon az irányban akként ha­lad-e, hogy föladatát valóban meg is oldhassa. A jelen kormány igenis vállalkozott arra, hogy ren­dezi az országos pénzügyeket annyiban, a mennyi­ben szükséges, hogy alkotásainkban továbbhalad­hassunk, hogy eddigi intézményeinket továbbfej­leszthessük. Én többet részemről nem is várok; a programmot ez idő szerint tovább kiterjeszteni nem is óhajtom. Ebben az értelemben igenis van bizalmam a jelenlegi kabinethez, és mert időt és alkalmat akarok adni mind neki, mind a parla­mentnek, mind a nemzetnek, hogy ez az eredmény elérethessék: azért szavazom meg a jelen törvény­javaslatot. (Helyeslés a jobb oldalon.) Máriássy Béla: Tisztelt ház! Én a jelenlegi indemnyti-kérdóst mind financzialis, mind alkotmányos tekintetben fontos kérdésnek tartom; ámbár nem osztozhatom Csanády képviselőtársam­nak abban a véleményében, hogy az. a ki az in­demnityt megszavazza, hazaáruló. Én nem szavazom meg az indemnityt; de nem kárhoztatom azokat, a kik az indemnityt megszavazzák; mert az végre is vélemény kérdése, és minden csekélységben vagy nem vitális dologban egyátalában nem mondhatni azt, hogy a ki ezt vagy azt a véleményt követi: az hazaáruló. Mielőtt, tisztelt ház, a tárgyhoz szólanék, kénytelen vagyok némely indokokra és a pénzügy­minister ur nyilatkozatára reflectálni, mert némely kérdések erőszakkal hozattak ide be; de miután már fölhozattak, ha nem tartoznak is e kérdés keretébe, szükségesnek tartom azokhoz szólani. Nem osztozom tisztelt képviselőtársam Mada­rásznak indokában az indemnity megtagadására, ő ugyanis megtagadja azt azon indokból, mert a közös-ügyek kifolyását nem akarja elismerni. Tisztelt ház! A közös-ügyi szerződést nem tar­tom én a szentek szentjének, azt hiszem, hogy ah­hoz sok módosítás fér; de miután e szerződés az országgyűlés által, a korona által elfogadtatott, miután az egj kölcsönös szerződés egy másik ál­lammal: azt hiszem, hogy mindaddig, mig az tör­vényes utón meg nem változtatik, ezen szerződés minden terheit nekünk, tetszik vagy nem tetszik, viselnünk kell, és átalában annak megvitatása, hogy mit kelljen azon változtatni, nem tartozik e kérdés keretébe. Többen mint igen nagy dolgot hozták föl a pénzügyminister ur adótörvényeit. Megvallom, én az adók szaporításának barátja nem vagyok; min­dég ellene szólottam és ellene fogok szólani rendes viszonyok közt azért, mert utoljára azon pénz, mely az adópénztárba folyik: elveszti sok tekin­tetben forgó-képességét, és ez által az ország ter­melési képessége is vészit. De vannak esetek, midőn nagy áldozatokra van szükség. A jelenlegi helyzet olyan; a deficitet frázisokkal befedni nem lehet; most mindenekelőtt pénzre, pénzre és pénzre van szükségünk, és én részemről mindazon törvényja­vaslatot, mely a deficit megszüntetését tervezi: ha­bár népszerűtlenek is, előre kijelentem, pártolni fogom. Ghyczy Kálmán tisztelt pénzügyminister ur beszédének végén azt mondta, hogy mindazoknak, kik bizalommal nincsenek a kormány iránt, köteles­ségük fölszólalni e kérdésben a kormány ellen; de egyszersmind kötelességük pártot alakítani, hogy valóságos crisis ne álljon elő. Tisztelt ház! Nem csak azért, mert a tisztelt pénzügyminister ur fölszólított, de mert én a je­lenlegi rendszert nem helyeslem s a kormány to­vábbi kormányzatát nem óhajtom, kénytelen vagyok e tárgyban fölszólalni, s erre nézve kijelentem azt, hogy igenis rendes parlamentalis viszonyok között kétségkívül az egyén vagy párt, — kérem engemet félre nem érteni, — nem azt akarom mondani, hogy magamnak valami fontosságot akarnék tulaj doni tani, mert én nem párt nevében szólok, — agyátalában rendes viszonyok között mindenkinek, a ki a kor­mányt megbuktatni akarja: föladata egy concret compact pártot alakítani. Ezt igenis elismerem; de annak helye van akkor mindenekelőtt, mikor azon többséget alkotni lehet, és mikor magának a kor­mánynak programmja van. Tisztelt ház! Én azon tapasztalatra jöttem, hogy a kormánynak hét év óta semmi egyéb pro­grammja nem volt, mint az administratío, vagyis saját érdeke, hogy tudniillik a kormány minden áron kormányozni akar (ügy van! bal felől.) De a jelenlegi eset kivételt képez: kivételt képez már annálfogva is, mert mi nem vagyunk azon hely­zetben, hogy valakinek egy fraktioval kormányt alakítani lehetetlen volna, tagadom, hogy az lehe­tetlen volna. Jelenleg tökéletes összeforrott pártok nincsenek, maga a Deák-párt, mely 280 tagból áll, 5—6 színezetre oszlik; az ellenzék 3—-4 színe­zetből áll, és így concret nagy pártok ma nem léteznek. De nem is szükséges a kormányzás vitelére ma nagy párt. Meg fogom mondani: miért? Bárki lépjen a kormányra, legyen az az ellenzék, legyen a jobboldal conservativ, vagy liberális conservativ fractioja, vagy nem tudom melyik, miután körvona­lozva a pártok nincsenek: minden párt kormányoz­hat ; (Fölkiáltások jobb felöl: Tessék megpróbálni \) mert ma még az összeférhetlenségi törvény nincs életbeléptetve, és így a kormány számithat minden

Next

/
Thumbnails
Contents