Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-306

232 306. országos ülés deezember 9. 1874. Móricz Pál tisztelt barátom igen élesen tag- i l&lta működésemet e házban, és elmondotta ellenzéki működésemet, én erre őszintén kijelentem, hogy nem teszek magamnak szemrehányást ellenzéki működéseimért ; de nem teszek magamnak szemrehányást azért sem, hogy kiléptem az ellenzék soraiból. (Élénk helyeslés jobb felől. Mozgás bal felől.) Azon helyen igyekeztem meggátolni mindent, a mit annak idejében tévesnek, hibásnak véltem; nem tudtam meggátolni; törvénynyé, sőt elmondhatom megváltozhatatlan törvénynyé lett, (Zajos ellenmondás bal felől. Mgy hang: Nincs változhatatlan törvény! Halljuk \) a mit én részemről meggátolni akartam. Beláttam tehát, hogy ha lehet ez országon még segiteni: csak egy mód lehet arra; segíteni csak egyedül a fönálló törvényeink keretében lehet, és azért léptem ki az ellenzék sorából, mert azt véltem, hagy lehet még e haza bajain segíteni azon törvények keretén belül, és azon törvények megtartása mellett, melyeket ez ország hozott, melyeket én részemről, kimondom egyenesen, rendes eszközökkel, rendes módon megváltozhatatlanoknak tartok. (Élénk ellenmondás bal felől. Hosszan tartó zaj. Halljukl) Ne gondolják önök (Halljuk!), hogy önök mentek minden felelősségtől, azokra nézve, mik e házban történtek. (Halljuk!) Meg fogják nekem engedni, hogy ha annak idejében a kormány föllép a ház szine előtt, és kijelenti azt, hogy: Urak, határoztatok sok költségeket, és sok költség határoztatott a ház tul oldalának hozzájárulásával is, ezen költségeket födözni kell, nem lehet másként födözni, mint adóval, mert a kölcsön általi födözet nem elégséges, nem födözés. Ha ezt a kormány akkor kimondja : fölébredt volna a nemzet is, és sok későbbi kiadás, melyet annak idejében én is elleneztem, s melyet e nemzet most megbán, elmaradt volna. De mindaddig, mig azon veszedelmes közdelem létezett e házban a közjogi alapok fölött, mindaddig, mig az akkori kormánynak tartani kellett attól, hogy megingathatja azon közjogi alapot, a melyre fektetve volt az országnak jövő fönállása, merhetett-e a kormány önök ellenzése ellen oly javaslatokkal föllépni, melyek önök kezébe adták volna a fegyvert a választásoknál megbuktatni azon irányt, melyet a ház többsége követ. (Zajos helyeslés jobb felöl. Mozgás bal felől.) Nem beszélek többet magamról, nem szándékom recriminálni, Móricz Pál barátom beszéde kényszeritett ezekre is. Németh Albert (közbeszól:) Én is akarom, kényszerítem! (Zaj. Fölkiáltások: Bendrel Halljuk!) Ghyczy Kálmán pénzügyiülnister; Átmegyek most magára a fönforgó kérdésre. Azok, kik azon meggyőződésben vannak, hogy a kormány nem képes föladatának megfelelni, igen helyesen cselekesznek, ha bizalmukat a kormányiól megvonják, hazafiúi kötelességüket teljesitik. Be midőn ezt az úgynevezett indemniti-törvény megszavazásával teszik : nemcsak a kormánytól vonják meg bizalmukat, hanem tekintve azon nehézségekre, melyekkel az esztendő végéig lejáró rövid idő alatt egy uj ministerium alakulása járna, lehet hogy a nemzettől vonják meg életének létföltételeit, annak fönállását teszik kérdésessé. (Ellenmondás bal felől.) Azt mondja Móricz Pál barátom, hogy azon beszédemben is, melyet költségvetésem beadásakor a ház előtt elmondtam, és a beterjesztett költségvetésben sem fejtettem ki, hogy miként szándékozom, miként fogom, mikép lesz lehetséges helyreállítani államháztartásunkat, helyrehozni abban az egyensúlyt. Szememre vettetett, különösen nekem és a kormánynak, hogy nem változtattuk meg a rendszert ugy, mint azt a ház határozata kívánja. Én azt gondolom tisztelt ház, hogy én e házban már ismételve elmondtam, hogy mit szándékozom tenni, mit tehetek. El fogom mondani ismét; de előbb engedje meg a tisztelt ház, hogy megkíséreljem elmondani azt, hogy körülbelől milyen programra, az, a mit sokan várnak mi tőlünk. Ha azoknak szándéka szerint, kikre czélzok, akarnék indulni, körül-belül ezt kellene mondanom: Mi gyökeresen akarjuk reformálni az ország közigazgatási rendszerét a közigazgatás minden ágaiban, a központban ugy, mint a vidéken és törvényhatóságokban, az egyházi- és nemzetiségi viszonyokra, a közadókra és az igazságszolgáltatásra nézve. Azt kellene mondanom, a központban el fogjuk bocsátani legalább felét hivatalnokainknak, lássák azután miként élnek meg ; kevesebb lesz a hivatalnok, de azért jobban fog menni az administratio. Azt kellene mondanom a törvényhatóságokban egyesíteni fogjuk a közigazgatást alsóbb fokozásának minden ágaiban, sokkal több teendőjük lesz ugyan a megyei közegeknek, lesz olyan teendőjük is, melyhez ez idő szerint nem értenek; de azért bizonyosan jobban és gyorsabban fogják elintézni. (Derültség.) Szétbocsátjuk a törvény rendelete folytán állandóan alkalmazott bírákat, kevesebbek lesznek a bíróságok; de azért gyorsabban, jobban, olcsóbban fognak bíráskodni. (Móricz Pál közbeszól: Lehetséges isi Zaj.) Ignorálni fogjuk a vallás-felekezetek jogait, kiegyenlítjük a nemzetiségi kérdéseket, az adókat ugy reformáljuk, ugy egyenlítjük ki, hogy senkinek sem fognak valóban súlyos terhére esni. (Derültség.) (Csernátony Lajos közbeszól: Már nem várunk semmit! Halljuk!) Fölállítjuk, ha törik, ha szakad, mindenesetre az önálló magyar nemzeti bankot, a vám- és kereskedelmi szerződést átalakítjuk Magyarország előnyére; leszállítjuk az állami adóssági járulékot, a közösügyi