Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.
Ülésnapok - 1872-306
3(Mí. országos IUéa deczeiuber 9. 1874. 283 quotát, olcsóbb kamatú rentekre fordítjuk át államadósságainkat. S ezek által oly megtakarításokat idézünk elő, hogy az államháztartás önmagától rendbe jő, és hogy ezt mind hogyan és miképen teszünk : apróra, részletekre rögtön elmondjuk. Ha ily programmal lépnék föl: azt hiszem, hogy sok oldalról ujjongással találkoznék, s a nap hőse én lennék. (Derültség.) De lássuk már most, hogy miképen lennének mindezek gyakorlatilag eszközlendők, eszközlendők a háznak jelen viszonyai között. (Halljuk!) Ha elbocsátjuk, mint kívántatott a mai napon is, az államtisztviselők egy nagy részét: elkedvetlenítjük ez által a megmaradottakat, roszabbul fog menni az administratio, mint eddig, ennek okai nem azok lesznek, kik azt javasolják, hanem oka lesz a ministerium. Rendezni akarjuk a közigazgatást a központon a centralisatio irányában? Föllépnek ellenünk rögtön a házban azok, kik a decentraíisatio barátjai. Ha a decentralisatiot akarjuk : azonnal meggyül a bajunk a centralisatio barátjaival. Kinevezett tisztviselőket akarunk a megyében : táborba szállanak ellenünk iryomban a régi megyei önkormányzat traditioinak hű őrei; választott tisztviselőket akarunk: akkor sokan kinevetnek bennünket, ha azt hisszük, hogy e mellett még valóságos hatása lehet a kormánynak a megyékben. Házi adót akarunk behozni, hogy a megye, ha maga akarja közügyeit kormányozni, maga födözze annak költségeit is: akkor egyhangúlag föl fognak szólalni ellenünk mindazok, kik óhajtják a megyei autonómia föntartását; de állami költségen. (Derültség jobb felől.) Ha hozzányúlunk a létező igazságszolgáltatási rendszerhez: meggyül a bajunk a modern igazságszolgáltatási theoriák barátaival; ha ezeknek tanácsára hallgatunk : akkor följajdulnak azok, kik szívesen emlékeznek vissza azon időre, midőn még ők bíráskodtak a megyékben. (Derültség jobb felől.) Hozzányúlunk az egyházi viszonyokhoz, azoknak rendezéséhez, kiegyenlíteni akarjuk a nemzetiségi kérdéseket : rögtön föltámad a vallási felekezetességnek, a nemzetiségi szenvedélyeknek daemona. Egyenlősíteni reformálni akarjuk az adókat: akkor a terheknek uj fölosztása által sújtottak, hangosan föl fognak az eilen mindnyájan szólalni; védvámot akarunk fölállítani: fölförmed Magyarország minden kereskedője ellenünk;kereskedelmi- és vámszövetséget akarunk reformálni: rőfnyi czikkeket irnak ellenünk a protectionisták. Folytathatnám ezeket tovább is, de elég ennyit mondanom, és hozzátennem azt, hogy a nézet-, a vélemény-különbség képviselve van e házban, e háznak minden pártjában számarányilag, különbözőleg, de egyformán, és ha már most az ugy kivánt gyökeres reformok bármelyikével tényleg föllépünk: napokat, hónapokat tölthetünk el elméleteknek fejtegetésével, hallani fogunk szebbnél szebb beszédeket; de elmúlik a drága idő, mely szükséges arra, bogy segítsünk pénzügyi sürgős bajainkon, és midőn elkövetkezend az idő, hogy convertálni, consolidálni kell nyomasztó adósságainkat: akkor nem találunk, ki elfogadja uj kötvényeinket, mert belviszálykodásaink miatt kételkedésbe esik életképességünk fölött az európai pénzpiacz. (Igás! Vyg van! jobb felöl.) így van ez, bármit mondjunk, e házban, igy van ez a hazában. S én ezért sem a háznak sem a nemzetnek részemről szemrehányást nem teszek. Egyszerű oka ennek az, hogy hosszú tespedés után most lépünk föl a reform terére. (Zaj bal felől.) Hasonló tünemények voltak mindenhol, és lesznek mindig minden nemzetnél, melyek hasonló körülmények közt lépnek a haladás terére. A régi megszokott állapotoknak kényelmes élvezete egyrészről, másrészről az újításokra törekvőknek rohamos szenvedélyei mindig harczban lesznek egymással; az újítások által részben sértett, részben előnyre jutó érdekek, a nemzetben fölébredt, de még meg nem érlelt uj eszmék forrongása mindenhol hasonló küzdelmeket idéztek elő, és fognak előidézni, mint jelenleg nálunk, és a küzdelem mindaddig fog tartani, míg az eszméknek megkezdett forrongása le nem járja magát, s föl nem üti magát abból a szín must, egy határozott irány, melyet a nemzet többsége fölkarol, és a mely szerencsésebb államférfiaknak lehetőséget adand biztos, kiszámított, öntudatos eljárással haladni a reformok terén azon nagy czélra, melyet kitűztek maguknak. Mi a tanulság mindezekből? Ne vegye rósz néven a tisztelt ház, ha őszintén kimondom : (Halljuk! Halljuk!) e ház, ugy a mint jelenleg alakulva van : gyökeres reformok keresztülvitelére nem alkalmas. (Mozgás. Több hang bal felől: Az igaz! Zaj.) Egy uj háznak kell jönnie, s nem tudom az utánunk jövendő már az lesz-e, a mely a nemzet többsége által fölkarolandó valamely állandó iránynak há képviselőjeként, biztos támaszául szolgáland az akkori kormánynak azon nagy intézkedések életbeléptetésére, a melyek a fontos reform-kérdések keresztülvitelévei összekötve vannak. Tenni kell mindemellett ily nehéz körülmények közt is valamit. Hogy mit kell tenni: erre nézve én e házban már ismételve kimondottam saját nézetemet, kimondom most is nézetemet. Állapotunk kétségkívül igen súlyos, igen veszélyes, rajta segíteni kell. Hogy segíthessünk, erre mindenekelőtt egy szükséges: életben kell maradnunk, fön kell tartanunk állami önállásunkat. E czélra első sorban vezet a kiadásoknak, a közigazgatás rendes menetének megzavarása nélküli apasztása, s én részemről köszönetet mondok a pénzügyi bizottságnak azon törekvéseiért, melyeket e tekintetben — és hozzátehetem a ministerium36*
