Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-306

306. országos ülés ui azon örvénynek, a melyet önök eddig is, fájdalom, igen kiszélesítettek. E kormány fölhatalmaz sát, mely a nemzetet tökrejuttatá: csak az oly nemzet határozhatná el, a mely öngyilkosságot óhajtana elkövetni önmagán. E kormány fölhatalmazása a bajt gyógyithatlanabbá tenné. És mert ez teljes meggyőződésem, képviselők, melyre nézve 1866. óta folytonosan kérve figyelmeztettem önöket, engedjék meg ma azt, hogy a nemzeti veszedelem e napjaiban önökhöz intő-szót emelhessek. Képviselők! Nem a kormány, nem is a rendszer, de a haza megmentésének kötelessége az, mely ma Magyarország képviselőit illeti. Okuljunk a történteken, kötelességünk okulni nemzetünk válságainak nagy mozzanatu napjain, kötelességünk fékezni a pártszenvedélyeket és ezeket alárendelni, de csakis egyedül a haza, Magyarország érdekeinek. Eleven emlékezetükben van önöknek még e nemzet lelkesülése és fölébredése 1790-ben. Tudhatják önök, hogy többször megkísértették már Magyarországot kivetkőztetni hagyományaiból, jelleméből, és e nemzet élt és él, élt és él azért: mert hagyományaihoz való szilárd ragaszkodással tűrte a megkisértések napjait, és önálló állami függetlenségét nem adta föl soha. E nemzetet 1848 — 1849-ben, mely akkor dicső csatáit vivta, bűnös árulás önkény-uralom alá juttatta, és megbukott-e a nemzet? És meghaladhatták-e a nemzetet? Nem! Megbuktak azok, a kik e nemzetet járommal fékezni tanácsolták. E nemzet 1861-ben mint egy test és egy lélek ébredt föl tetszhalálából, ezredéves történelmi hűségében; és miként 1848-ban kezében karddal és vitézséggel, ugy 1861-ben békével és állami függetlenségéhez való szilárd ragaszkodásával vivta ki a polgárosult nemzetek rokonszenvét és nagyrabecsülését, Honnan van tehát az, hogy midőn harcz és béke után ez elnyomott Magyarországot nem birták kiirtani, nem birták pénzügyileg és erkölcsileg tönkretenni: most 1865. óta, midőn a nemzetnek öngyermekei kormányozzák e hazát, rövid hét év alatt e nemzet erkölcsileg pusztítva és anyagilag majdnem tönkretéve van? (Élénk helyeslés és fölkiáltások balról: Igaz! Ugy van!) Kérdezzék meg önök a népek életének nagy mesterét: a történelmet, és meg fogják lelni a választ. Ez onnan van, mert 1865-ik évben e nemzetnek öngyermekei a nemzet hagyományaival, a nemzet jellemével, a nemzet történelmével ellentétes intézményt iparkodtak erővel a nemzetbe beoltani. És e nemzet soha nem halt el, és nem hal el mindaddig, míg önmaga öngyilkolásához nem járul. eczember 9. 1874. 279 Ha tehát igaz az, miként igaz, hogy a hét évi kormányzat működése és rendszere e hazát a tönkre jutás örvényébe sodorta: akkor észellenes, akkor a nemzet megélhetésével ellenkező az: ragaszkodni azon rendszerhez és kormány-működéséhez, a mely hazánkat a végpusztulással fenyegeti. Akkor nem a kormány és nem a rendszer föntartása többé az, akkor hazánk megmentésének kötelessége az, a mit a képviselőháztól a nemzet követel. Okulva a történteken is, a képviselők első kötelessége az 1790., 1848. és 1861-iki események nagy és magasztos példájára, azon zászlóhoz térni vissza, a mely mindekkoráig mindenekben megmentette e hazát: az állami függetlenség zászlójához. Önök elutasíthatják e zászlót; azt mondhatják, hogy Magyarországnak megvan teljes önrendelkezési joga; azt mondhatják, megvan állami függetlensége, mint soha, ugy érvénye itheti befolyását; de a tények, a szomorú, keserű gúnyos tények ráfogásokkal nem változtathatók meg. Önök ismét elodázhatják intő-szavunkat, és azt mondhatják, mi a jelen rendszerrel is képesek vagyunk, iparkodunk a hazát a pénzügyi tönkrejutástól megóvni. Ne ringassák magukat továbbá is ezen altatásban ! és vigyázzanak, fontolják meg komolyan, nehogy a hazát szavazatukkal még nagyobb veszélybe döntsék és párturalmuknak is az által adják meg a halálos döfést; és azoknak is, kik a hazát szívesen önökkel együtt megmenteni óhajtják helyzetét lehetlenné tegyék a haza megmentésére. Én megvagyok győződve a felől, hogy ezen rendszer, ezen alap, melyen jelenleg a kormány működik : meg fog bukni, meg fog semmisülni; hiszem, hogy meg kell semmisülnie; mert a tények bizonyították be, hogy a fönálló rendszer és alapja ellenkezik Magyarország megélhetésével; a magyar nemzet pedig élni akar, élni kivan, s ezt önöknek ugy, mint nekünk szoros kötelességök figyelembe venni. Én meg vagyok győződve, hogy megérem és mielőbb érem meg a haza teljes függetlenségének győzelmét; de ép ezért kérem önöket, vegyék komolyan figyelembe: ne szalaszszák el a haza megmentésére az alkalmat; mert a pénzügyi tönkrejutás és azon erkölcsi romlás, mely feneként rágódik a nemzet testén: csak rögtöni, határozott és átalános megegyezés folytán kerülhető el. Én kérve kérem önöket, a kormányt és az azt támogató többséget, fontolják meg hazánk nyomasztó helyzetét; e rendszeren, e kormányon, sőt mindenen felül áll a haza. Ha nem hallgatnak szivemből fakadt e kérelmem-, figyelmeztetésem- és intésemre: akkor itélend majd a nemzetnek és polgárosodott világnak közvé-