Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.
Ülésnapok - 1872-306
306. országos ülés deezember 9. 1874. 273 okok, melyeknél fogva ezen kormánytól a fölhatalmazást megtagadni véljük kötelmünknek. Leteszem a tisztelt ház asztalára ez elleninditványomat. Elnök: A tárgyalás folyama alatt fog fölolvastatni. Wächter Frigyes jegyző (olvassa a törvényjavaslatot, az állandó pénzügyi bizottság jelentését, a kisebbség különvéleményét, valamint a Madarász József által beadott következő elleninditványt: Ellen-inditvány dor, Kállay Ákos, Helfy Ignácz, Németh Albert, Bobory Károly, Sréter Lajos, Kállay Ödön, Almássy Sándor, Soós Gábor, Patay István, Mocsáry Lajos, Tóth József, Simonyi Ernő, Mednyánszky Sándor, Gaál Mihály, Papp György, Lázár Ádám, Majoros István, Csávolszky Lajos, Deáky Lajos, Vajda János és Kiss János képviselők. Széll Kálmán a pénzügyi bizottság előadója : Tisztelt képviselőház! Az 1875. évre előterjesztett államköltségvetés az előzetes vizsgálat stádiumát sem haladta meg, mert a mint a tisztelt ház tudja, a pénzügyi bizottság, a melyhez az jelentéstétel végett utasíttatott: még az ezen költségvetés fölött folyó tárgyalásokat be sem fejezte; a költségvetés egyik igen lényeges alkatrészét képező adótörvényjavaslatoknak előkészítése pedig, a mi az adóügyi bizottságra bízatott, szintén még nem történt meg, és igy kétségtelen tény, hogy a helyett, hogy az 1875. évi költségvetés fölött folytathatnók tárgyalásainkat: e helyzetből folyólag ismét egy fölhatalniazási törvény szükségével állunk szemben. Sajnos az mindenesetre, hogy a fölhatalmazásoknak epocháját nem sikerült a múlt évben, a midőn annak idejében lett megállapítva a folyó évi költségvetés, lezárni és igy ismét vissza kell menni a fölhatalniazási törvényeknek megszavazására; de tisztelt ház, a helyzetet ugy kell venni, a mint van. Az lehetetlen, hogy rendes, megszavazott költségvetési törvénynyel kezdjük még az 1875. esztendőt; az államkiadásoknak és bevételeknek kezelése pedig csak törvényes alapon történhetik és igy más mód nincsen, mint egy, az 1874. esztendei költségvetési törvény prolongatioját czélzó törvénynyel megadni a törvényes eszközöket, a törvényes lehetőséget arra, hogy az év három első hónapjában, illetőleg addig, mig annak rendes utján az 1875. évi költségvetési törvény létre nem jöhet, az állami kiadások födöztessenek és ugyanazon fölhatalmazás utján szedessenek az állandó bevételek is. Ez egyszerűen a kényszerűségből folyó argumentatio, a melylyel a tisztelt ház előtt élni szerencsém van, és mivel ez rendszerint a legerősebb is: én ezen törvényjavaslatnak hosszasabb motivatiojába ereszkedni nem akarok; de nem akarok hoszszas czáfolatába bocsátkozni a különvéleménynek sem. Minthogy azonban az beadatott: még sem tagadhatok meg magamtól némely megjegyzést, melyeket a különvéleményt aláirt tisztelt képviselő urak ellenében — gondolom — a többség álláspontjából megtennem kötelességem. A különvélemény tisztelt aláírói, Móricz Pál és Péchy Tamás pénzügyi bizottsági tagok, nem tagadják azt, hogy a helyzetből folyólag egy fölhatalmazás! törvénynek szüksége elkerülhetetlen; ők a bizalom és bizalmatlanság kérdésének állás35 az 1875-ik év első évnegyedére kért fölhatalmazásra nézve. Tekintve, hogy az aggasztó pénzügyi helyzet, mely Magyarországot állami válsággal fenyegeti, azon 1867-ik évi közös-ügyes kiegyezésnek következése, a mely egyrészről megbirhatlan terheket rakott a nemzet vállaira, másrészről Magyarország állami függetlenségét semmisítette meg. Tekintve, hogy alólirottak meggyőződése szerint az országot a pénzügyi bukás veszélyétől egyedül az mentheti meg, az állam háztartása egyensúlyának helyreállítását csak az eszközölheti, hogy Magyarországnak minden — mind bel-, mind külügyeiben kizárólagos önálló rendelkezése, tehát teljes állami önállósága és függetlensége rnegszereztessék, bizíosittassék; — és alólirottak csakis az ez alapon álló kormány iránt viseltethetnének bizalommal. Tekintve, hogy a jelen kormány épen ugy, mint elődei hét év óta tették, a nemzeti szabadság és közművelődés iránti óhajtásokat mellőzi; a nemzet szelleméből kifolyó történelméből fejlődött helyhatósági önkormányzati jogát az öszpontositásnak föláldozza; a magyar nemzetnek soha ki nem irtható jogos követeléseit, minők főkép: az önálló hadügy nemzeti hadsereggel, önálló pénzügy nemzeti bankkal, önálló ipar és kereskedelem, megvalósitni nemcsak nem iparkodik, de azokat ellenezve, s a nemzet anyagi jólétének eszközölhetését is gátolva, konokul ragaszkodik a közös-ügyes rendszerhez, melynek folytán elszegényedés, önbizalmatlanság, és közerkölcstelenülés már-már mint gyógyithathan nyavalyák rongálják a nemzettestet, ugy, hogy az ország még az államháztartás egyensúlya helyreállításának lehetőségétől is megfosztatik. Mivel tehát alólirt képviselők nemzetelleni bűnnek tartanák azon kormánynak adni fölhatalmazást, a mely kormánynak ugy, mint rendszerének s alapjának bukása által reménylik egyedül Magyarországot a szellemi süllyedéstől, a közromlottságtól, az anyagi bukástól és a vészteljes állami válságtól megmenthetni: ez indoktól vezéreltetve, kérik a képviselőházat, hogy a pénzügyminister által 1875-ik év első évnegyedére kért fölhatalmazást tagadja meg. Budapesten, 1874-ik év deezember hó 9-én. Beadják: Madarász József, László Imre, Csiky SánKÉÍ-V. H. NAPLÓ. 18-S- XIU. KÖTET.
