Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-306

274 806. országos fllés deczember 9. 1871. pontjára helyezkednek és ezen álláspontból tagadják meg a törvényjavaslatnak megszavazását. Én annak vitatásába nem akarok bocsátkozni, tisztelt ház! vajon ezen törvényjavaslattal szemben a bizalom vagy bizalmatlanság kérdésének fölvetése helyes-e, vagy nem ? vajon az idő, mely arra választatott, alkalmas-e vagy nem? Meglehetős theoretikus értékűnek tartanám az e fölött folytatandó vitát. Azonban legyen szabad megjegyeznem tisztelt barátaim ellenében azt, hogy, a mint a helyzet ma áll, — és ezt ők is beismerik — bármely ministerium sem kezdheti meg működését az 1875. évben fölhatalmazási törvény nélkül, mert a helyzetet, az adott viszonyokat megmásítani senkinek hatalmában nincsen. A második megjegyzés, a melyet tenni akarok, az, hogy ha a lefolyt évek alatt valamikor elkerülhetetlenné vált egy fölhatalmazási törvény: én arról vagyok meggyőződve, hogy a jelen esetben a körülményeknek méltányos számbavétele mellett azt állítani csakugyan nem lehet, hogy a fölhatalmazási törvényt bármely intézkedés a kormány részéről fölöslegessé tehette volna; mert akkor, midőn a jelen fmánczialis helyzet közepett egy oly költségvetés megállapításáról van szó, — mert ez lesz a törvényhozás föladata — a mely az államháztartás egyensúlyának helyreállítására megtegye legalább az első és eredményt biztosító lépéseket akkor, a midőn a költségvetést kétszerezett, sokszorozott gonddal és lelkiismeretességgel akkép kell átvizsgálni, hogy annak minden egyes tétele a helyzethez alkalmaztassák, hogy a kiadások minden részében, minden ágazatában az adott viszonyok között lehetséges reductiok már az 1875. esztendőre megtörténjenek; akkor, midőn mindez nem lévén elég, a födözetnek minden részében, a jövedelmek fokozására irányzott intézkedéseknek szüksége kétségtelen, midőn ezen téren az intézkedéseknek egy véghetetlen nagy sorozatával állunk szemben: akkor, tisztelt ház! azt hiszem, azon csekély, a föladat nagyságához képest mindenesetre eltünőleg rövid idő, a mely az 1875. évi költségvetés megállapítására rendelkezésünkre áll, azon idő, a mely október 24-től deczember 31-ig lefolyik, nem elégséges arra, hogy az 1875-ki költségvetést az általam előbb érintett irányban helyesen állapítsuk meg, hogy az a törvényhozás minden retortáján, a törvényhozási működés minden phasisán keresztül vitessék. Ezen helyzetben magában fekszik azon elutasithatlan következés: hogy az 1875. évi költségvetést ezen évben már a jelen fmánczialis állapottal szemben és abból folyó következmények számbavételével lehetetlenné vált helyesen megállapítani, akármit követett volna is el erre nézve a kormány. így állván a helyzet, azt hiszem, hogy ezen fölhatalmazási törvényre nézve, ha ezen körülmények melyekre reámutattam, tekintetbe vétetnek, egészen máskép áll a kérdés: mint állott bármikor; és így ha elfogulatlanul akarunk ítélni; be kell ismerni, hogy az 1875. esztendőt ily körülmények közt bármely ministeriumnak, bármily nézetű törvényhozásnak mással, mint fölhatalmazási törvénynyel kezdeni nem lehet. Érzik a különvélemény aláírói elfoglalt álláspontjuknak e gyenge oldalát és nem is vitatják azt, hogy miért nem jő létre a rendes budgettörvény. Nem tagadják tisztelt barátaim, hogy ez lehetetlen, ők ezt beismerve, csak azért nem szavazzák meg ezen fölhatalmazási törvényt, mert, szerintük, a kormány nem képes biztosítani az államháztartás egyensúlyának helyreállítását. Már engedelmet kérek tisztelt barátomtól, Móricz Páltól, akármely nézetben legyen valaki arra nézve, hogy azon előterjesztések, melyek magukat a költségvetésben visszatükrözik, és azon intézkedések, melyeket az adótörvényjavaslatok által épen az egyensúly helyreállításának czéljából a ministerium javaslatba hoz, képesek-e az államháztartás egyensúlyának helyreállítására? — mondom akármely nézetben legyen valaki e kérdés iránt: — azt vagyok bátor állítani, hogy e kérdés eldöntése nem a tisztelt képviselő urat illeti, a ház fog ez iránt nyilatkozni; ennek fölvetése azonban ma mindenesetre idő előtt való; ezen kérdés a mai föladatnak, a mai vitatkozásnak keretén kívül esik; erre csak oly könnyedén megadni a választ, a mint tisztelt barátom, Móricz Pál, megadja: azt gondolom, ma teljesen helyén kivüli dolog, az nem felel meg azon komoly és beható megfontolást igénylő körülményeknek, melyek között az ország pénzügyei állanak. Ma még azon intézkedések azon előleges vizsgálaton sem mentek keresztül, melyet azokra vonatkozólag a ház szükségesnek tartott; ma azon intézkedések nem képezik még a tárgyalásnak, a törvényhozási bírálatnak tárgyát. Eljön majd annak ideje, midőn minden tényezőnek számbavételével, minden körülmények kiderítésével kellend a tisztelt háznak bírálatot mondani a szóban lévő előterjesztések fölött; midőn álláspontot kellend foglalni, s megmondani, hogy helyesli-e azokat vagy nem? hogy képesek-e azon intézkedések a kivánt czélt biztosítani vagy nem ? és ha nem : mily intézkedések képesek azt biztosítani? ítéletet kellend mondani a háznak a ministerium fölött; de azt vagyok bátor állítani, hogy ezt előbb igen behatóan, bőven, részletesen kell megvizsgálni; ezen kérdésre oly könnyedén előre megadni a választ, az egyéni vélemény jogosítva van, a mint tisztelt barátaim a különvélemény indokolásában megadják a választ, és azt mondják, a kormány nem képes föladatának megoldására. Tisztelt barátom ítél, íehát már a priori, mielőtt alkalma lenne a háznak ezen Ítélet alapjainak tüzetes vizsgálatára. Ily természetű kérdésnél, mint a jelengi,