Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-305

* 305. országos ülés deczember 5. 1874. 261 értelmében joga van a szólásra az indítványozónak, miután az indítványt még kilenczen irták alá. Tisza Kálmán: Tisztelt ház! Megvallom, midőn, szemben a kérvényi bizottság javaslatával, ellen-inditványomat megtettem : nagyon távol voltam attól, hogy azt gyanítsam, hogy egy ily egyszerű dologból ily nagy kérdés fejlődjék ki. Mert mi az, a mit én indítványoztam? Semmi egyéb, mint hogy, tekintettel azon tagadhatatlan tényre, hogy a törvény később jött létre, mint gondoltuk, fontolja meg a belügyminister : vajon ezen körülménynél fogva nem szükséges-e az első összeirás alkalmára valamely intézkedést tenni? Ennyi és nem több, a mi indítványomban foglaltatik. Hogy ebben aztán mik lehetnek azon — nem tudom — igazságtalan megrovásokat magában foglaló, vagy a parlament tekintélyének ártó dolgok, a minők itten fölhozattak : azt én részemről belátni képes nem vagyok, és csak mert kötelességemnek ismerem tartózkodni minden föltevéstől, csak azért nem keresem ennek okát a még eddig nem nyilatkozott érzelmekben; mert ha nem akarnék tartózkodni minden föltevéstől, miután szavaim nem indokolják : a nyilván ki nem fejezett érzelmek létéből kellene kiokoskodnom a kifejlett vitát. A tisztelt belügyminister ur különben szavaimat félreértette, és ezt kívánom legelőször is helyrehozni, ő ugy értett, és ez ellen tiltakozott, mintha azt mondottam volna, hogy e törvény oly későn jött létre, hogy már végrehajtani nem lehet. Engedelmet kérek, ezt én nem mondottam, sőt én azt tartom, hogy lehet és kell is végrehajtani. Elannyira nem mondottam, hogy ha látnék abban késedelmet, hogy ezen törvény végrehajtassák, azaz, az állandó lajstrom, habár később is, mint szerettem volna, de mégis elkészülhessen: én volnék az első, a ki sürgetném és vitatnám, hogy e törvény végrehajtassék. Én csak azt a tényt constatáltam, hogy a törvény későbben jött létre, mint létrejövetelét reraénylettük, és hogy ebben igazságot mondottam, erre nézve hivatkozom a ministertől elkezdve minden jobb oldali szónok nyilatkozatára, a ki a választási törvény tárgyalásába a múlt nyáron befolyt, mert mindnyájan azon reményből indultunk ki. s erre följogosítottak az interpellatiokra adott feleletek, hogy belőle még a nyár folytán törvény lesz. Későbben jött tehát létre, s én egyszerűen ezen tényt constatáltam, nem vádolva senkit, nem mondva sem beszédemben, sem indítványomban, hogy ennélfogva a törvényt végrehajtani nem lehet; hanem egyszerűen kívánván azt, hogy fontoltassék meg azon kérdés: vajon, mert később jött létre, mint reményiettük, az első alkalommal való alkalmazására nézve nem szükséges-e valamely intézkedés. Én, meg lehet róla győződve igen tisztelt képviselőtársam Pulszky Ferencz, a törvényt sem admimstrativ utón, sem ház-határozat által magyarázni nem akarom. Megvallom, minden beszédek közt, melyek indítványom ellen elmondattak, az övé volt az, mely nekem kétségtelenül örömet okozott. Ugyanis meggyőzött róla, hogy a tisztelt képviselő ur, a kivel szemben szavaztunk, s ha jól emlékszem, vitatkoztunk is már a törvény magyarázása kérdésében, bár akkor igenis állította, hogy az applicationál a kormány magyarázhatja a törvényt: ma áttért az én szerintem egyedül helyes nézetre, melyen akkor is voltam, hogy csakis uj törvény által szabad a törvényt magyarázni. (Helyeslés bal felől) Minden esetre alkotmányos szempontból igen örvendetes haladás. De azért, mert törvény magyarázatára uj törvény kell: szükséges-e megakasztani az egésznek végrehajtását? Azt hiszem, nem szükséges. Hiszen nem lehet mindjárt az összeírással és a reclamatioval kezdeni; előleges teendők is vannak, még pedig olyanok, melyek meglehetős időt vesznek igénybe. Ha tehát belátjuk, hogy kell valamit tennünk, megvan az idő arra, hogy ez megtétessék, s azért egyidejűleg a már meghozott törvény szerint az előleges intézkedések is megtörténhetnek. Én pedig — ismétlem — nem kívántam egyebet, mint csak azt: legalább gondoljuk meg, nem volna-e szükséges valamit tenni? és engedje meg a tisztelt ház, hogy akkor, midőn igazán el lehet mondani, arról van szó, hogy az uj törvény folytán, minthogy későbben jött létre, mint gondoltuk, a választói jog gyakorlásából nagyon sokan netalán kiessenek, kik, ha e törvény kellő időben jött volna létre, gondoskodhattak volna, hogy ezen csapást elkerüljék : akkor az csakugyan nem túlságos kívánság, hogy a minister ur fontolja meg, és jelentse be a háznak az iránti nézetét, hogy szükséges-e valamit tenni, vagy nem? s én nem tudom, — ismétlem — ezen egyszerű kívánság mi módon, és mi utón idézhette elő azon ellenzést, melylyel a házban találkozott. Nem akarom a tisztelt ház figyelmét igénybe venni. (Halljuk!) Én indítványomat tökéletesen a parlamentalismus keretében mozgónak tartom. Nem veszélyeztetheti az tisztelt előadó ur, a képviselőház initiativáját, mert szeretném is tudni, hogy mivel veszélyezteti a képviselőház initiativáját inkább: ha kérvény alapján valamely képviselő proponálja, hogy a minister fontolja meg a dolgot, és tegyen róla jelentést, mint az, ha egy másik képviselő nem kérvény folytán, hanem önállóan terjeszt elő törvényjavaslatot? (Tetszés bal felöl.) Vagy talán abban a nézetben van a tisztelt előadó ur, hogy kérvény alapján elindulni a házban, sérti a ház méltóságát és kezdeményező jogát? Ekkor aztán furcsa fogalmai vannak a kérvényezési jogról és annak hatályáról, mely fogalmakat én nem irigylem tőle, de melyekkel, ha bir, remélylem, indítványozni fogja a