Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-303

303. országos ülés november 24. 1874. 243 Interpellatio az igazságügyészhez. Tekintve, hogy a bűnvádi eljárásnál fönálló vizsgálati fogságnak alkalmazása igen gyakran az egyéni szabadság és a személyes biztonság indoko­latlan korlátozására vezető önkényes eszköznek tű­nik föl; tekintve továbbá, hogy mig a budapesti királyi ítélőtábla területén fönálló büntető gyakorlat szerint bizonyos esetekben a vádlottak kezesség vagy biz­tosíték mellett szabad lábra tétetnek, mig ellenben a maros-vásárhelyi királyi Ítélőtábla területén még mindig érvényes osztrák bűnvádi eljárás szabályai ilyesmiről szó se lehet; tekintve végül, hogy a végleges büntetőjogi codifícatio még sokáig várathat magára, addig pedig a ministerium az 1868: XLIII. törvényczikk 12. és 13. §-ai szerint az igazságszolgáltatás terén szük­séges intézkedések szerint megtételére fölhatalmaz ­tátott; ez okon kérdezem az igazságügyér urat: nem tartja-e kötelességének, és nem szándékozik-e az erdélyi részekben a vizsgálati fogságot a kezesség vagy biztosíték melletti szabad lábra helyezésre tekintettel mielőbb szabályozni és ez által az önké­nyes visszaéléseknek gátot vetni. Elnök: Közöltetni fog a minister úrral. Zichy József közlekedési minis­ter : Tisztelt ház! Az utolsó ülések egyikében Brogyányi képviselő ur azon kérdést intézte hoz­zám : melyek voltak azon okok, melyek engem ok­tóber elsején kiadott azon rendeletemre bírtak, mely rendeletem következtében Markhot János királyi ta­nácsos és nyitramegyei alispán urat a Vág-szabá­lyozási biztosságtól fölmentettem. A tisztelt képviselő ur interpelíatiojára a kö­vetkezőkben vagyok bátor válaszolni. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy kivált oly hivatalos állásnál, mely nem bír a rendesen systemisált állások jellegével, mely fizetéssel nem jár, és mely csak egy bizonyos határok közé szo­rítható föladat keresztülvitelére vonatkozik: a köl­csönös egyéni és közelebbről alig definiálható sze­mélyes bizodalom nagyobb vagy kisebb mérve oly tényező, mely az oly állásra vonatkozó intézkedés­nél részemről teljes joggal, mint indító ok hozható föl, mert rendeleteimnek végrehajtása iránt a fele­lősséget viselni én s egyedül én tartozom. Nehogy azonban a tisztelt képviselő ur azt higyje, hogy ettől eltekintve, még más, tán Markhot ur egyéni személyiségében keresendő okok voltak azok, melyek a történt személyváltoztatásra indítot­tak : bátor vagyok kijelenteni, hogy a történt intéz­kedésre első sorban azon meggyőződés indított, hogy egy oly folyó szabályozására vonatkozó biztosi ál­lás, mely folyó 40 mértföldnyi területet fut be, mely hat vármegyén folyik keresztül, — egy vármegyei activ alispáni hivatalos állással egyátalában összefér­hetetlen. (Élénk helyeslés) Nemcsak a helyi és vidéki érdekek s viszonyok, de különösen az alispáni halmozott mennyiségű egyéb teendők szempontjából nem képzelhető, de nem is kívánható ilyenkor olynemü tevékenység, mely­nek kifejtése itt szükséges. Ezt nemcsak saját tapasztalásból, hanem több oldalról történt fölszólalásokból is következtetni tel­jesen jogosult voltam Ezen okokat még sokkal bővebben előadva egy Markhot úrhoz intézett iratombam fejtettem ki; ennek eredetije a tisztelt képviselő urnák betekintés czéljából teljesen rendelkezésére áll, aki mind ebből, mind magának a fölmentési okmánynak szövegezé­séből azon meggyőződést fogja meríteni, hogy nem lehetett szándékom Markhot ur személyére bármily árnyékot vetni. Minthogy továbbá részemről a Vág-szabályo­zási biztostól teljes függetlenséget, erélyt, gyors intézkedést és kizárólag ez ügynek való szentelést kívánok, s ezen megkivántatóságokat az általam óhajtott mérvben gróf Dessasseben véltem föltalál­hatni : ezért láttam czélszerünek őt, — kinek sze­mélye ellen a képviselő urnák sincs kifogása, — rendeleteimnek végrehajtásával megbízni. A mi már most Markhot urnák irányomban kö­vetett további ismeretes eljárását és az erre tehető megjegyzéseimet illeti: erre ki nem terjeszkedem; mert vetnék, ugy hiszem, az eddigi parlamentalis szo­kás ellen, ha feleletemben oly dolgokra is reflectál­nék, melyekre nézve kérdés hozzám nem lön in­tézve. (Tetszés.) Én egyébként, ugy hiszem, hogy a tisztelt képviselő ur is azok közé tartozik, kik a kormány­tól erélyes, határozott, s ott, a hol szükséges, ké­sedelem nélkül való eljárást kivannak, s minthogy eljárásomnak, a mondottakon kivül, más inditó oka nem volt: legyen szabad reménylenem, hogy a kép­viselő ur válaszomat tudomásul is fogja venni. (Hú­szas élénk tetszésnyilvánítások.) Brogyányi Vincze: Mindenekelőtt bo­csánatot kérek, hogy tegnap véletlenül későbben jöttöm miatt a minister urnák válaszát mára kel­lett halasztania, azt köszönettel veszem. Nem azon indok vezérelt engem interpellatiom tételében, mintha a minister ur jogát megszorítani kívánnám arra nézve, hogy azt nevezhesse ki kor­mánybiztosnak, a kit akar. Jól tudom, hogy az ad­ministrationalis teendőkben őt érvén a felelősség, ezt szabadon teheti. Engem fölszólalásomban csak azon indok vezérelt, hogy miután a kinevezett kor­mánybiztos állása semmiféle fizetéssel nincs ellátva és jóformán becsületbeli állást képez, a tisztelt mi­nister ur lépése pedig holmi hírlapi polémiákra, sőt közvetve insinuatiokra is adott alkalmat: épen an­31*

Next

/
Thumbnails
Contents