Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.
Ülésnapok - 1872-302
302. országos ülés november 23. 187á. 237 Midőn tehát szólok, czélom az, hogy a főrendiház módosítására alkotmányos és megoldási szempontból pár megjegyzést tegyek. A főrendiház elvileg szintén elismeri annak szükségét, hogy a közjegyzői okiratok magyar nyelven kivül más nyelveken is fölvehetők legyenek; de a tárgyalás alatt lévő módosításnak szövege e tekintetben, nézetem szerint, szabatos törvényhozási rendelkezést nem tartalmaz, és igy lényege megoldását is állandóan az igazságügyministerre ruházza át; ez pedig, véleményem szerint, alkotmányos szempontból végleg több, mint végrehajtási jogot adván a ministernek, incorrect; törvényhozási hatáskörhez tartozó kérdésekben a ministert a ház csakis ideiglenes intézkedésekre szokta megbízni; jelen esetben pedig ezen törvény fölött végleg határozunk. A megoldási mód szabatos formulázása, mert az alkalmazásnak fontos részét képezi, a törvényhozás teendőihez tartozván, okszerűen nem lehet azt a ministernek egyéni nézete szerinti elintézésére hagyni. Az egész dolog érdeme a kivitel módjától függvén, mely módok között az, hogy a minister a kinevezéssel egyidejűleg adja-e a közjegyzői okmányoknak illető nyelven fölvételére az engedélyt, oly helyeken, hol a lakosság jelentékeny része köztudomásúlag nem magyar-ajku, egyedül ez azon mód, melynek a tisztelt ház határozata is kifejezést adott, a melylyel ez ügy sikeresen és biztosan keresztülvihető; de ha a főrendiház módosítása elfogadtatnék, a nyelvkérdés eldöntése átalában és annak megoldási módja különösen a minister belátására bízatván : ez által a közjegyzői ügy jelentékeny nagy része szabad rendelkezése alá kerülne. Indokolva látom kételyeim nyilvánítását, tekintve a gyakorlati élet követelményét és a dolgok menetét, meg nem nyugodhatom abban, hogy ezen ügy eldöntése állandóan az igen tisztelt igazságügyi ministerre átruháztassék. Egyébiránt azt se méltóztassanak szem elől téveszteni, hogy e közjegyzőség kényszer nélkül hozatván be, ha az illetők biztosítékot nem nyernek az iránt, hogy okmányaik az általuk értett nyelven fölvehetők lesznek: azokat közjegyzők mellőzésével eddigi mód szerint fogják készíttetni. Ennek következtében a közjegyzők teendőinek nagy része elesvén, azok fölállítása a törvényhozás által eléretni vélt üdvös eredményre nem vezetne, és igy az egész intézmény fölállítása jó részben czélját tévesztené. Ezeknek alapján és e kérdés érdemére nézve többek által ez irányban elmondottaknál fogva a főrendiház módosítását el nem fogadhatom; hanem kérem a tisztelt ház határozatát, mely szabatos, világos szövegével minden érdeket kielégít, az intézményt biztosítja, és a kérdést végkép eldönti, föntartani. {Helyeslés.) Remete Géza.; A főrendiháznak a központi bizottság által elfogadásra ajánlott módositványához nem járulhatok, mert ezen módositványt sokkal roszabbnak tartom a képviselőház eredeti szövegezésénél, sőt azon álláspontnál is, melyre a főrendiház az első ízben állott. Az elsőben azon intentio, hogy a szükséghez képest a más nyelveken való fölvétel is megengedtessék; a másodikban a magyar nyelv diplomatikus jelentősége nyert határozottabb kifejezést, — és igy mindkettő lehetőleg elzárni igyekvék az utat arra, hogy az ezen érdekhez kötött ministeri önkényes fölfogás s intézkedés érvényesíttessék; a jelen főrendiház módositványa által mind a két nyilvánult intentio jövője a ministeri önkénykedésre van bizva, a mennyiben ezen módositvány szerint, a minister megtagadhatja az engedélyt ott, a hol arra szükség van, s megtagadhatja ott, hol annak szüksége fönforog. Az első eset bekövetkezte elkeseredést szül, és az intézmény iránti bizalmatlanságot; a második eset pedig a magyar nyelv s igy nemzeti létünk sarkköve meggyöngítésére adhatna alkalmat helyes ok és alap nélkül, s alkalmat holmi germanisationak és egyéb nemzetiségi áramlatnak terjesztésére. Részemről e §-ban, tisztelt ház, határozottan és világosan kifejezve szeretném látni azt, hogy mikor kell és mikor nem szabad a ministernek az engedélyt megadni; és ezt pedig kifejezve az egyik szövegezésben sem látom. Igaz ugyan, hogy a képviselőház eredeti szövegezése az 1868: XLTV. törvényezikkre való hivatkozással némileg határozott formába öntötte azt; de hogy hol kell megadni: megvallom, hogy az e törvényre való hivatkozást s az erre fektetett érvelést ezélszerünek nem tartom akkor, mikor az szükségképen nem folyik a törvényből; mert, ugy hiszem, nem magam vagyok e házban azok közül, kik e törvény hozatalát elhibázottnak tartják, s kik alig várják az időpontot, hogy e törvény hatályon kivül helyeztessék. Továbbá helytelen és rósz, nézetem szerint, az oly törvény, mely határozottan roszabb az oly törvénynél, mely talán némileg gyarló és hiányos, de határozott. Azt mondhatná a tisztelt ház némely tagja, hogy parlamentalis országban, a hol a ministeri felelősség fönáll, e jogot bátran a ministerre lehet bizni. Igenis ugy kellene lenni, de nálunk az ilyen országban, a hol a többség és hatalom nem irtózik a legszélsőbb eszközökkel hatalmát föntartani: a ministeri felelősség ily körülmények közt gyakorlati jelentősséggel nem bír. Egy oly országban, tisztelt ház, a hol a ministeri omnipotentia elég vakmerő egyedül egyszerű falusi iskolát végzett egyéneket ügyvéddé előléptetni; az oly országban, a hol a nyilvános pályázatok alkalmával az átalános birói szervezéskor elég bátor volt a minister az ő kedvenczeinek, kik neki kortesi szolgálatokat tettek, hónapokon át tekintélyes birói állásokat nyitva tartani, várva azt, hogy azon
